MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

AZ ELFOGADÁS

2012.07.19. 06:45 Napi Maflás

Amikor feloldhatatlannak tűnő problémába ütközünk, rendszerint arról van szó, hogy a belénk nevelt értékrend ellentétes a valós énünkkel. Valamilyenek szeretnénk lenni, megfelelni mások elvárásainak, azonban nem sikerül, és nem is sikerülhet, mert másmilyenek vagyunk. Van néhány dolog, amin nem tudunk változtatni. Ha kikapcsoljuk a fejünkben visszhangzó ítéleteket, és szembenézünk azzal, hogy a kitűzött cél – bármilyen kívánatosnak tűnjön is a belénk épített értékrend szerint – számunkra jó-e vagy sem, megismerhetjük önmagunk egyik elemét.

 k10.jpg

 

Mindez nem sokat ér, ha nem vagyunk képesek elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Amíg ezt nem tudjuk megtenni, a belénk nevelt reflexek irányítják az életünket.

Talán ennél is nehezebb megérteni, hogy a világ teljesen semleges irányunkban. Épp ezért teljesen fölösleges érzelmi alapon szemlélni a történéseket. Ha érzelmekkel viszonyulunk a jelenségekhez, akkor akaratlanul is ítélkezünk. Valahányszor megítélünk másokat vagy egy helyzetet, visszatérünk a megszokott mókuskerékbe, és újra és újra ítélkezni fogunk magunk felett.

k8_1.jpg

A jelenségeken nem tudunk változtatni. Ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. Az egyetlen, amin változtatni tudunk az, ahogyan viszonyulunk a dolgokhoz – és ez valóban olyasmi, ami egyedül rajtunk múlik. Ezt az alábbi történettel szoktam megvilágítani.

Képzeljük el, hogy sétálunk az erdőben. Kellemes nyári idő van, a napfény átszűrődik a fák lombjai között, orrunkat betölti az erdő illata. A kanyargós ösvényt, amin haladunk egyszer csak egy hatalmas fa zárja el. Nem tudunk tovább menni tőle, megkerülni is bajos, mert az ösvény két oldalát sűrű, tüskés bozót szegélyezi.

Persze sok mindent tehetünk: csüggedten visszafordulhatunk, arra, amerről jöttünk, megkísérelhetjük átvágni magunkat a bozótoson, kivághatjuk a fát – akár eladhatjuk deszkának vagy tűzifának –, felköltözhetünk a lombok közé, alagutat áshatunk a fa törzse alatt, felgyújthatjuk, átmászhatunk rajta, stb. A lehetőségeknek csupán a fantáziánk szab határt. Egyetlen egy dolgot azonban nem tehetünk meg: nem tudjuk megoldani, hogy az adott pillanatban ne magasodjon a fa az ösvényen. Ezzel szemben az, hogyan viszonyulunk a helyzethez, kizárólag rajtunk áll.

k9_1.jpg

De nem csak a jelenségek – a körülmények és a történések – semlegesek. Valójában mások, velünk kapcsolatos reakciói sem bennünket céloznak. Környezetünk egyáltalán nem kíváncsi ránk. Éppen azért próbál meg formálni, hogy minél könnyebben beilleszthetők legyünk az általuk megélt alternatív valóságba. Bármit mondanak vagy tesznek mások velünk kapcsolatban, az valójában nem ránk irányul, hanem pusztán arra, hogy megóvják saját álomvilágukat. A legtöbb konfrontáció abból fakad, hogy az egyik (vagy mindkét) fél saját illúzióit próbálja védelmezni.

Az oktatás egyik célja, hogy megkísérelje megóvni az ifjúságot mindazon hibáktól, amit az előző nemzedék elkövetett. Ennek érdekében gondosan a diákokba táplálják az életük során megélt tapasztalatok tanulságait. Ezzel csak az a gond, hogy a tanulóknak nincs semmilyen gyakorlati ismeretük a kapott elvekkel kapcsolatban. Fogalmuk sincs, milyen elnyomottnak és kiszolgáltatottnak lenni, mint ahogy arról sem, milyen érzés visszaélni a hatalommal. Nincs módjuk belátni, hogy pl. a folyamatos konfliktus semmit sem old meg. Nem élik meg, hogy bármilyen hatalmi berendezkedés csak akkor lehet tartós, ha konszenzusra épül. Épp ezért – még ha a leghumánusabb elvek is vezérlik őket – valójában álszentek, hiszen nem a tapasztalataikból leszűrt meggyőződéseik, hanem a beléjük nevelt feltételes reflexek mozgatják őket.

k1_3.jpg

Sok helyzetet át kell élni ahhoz, hogy az ember tudja mi jó, mi rossz, mi semleges, vagy akár csak elviselhető számára. Ennél is nehezebb megemészteni, hogy a világ nem jóindulatú vagy ellenséges velünk, pusztán számunkra kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzetek adódnak, és hogy melyikkel találkozunk, az nem holmi sötét összeesküvés eredménye, hanem elsődlegesen a szerencse dolga. Az viszont egyedül rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk az adott körülményekhez.

Ahhoz, hogy ne tévedjünk tévútra, meg kell tanulnunk elfogadni önmagunkat és a világot olyannak, amilyen – ahelyett, hogy folyamatos sértettség állapotában leledzve kérjük számon a vágyainkat a környezetünkön.

k3_1.jpg

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

(Folyt. köv.) 

Szólj hozzá!

Címkék: énkép ítélet valóság önismeret harmónia személyiség elfogadás értékrend tökéletesség alternatív valóság valódi én bázis gyakorlatok fa hasonlat

A bejegyzés trackback címe:

https://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr224665546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása