MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Ezek minden csak nem aikido technikák. Sukui nage és waki gatame. A jiu jitsuban, aztán a judoba... (2018.01.09. 23:20) AIKIDO TECHNIKÁK AZ MMA-BAN?
  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Teljesen más távolság tartást, más védekezést kíván a pusztakezes küzdelem. Ott nem lehet gurulni... (2018.01.09. 20:40) KESZTYŰBEN VAGY CSUPASZ KÉZZEL?
  • garael: @11110000: Ez butaság, a tudományos életben is gyakori az önidézés. Ráadásul a hivatkozott linkek ... (2018.01.02. 17:01) A NŐI ÖNVÉDELEM 10 ALAPSZABÁLYA
  • Irbisz: A meccs alapján az ukrán zseni titulusa sem vonható kétségbe, mert a 8 év különbség az sok ilyen k... (2017.12.13. 11:15) A ZSENI ÉS A PROFI
  • rnz: Ez is egy érdekes formája a természetes kiválasztódásnak. (2017.11.27. 13:06) AZ ÚJ ŐRÜLET NEVE: LETHWEI

DAVID JESSE HOLT EMLÉKÉRE

2015.01.01. 14:41 Napi Maflás

Az egyetlen ember volt, akinek elhittem, hogy a tradicionális ninjutsu éles küzdelemben is működik. Erős volt, robbanékony, megvolt a kellő tömege is hozzá, villámgyorsan alkalmazkodott, fordított bármilyen helyzeten, és nagyon oda tudta tenni magát. Azt is tőle tanultam, hogy gyakran veszíteni kell ahhoz, hogy végül győzzön az ember.

 

dave.jpg

 Áprilisi vizsgatábor - több napos sátrazás a hegyekben

 

A legendás Stephen Hayestől tanult, sokáig ezt a vonalat építette itthon is. Alapelveket tanított és nem a technikák neveit: egy-egy kétórás edzésen simán leszórt 40-50 technikát, és nemigen ismételte önmagát. Helyzetekben gondolkozott, az meg távolságtól, szögtől, támadástól, ellenféltől függően mindig más. Ő folyamatosan alkalmazkodott, és ezt próbálta tanítani nekünk is.

Nem szűkítette le a ninjutsut a denshók mozgásanyagára: a különféle fegyvereket ugyanúgy tanította, mint az álcázás-lopakodás-rejtőzködés művészetét, nyomolvasást, az ehető és mérgező növényeket, a csoportos küzdelem taktikai elemeit, a biztonságos táborverést, a megfigyelést, a tájékozódást, a megtévesztés művészetét, hírszerzést vagy a víz alatt küzdelmet. Gyakran vitte a csapatot táborozni, és a vizsgák is több napos tábort jelentettek. Az első vizsgatábora a legjobban felépített rendszer volt, amivel valaha találkoztam. Aki végigcsinálta, más emberként jött vissza.

 

dave4.jpg

 Áprilisi vizsgatábor

 

Zsigerből volt liberális, ami egész más hangnemet jelentett, mint amit itt megszoktunk. Nem vazallusnak vagy haszonállatnak, hanem partnernek tekintette a tanítványait. Együttműködésre törekedett, ami hol sikerült, hol nem – ebben nagyon amerikai volt. De ha valaki együtt akart és tudott vele dolgozni, az életre szóló barátra tett szert.

Nagyon odafigyelt az emberekre: mindig igyekezett csiszolni rajtuk valamit. Személyre szóló feladatokat adott, és megpróbálta ráébreszteni a tanítványait, hogy mi fontos az életben és mi nem. Folyamatosan szondázta, ki mit gondol, ki hol tart. Sokszor egy-egy mondattal vagy feladattal tanított, és az emberre bízta, hogy vonja le a tanulságokat.

 

childr_1.JPG

 Karácsonyi bemutató a gyermekkórházban  Dave hívő keresztényként alapvetőnek tartotta a karitász gyakorlását

 

Az egyik legkedvesebb emlékem vele kapcsolatban az egyik vizsgatáborban történt: még az elején eltört a szemüvegem, és gyakorlatilag semmit se láttam – este pedig még annyit sem, ami a ninjutsuban nem kimondottan nyerő. Ennek megfelelő hangulatban voltam, és Dave, aki látta, hogy mennyire dühöngök, egyszer csak odafordult hozzám:

– Thomas, itt van valahol a kólám, ideadnád nekem? Fáj a hátam, nehezen mozgok.

Körülnéztem, megtaláltam, odavittem.

– És a kardomat is letettem valahol, ideadnád?

Megkerestem a kardját is a sötétben. Odavittem neki, megköszönte. Akkor esett le, hogy hiszen látok, ha nem is olyan jól, mint szemüvegben. Megnyugodtam.

 

zaszlo2.jpg

Az általa alapított ninjutsu-iskola, az ANITA első zászlója, vizsgatáborban

 

Nagyon beteg volt, ami neki se tett jót. Kétségbeesetten próbálta biztosítani az iskola jövőjét, emiatt sok minden változott. Végül elváltak útjaink.

Sokat tanultam tőle. Nyugodj békében Dave. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr147028319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Sandokohn - a maláj jiddis 2015.01.02. 12:54:47

Ez a cikk lehetett volna ennél jóval hosszabb is. Nekem nagyon tetszik az írás. R.I.P. David!!

Akos Toth 2015.01.02. 13:47:17

Nyugodj békében, Dave!