Amikor a sportok látványosan feladták szellemi hátterüket, a testnevelés is elveszítette beágyazott helyét az oktatásban. Afféle szatellit-tárgyként lebeg a tanrendben, leginkább az ép testben ép lélek – félreértett – szlogenjével indokolják létét. De még azokon a helyeken se tölti be azt a szerepet a közoktatásban, amit lehetne, ahol igyekeznek az iskolarendszer oktatási-nevelési céljait megerősíteni a testnevelés segítségével.
Sport az oktatásban
Az iskolai testnevelés a XIX. századi birodalmak integrálták legjobban az oktatásba. A hatékony hódításhoz szükség volt a kellő fizikummal rendelkező, összeszokott, stressz-tűrő, eredményesen együtt dolgozó közösségekre. A szabad verseny elmélete megjelent a testedzésben is, és mind a mai napig meghatározza a sportról kialakult képünket.
A versenysportoknak számos előnye van: megjelenik a feladatmegosztás, kialakítja a rövid- és hosszú távú taktikai gondolkozás képességét, a közös cél érdekében hatékonyan összekovácsolja a közösséget. A közelmúltban is láthatunk példát rá, hogy egy gondosan kiválasztott, megfelelő módon támogatott és felfuttatott közösségben, a csapatsportban elfoglalt pozíció hogyan konvertálható az élet más területein.
A versenysportok kitűnően felkészítenek a rövid távú célok elérésére. Világosak a feladatok: mindig a soron következő helyzetet, mérkőzést, bajnokságot kell megnyerni. Benne van a folyamatos újrakezdés is, az hogy mindig nulláról indul az ember.
Ugyanakkor látni kell, hogy a versenysportok mögül elporladt az a szellemi háttér, ami életre hívta őket, és ezzel egyidejűleg gyökeresen megváltozott a társadalmi szerepük. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a testnevelés gyakorlatilag talajtalanná vált az oktatásban. A modern testnevelés felfogás megkísérel nyitni az egészségnevelés irányába, azonban ez egyáltalán nem áll kapcsolatban más tantárgyakkal: a biológiával, a fizikával vagy a kémiával – hogy az iskola oktatási-nevelési céljait és módszertanát ne is említsük.
A hagyományos harcművészetek
A XIX. század végén Japánban felismerték, hogy ország sikerének kulcsa az oktatásban rejlik. Ennek érdekében végtelenül gondosan ötvözték a keleti és nyugati értékeket, és kialakították a rendkívül eredményesnek bizonyuló, sajátos japán megközelítést – ennek folyományaként jelent meg a harcművészetekben a judo, ami hamarosan iskolai tantárggyá vált.
A judo hatékonyságához, komplexitásához nem fér kétség. Okinawán azonban úgy látták, hogy a judóba nyugati mintára bekerült versenyrendszer ellentétes a harcművészetekkel, és legfőképp azoknak az iskolai oktatásban betöltött szerepével. De ahhoz, hogy megértsük, miért ellentétes a verseny a hagyományos harcművészet szellemével, megint csak vissza kell mennünk az időben.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
(Folyt. köv.)
