Kenji Midori az egyik leglátványosabb stílusú kyokushin versenyző volt, ráadásul a maga 70 kilójával kifejezetten kicsinek számított a Kyo élmezőnyében. A súlyából fakadó hátrányt valami elképesztő erővel, mozgékonysággal és találékonysággal kompenzálta (01:01, 01:05). Persze benne volt, hogy remekül bírja az ütéseket – ez a Kyóban alapkövetelmény –, de az ellenfelei is jól bírták. És mégis… (01:19, 01:27).
Lehet azon lamentálni, hogy a kyós szabályok mennyire életszerűek. Szerintem azok. Az ütéseket-rúgásokat teljes erővel viszik be, és nincs védőfelszerelés. Igen, érezhető a küzdelmen, hogy nincs fejre ütés, viszont ehhez képest meglepően sok a fejen történő KO. – és ezekben a fejrúgásokban a kontroll árnyéka sincsen (01:10, 01:14, 01:32). Az is igaz, hogy ha a földön fekvő ellenfelet is lehet támadni, valószínűleg Kenji Midori sem kockáztatja meg a klip elején látható rúgást (00:13), de ezek a szabályok ilyenek, és ő maradéktalanul kihasználta a lehetőségeit. Tökéletes időzítésének és egyensúlyának köszönhetően, nemegyszer küldte a földre nála jóval nagyobb ellenfeleit (00:38, 00:49).
Tudom, sokan vannak, akik éles küzdelemben nem szívesen használnak fejrúgásokat. Joggal. Ugyanakkor ebből a klipből is látszik, hogy ha nem tökéletes a blokk, át lehet rúgni (01:02, 01:14, 01:16, 01:20). Szóval, azért a rúgáson is múlik, mennyire kockázatos a dolog. Másképp fogalmazva: van az a rúgás, amit nem köszön meg az ember. Mindez csupán nyújtás, erősítés és gyakorlás kérdése.