– Bocs, hogy rátok török, fiúk – mondja Szilvia. – Csak annyit akarok mondani, hogy este hétig van kimenőtök. Fél nyolckor itt vacsorázunk a szállodában. Jó mulatást! Azzal behúzza maga mögött az ajtót. Az órámra pillantok. Mindjárt négy. Nincs túl sok…

Számos jó mester van, és gyakorlatilag ugyanazokat a dolgokat tanítják. Ha az embernek van rálátása a dolgokra, akkor előbb-utóbb megtapasztalja, hogy nincsenek csodák. Az alapok – a testmechanika, a talajhoz való tapadás, a csípőmunka, a fókusz, a szándék, a távolság, a…

– Pécsre? – kérdezek vissza. – És mégis, hogy képzeled? – Pécsen volt az a gyógyszerészeti konferencia, vagy nem? – De – felelem kelletlenül. – Akkor ott a helyünk – szögezi le határozottan. – Azt mondtad a múltkor, hogy…

Most, hogy végre biztos lehetek a dolgomban, felpörgök az órákon. A többiek nem értik, mi történt velem, őket rendesen kinyuvasztotta a térképrajzolás. Stefi morog is valami olyasfélét, hogy látszik, ki végezte a munka dandárját, ám most ez se érdekel. Biztosra veszem, hogy…

Többeket felismerek, másokat nem, néhány arcot pedig nem tudok hova tenni. Hiába próbálom helyszínekhez, emberekhez, helyzetekhez társítani őket. Tudom, hogy éveken át nap mint nap találkoztam velük, mégse tudom felidézni a velük kapcsolatos emlékeimet. Persze ebbe az is vastagon…

Az évek során lassan, nagyon lassan megértettem, hogy gondolkozni tanít. Ma már úgy zajlanak az órák, hogy bevezetésnek elénk teszi az adott ország domborzati térképét, mi meg felvázoljuk, milyen gazdasága lehet. Kilencvenöt százalékban eltaláljuk. Persze utánanézhetnénk óra…

Megcsörren a telefonom. Natalia neve villog a kijelzőn. Az egyik srác rosszalló pillantást vet rám monitora fölül. Veszem az adást, és kimegyek a folyosóra. – Mit csinálsz? – kérdezi Natalia.   – Most fejeztem be a házi dolgozatomat – felelem.…