MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

A LÁGY MŰVÉSZET

2011.01.11. 06:30 Napi Maflás

Annak, aki a mai erőjudón és MMA-n nevelkedett, egész biztosan furcsa lesz a mai anyag, de ebben az időben így képzelték el a küzdelmet. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki ezen a módon harcolt, de úgy vélték, a lágy elegancia diadalmaskodhat a nyers erő felett.

 

 Ha megnézzük Mifune senseit, láthatjuk, szinte táncra emlékeztet a mozgása (00:11, 00:16, 00:49). Végtelen könnyedséggel veszi el a másik egyensúlyát (00:20, 00:59). Persze nagy kérdés, mi lett volna, ha az ellenfelek nem mennek bele ebbe a kicsit lassú, tapogatódzó, húzd meg-ereszd meg játékba, hanem megkísérlik erőből lerohanni – de a mostani anyagból hiányzik ez az opció. A korszakban valamiért erre gerjedtek, ugyanúgy, ahogy a nyolcvanas években Schwartzenegger dagadó izomzata volt a menő.

 

A titkos fogások, mágikus technikák bűvöletében éltek, amelyek révén a kis ember legyőzheti a nála nagyobbakat. Persze az ilyen jellegű bemutatókban mindig vannak túlkapások, amikor az uke inkább a mester iránti tisztelettől vágódik el (01:41, 01:54), de adott körülmények közt, amíg nem durvulnak el igazán a dolgok, így is megoldható a helyzet. Például a dojóban. Ezzel együtt van valami lenyűgöző abban a nyugalomban, ahogy az öreg lecsorog az ellenfeleiről (01:57, 02:55, 03:12, 03:19, 03:23, 03:37, 03:39), és amikor már kellően elbizonytalanodtak, kontrázza az akcióikat (02:32, 02:46, 03:06, 03:13, 03:17, 03:42, 03:51). És persze annak is megvan a maga bája, hogy az ellenfelek egyre nagyobbak lesznek. Ez szervesen hozzátartozott a korszak dramaturgiájához.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami a földharc technikákat illeti, vannak szokványos (04:02), vannak inkább vicces, sőt, talán az NMHH rosszallását is kivívó fogások (04:09), és akadnak a mai szemlélő számára inkább az MMA-ból ismerős megoldások (04:25, 05:11, 05:19) – meg persze az elmaradhatatlan, klasszikus jujutsu elemek (04:32, 04:49, 04:53, 04:58, 05:04, 05:22).

Mifune sensei ütés (05:27), rúgás (05:46), kés (06:19, 06:27), bot (06:33), vagy kard (06:49) elleni pusztakezes védekezést is bemutat, de az nem annyira a mester világa, mint a könnyed randori (06:53), ahol kedve szerint tudta irányítani az eseményeket (06:56, 06:58, 07:05, 07:10, 07:15).

Akit érdekel még Mifune sensei, illetve szeretné megnézni, milyen előzmények után alakult ki a mai judo, az kattintson a Maflás Facebook oldalára.

 

 

 

 

 

 

1 komment

Címkék: klasszikus judo lágy művészet mifune kyuzo

A bejegyzés trackback címe:

http://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr892575801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.07.14. 09:50:19

Amikor ez a film készült, Mifune már 70 felett volt. Ez hozzátartozik a képhez.
Egy csomó esetben a technika bizony nagyon fontos. Például próbálja meg valaki a kata gurumát megcsinálni ha nem tudja megfelelően a technikát. Szét fog szakadni a háta. Míg megfelelő technikával egy nálam jóval nagyobb emberrel is megcsinálom.
A judó sok technikájában eleve benne van az ellenfél támadó lendületének kihasználása, sasae-tsurikomi-ashi, tsurikomi-goshi. De még a seoi-nage is könnyedén végrehajtható ha az ellenfél lendülettel támad. A judo lényege az egyensúlyvesztés elérése, mert onnan egy csomó technika, amit egy azonos erejű ellenféllel egyébként lehetetlen lenne, végrehajtható. A masutemi wazákról nem is szólva, ahol a gravitáció adja az "erőt".
A dobások és rúgások pedig a régi szúró-vágó-ütő fegyverekkel vívott harcokban alakultak ki, ahol nem kapják el a lábat mert fogják a fegyvert, ha meg földre kerülnek egy dobástól, rúgástól, vert helyzetben vannak. Ahogy az aikidó technikáinak is alapvetően akkor van értelmük, ha az ellenfél kezében van valami, amit nagyon nem akar elengedni. Egy képzett harcos puszta kezét ugyan nem tekergeti senki, meg nem vezeti el. Mondjuk a hajtóka fogás csuklófeszítéssel való leszedését meg lehet etetni a judósokkal. Egyszer. Többet soha, ha már megismerte.