MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

A HARCMŰVÉSZET HÁTORSZÁGA 16.0

2012.06.09. 07:45 Napi Maflás

A kívülállók sokszor úgy gondolják, hogy a harcművészetek valamiféle morális többlettel bírnak a nyugati küzdősportokhoz képest. Mielőtt nagyon elszállnánk, felidézném az egyik legnevesebb magyar harcművész szavait: „Az a baj a harcművészettel, hogy teli van bunkókkal”.

Persze, nagy kérdés, hogy a nyugati sportok, és az újkori olimpiai mozgalom alapítói sportszerűnek minősítenék-e azt, ami ma, akár az amatőr, akár az élsportban folyik. Attól tartok, nekik egészen más képük volt a sportemberről és a sportszerűségről. A nyugati sportok szellemi alapjait erodálta a pénz, illetve az, hogy mára megváltozott a világ. Kérdés, mi maradt meg a hagyományos harcművészetek eredeti szellemiségéből.

 

1191768911_f_1.jpg

 

 

Etika és morál

 

Amikor a harcművészeteket a társadalmi-, illetve az önnevelés eszközévé tették, nagyon pontosan kijelölték azokat az értékeket, aminek a hagyományos harcművészet az elismertségét köszönheti. Ez az a többlet, ami azután kisugárzott a távol-keleti harcművészetek egészére. A probléma csak az – Funakoshi sensei kedvelt mondását idézve –, hogy nem a művészet formálja az embert, hanem az ember a művészetet.

 

146387.jpg

 

A harcművészet összetett dolog. Nem elég odaállni és bírni a pofonokat, bizonyos szellemi és morális alapokra is szükség van ahhoz, hogy valaki joggal nevezhesse mesternek magát. Lehet valaki jó bunyós, akár bushi, de ettől még nem lesz harcművész a szó XIX. század végi értelmében. És a fordítottja is igaz: hiába végtelenül tiszta valaki, ha nem bírja a fájdalmat, és nem szereti odatenni magát, akkor mozgásművészetet és nem harcművészetet csinál.

Ez önmagában nem lenne probléma. Semmi gond azzal, ha valaki bármilyen küzdőrendszert saját anyagi helyzetének javítására, vagy dédelgetett énképének fényezésére használ. Ő amikor reggelente belenéz a tükörbe, nem lát semmi különöset. A környezetének pedig vagy feltűnik a dolog, vagy nem. Azért a tanítványnak is van felelőssége abban, hogy kitől tanul.

Az viszont már baj, amikor valaki azt hiszi, hogy a rang előnyöket, és nem fokozott felelősséget jelent. Főleg azért, mert sokan a hagyományos harcművészeteket övező szellemiség miatt választják valamelyik távol-keleti rendszert. Különösen, ha a mester maga is szívesen hivatkozik ezekre az értékekre – miközben sokszor fel se fogja, miről beszél.

 

1745772.jpg

 

 

A csoportépítés

 

Mindennek következtében gyökeresen megváltozik a csoportépítés jellege. A csapat összetartó ereje a közös cél és szellemiség helyett a kiválasztottság tudat és a közös ellenségkép lesz. Egyre nagyobb hangsúly tevődik a külsőségekre. Megjelenik a kötelező egyenruha, és a rangok végtelenségig cizellált rendszere.

Bár a módszer rendkívül hatékony, hátulütője, hogy legfeljebb középtávon működik, hiszen a külvilág és a csoport értékrendje közötti folyamatos súrlódás előbb-utóbb szétzilálja a társaságot.

A távol-keleti harcművészetek meghódították a világot, de közben elveszítették önmagukat. Ideje felkötnünk a fehér övet.

 

muaykid.jpg

 

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

3 komment

Címkék: oktatás etika morál felelősség harcművészet nevelés önismeret rang pedagógia mozgásművészet csoportépítés

A bejegyzés trackback címe:

https://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr934574693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Beren 2012.06.10. 12:00:18

Nagyon jó ez a sorozat, általában hümmögve, bólogatva olvasom. :o)
A közös ellenségképről és a karate bő 20 évvel ezelőtti stílusproblémáiról viszont eszembe jutott valami:
Több forrásból is hallottam és olvastam, hogy "egyszer volt egy összecsapás" a régi shotokan és goju-ryu iskola között, aminek az eredményét persze mindenki másképp magyarázta. Azután nemrég olvastam egy interjút Kanazawa mesterrel, aki elmondta, hogy rendszeresen edzettek együtt a különböző stílusok. Én meg 20 éve még nem mertem elmondani, hogy más stílushoz is járok edzeni, meg versenyezni. Mondjuk ez a szemlélet szerencsére sokat változott. Itt az interjú:

seinenkai.com/articles/noble/noble-kanazawa.html

(Valaki esetleg le tudná fordítani , hogy mit jelent pontosan a "kokan geiko"?)

Rozgonyi Tivadar 2012.06.11. 04:52:14

@Beren: japánul a "kókan" (交換) csak annyi, hogy "csere", "helyettesítés", "kicserélni egymással", szóval szó szerint csak kb. annyit, hogy "küzdelem egymás [két iskola, klub, másik társaság stb.] közt".
süti beállítások módosítása