MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

  • Napi Maflás: @Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Van egy első része. Ez a közepe. :) (2017.09.13. 17:26) VISSZATÉRHET-E A HARCMŰVÉSZET ARANYKORA? 2. rész
  • Irbisz: @Napi Maflás: De nem is ertem mit misztifikalod ezt ennyire tul, alig több mint egy honapja te ir... (2017.08.29. 11:07) A LEGJOBBAN VÁRT/GYŰLÖLT TALÁLKOZÓ
  • Kelly és a szexi dög: Amúgy pl. poppénekes is...egy legenda ez az ember! (2017.08.25. 20:27) A MUAY BORAN HARCOS
  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Rengeteg lethwei filmet nézek manapság a neten, ez a blog hívta fel rá a figyelmemet. Kőkemény. (2017.08.17. 14:08) A SUFNIROMANTIKA
  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: De nem is értem. A hülyeség netovábbja egy biztonsági őrre rátámadni és levinni földre. Tuti hogy... (2017.07.31. 08:32) SOK LÚD

A TÁVOLSÁG

2014.09.10. 07:00 Napi Maflás

A távolság döntő tényező a pusztakezes küzdelem során. Első lépésben távolság növelése illetve szűkítése révén tanuljuk meg uralni a teret. Mindenkinél megvan az a távolság, aminél biztonságban érzi magát, és rendszerint akkor fordul élesre a helyzet, amikor az ellenfél eléri ennek határát. A folyamatos hátrálás persze nem sokat ér ellentámadás nélkül. A szakértő közönség számára a megfelelő távolság keresése, az ellenfél komfortzónájának kitapogatása legalább annyira izgalmas, mint a mindent eldöntő ütésváltás.

 

 

A különböző harcművészeti stílusok más-más küzdőtávolságot részesítenek előnyben. Van, amelyik a messziről indított támadások specialistája, van, amelyik a testközeli, rendkívül rövid ütésekkel operál, más rendszerek a fogásokra és a földharcra esküsznek. A hagyományos ninjutsu például arra törekszik, hogy olyan távolságra legyen az ellenfelétől, ahonnan az őt nem tudja elérni, ő viszont valamilyen fegyvert használva könnyedén végezhet vele – egyébként minden eszközös küzdelemnek ez a logikája. Ha a támadó kést ránt, használj kardot, ha kard van nála, védekezz lándzsával vagy alabárddal, stb. Persze a modern kézifegyverek korában fölösleges pl. négyméternyi láncot cipelni. Igaz, a lőfegyverek használata már a katonai közelharc területe, de maga az alapelv nem változott.

 

a4.jpg

 

Minden technikának megvan a maga optimális távolsága. Ha ezen kívül – vagy belül – vagyunk, nem működik. Beugrani és ezzel megakasztani az ütő kéz lendületét legalább olyan hatékony védekezés, mint ellépni a pofon elől. A távolság kezelése során arra törekszünk, hogy kivonjuk magunkat az ellenfél technikáinak veszélyzónájából, és közben olyan közelségbe kerüljünk hozzá, hogy befejezhessük a küzdelmet. Valahogy el kell jutni oda, hogy alkalmazni tudjuk a technikáinkat, és a bunyóban ennek megvalósítása jelenti a legnagyobb kihívást. Ahhoz, hogy pl. megragadhassunk valakit, át kell törnünk az ütések-rúgások hatósugarán, ami jól felkészült ellenfél esetén egyáltalán nem könnyű. Még egy hagyományos ütésváltáskor sem olyan egyszerű telibe kapni a másikat, hiszen állandóan váltogatni fogja a távolságot annak érdekében, hogy mi ne érhessük el őt, de az ő támadásai pontosan üljenek.

 

b4_2.jpg

 

Vannak stílusok, amelyek messziről indulva igyekeznek betenni az ellenfelet a darálóba, hogy az ellenfélhez egyre közelebb jutva végül a földön fejezzék be a küzdelmet. Az ilyen jellegű lerohanó támadások persze csak néhány másodpercig tartanak, de több éves gondos edzésmunka eredménye, amíg az ember eljut odáig, hogy éles helyzetben is működjön a dolog.

Ha egy irányzat nem specializálódik egy adott távolságra, vagyis nem arra törekszik, hogy az általa kiválasztott zónában dolgozva, viszonylag jól körülhatárolható harcmodorral és technikákkal próbáljon győzni, hanem viszonylag széles skálán mozogva váltogatja a távolságokat, alapvetően két lehetőség áll előtte. A harcművészeti iskolák egy része gondosan osztályozza a távolságokat, meghatározva milyen eszközöket, technikákat, harcmodort használjon az ember az egyes zónákban – és a gyakorlóra van bízva, hogy összeérik-e benne egységes rendszerré az egész.

 

3102709643_1_3_vynETW68.jpg

 

Más stílusok máshonnan közelítik meg a kérdést. Ezek az irányzatok alapvető mozdulatokra vezették vissza a rendszert, amiket addig sulykolnak, amíg teljesen bele nem idegződnek az emberbe. A tanult mozdulatsorok a távolságtól függően válnak más-más technikák alapjává, és lesz belőlük blokk és ellentámadás, ízületi feszítés, dobás, vagy különböző földharc elemek. Ilyenkor nem a technikákból haladnak az alapelvek megértése felé, hanem az alapelvekből bontják ki a technikákat.

A távolság kontrollja nem csupán a konfortzónánk kitapasztalását jelenti. Az évek során egyre jobban megnő támadásaink hatósugara – kitágul a tér, amit uralni tudunk. Ezzel párhuzamosan egyre inkább beéljük a szűk távolságokat, azaz megtanulunk rövid mozdulatokkal is hatékonyan dolgozni. Ehhez persze tökéletesen kell használnunk a tömegünket, ami elsődlegesen a test összhangján és a lábmunkán múlik. Amikor a távolsággal játszunk, alapvetően lábból dolgozunk – akár lépünk, akár testsúlyáthelyezéssel oldjuk meg a helyzetet.

 

 

Minden technikának megvan a maga ideális távolsága, és abban a zónában hatékony igazán. Gyakran egy-két centiméterről van szó, és úgy kell mozognunk, illetve bemozgatnunk az ellenfelet a küzdelem közben, hogy a támadás pillanatában a kellő távolságban legyen a célpont. Nem arról van szó, hogy nem lehet valahogy lemészárolni vagy földre szenvedni a másikat, de az igazán letaglózó ütések-rúgások, az elegáns dobások kulcsa mindig a megfelelő távolság.

Mindez nem csupán a támadásokra, de a védekezésre is igaz. Már volt róla szó, hogy nem csak kitérni érdemes az ütések-rúgások elől: ha közel lépünk, és megtörjük a támadás lendületét, az kiveszi az erőt a technikákból, sőt még a pontosan becsapódó pofonokat is hatástalaníthatjuk, ha a találat pillanatában elnyeljük az ütést. Mindez jóval misztikusabban hangzik, mint amilyen a valóságban: a legtöbb full contactos minden különösebb tanítás nélkül ráérez erre.

 

b_2.jpg

 

Amikor a távolsággal dolgozunk, ugyanúgy a határainkat tágítjuk, mint erősítés közben, vagy amikor a sebességünket vagy az állóképességünket növeljünk. A határainkat valójában a hatótávolságunk jelenti, és ennek kiterjesztése illetve mélyítése (a szűk távolságok kontrollálása és beélése) ugyanaz a folyamat.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

(Folyt. köv.) 

1 komment

Címkék: biztonságérzet harmónia határok megismerése és tágítása lábmunka tér testmechanika testsúlyáthelyezés tömeg ütések benyelése váltások

A bejegyzés trackback címe:

http://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr166684595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Beren 2014.09.10. 09:06:20

Szokás szerint nagyon jól összeszedett cikk. Én még hozzátenném, illetve csak jobban hangsúlyoznám a távolság és az időzítés együttes szerepét és fontosságát. Mondjuk egyéni habitus és stílus kérdése is, hogy hová tesszük a hangsúlyokat. Nekem ez a kettő a leginkább meghatározó.