A harcművészet spirituális háttere nem csupán a távol-keleti vallások tanításaiból áll. A különböző iskolák számos olyan gyakorlatot őriznek, amelyek révén az ember megváltozott tudatállapotba kerül. Úgy tartják, ha valaki kitartóan meditál, megnyílnak előtte a világegyetem rejtett összefüggései, és e tudás révén képes lesz átlépni az emberi lét korlátait.   

Az elme hatalma

Az ülő meditáció a hagyományos harcművészeti edzések lényeges eleme. Persze a kezdők nemigen tudnak mit kezdeni vele, a „Hagyd magad mögött az aznap történteket, és hangolódj rá az edzésre” típusú tanácsok pedig annyit érnek, mint az, hogy „Ne gondoljatok a fehér elefántra”. Az se sokat segít, ha a mester igyekszik megvilágítani a meditáció értelmét, mert a bebiflázott válaszokat szajkózó tanítványoknál kevés hervasztóbb dolog akad. A meditáció is olyan, mint bármely más technika: hosszú évek gyakorlása kell hozzá, hogy igazán beélje az ember.

A dinamikus meditáció már közelebb áll a gyakorlati alkalmazásokhoz. A legtöbb rendszer használja a talaj alá légzést, a tantienre (más néven harára) való összpontosítást, a fókuszt, a tér sűrítését, az energia elvételt, és még egy tucatnyi más technikát. Vannak irányzatok, amelyek ennél is tovább mennek: megpróbálják fénynyalábokként érzékelni az ellenfél szándékát, mielőtt a másik mozdulna, vagy hangok révén, esetleg színek vizionálásával igyekeznek hatékonyabbá tenni a támadásokat. Egyesek szerint a nagy ismétlésszámban végrehajtott sorozatok is egyfajta meditációs gyakorlatnak tekinthetők, amelyek egyetlen célja, hogy a csi kellőképpen áthassa a mozdulatot, és az valóban ütős legyen. Mások úgy tartják, hogy hosszú évek gyakorlása után a meditáció segített nekik abban, hogy élesben tudják használni az addig tanultakat.

Mitől működik?

A meditációval kapcsolatos tapasztalatok még a legkeményebb full contactosokat is képesek elgondolkodtatni. A talaj alá légzés valóban stabilabbá teszi az állást, a fókusz átütőbbé a technikát. Ennek azonban akkor sincs köze az „energiaáramláshoz”, ha így érzi az ember. Sokkal közelebb jutunk a megfejtéshez, ha a testünkre figyelünk: milyen izmok lazulnak el meditáció közben, hogyan változik ennek következtében az állás, hova kerül a súlypont.

Arra természetesen nincs idő, hogy küzdelem közben az ember analizálgassa önmagát. Vészhelyzetben az ember nem elemez, hanem reagál. Bár az érzéseink nem mindig valóságosak, az agyunk valóságossá tudja tenni érzéseink világát, és ez a meditációs technikák hatékonyságának kulcsa. Az ilyen üzeneteket sokkal hatékonyabban képes konvertálni az agy, mint az ismeretekre alapozott tudásanyagot – miközben egy érzésekre épülő, alternatív valóságot hoz létre.

A levitációs jelenség megoldását a Maflás Facebook oldalán találjátok.

(Folyt. köv.)