Thaiföld nem tartozik a kiemelten drága turista célpontok közé. Kicsit olyan, mint a budapesti bulinegyed: vonzza az egyszerűbb lelkeket, akik egy idő után szembesülnek azzal, hogy hiába jutottak el a földi paradicsomba, ahol tél közepén is hétágra süt a nap, ők bizony unatkoznak. Szerencsére mindig akad egy lelkes közönségszervező, aki tudja, mi kell a népnek. Elég egy szabad tér néhány kerti székkel (00:18), négy cölöp, pár méter kötél illetve kordonszalag (00:38), a haverok (00:21, 00:29), egy palimadár (00:44), a lelkes közönség (00:41) és indulhat a buli.
Mindig van aki úgy véli, idegenben célszerű néhány sallerrel tudatosítani a mákogó helybéliekben, hogy hol a helyük. Persze némi nehézséget jelent, ha az ellenfél egy hatalmas rúgással nyit az elején (00:51), amit azután egy körívessel (00:58), combosokkal (01:07, 01:08, 01:14) és egy emberes pofonnal (01:10) nyomatékosít. Tegyük hozzá, a thaifölditől sem idegen az ellenfél alázása (00:59), és addig-addig lazáskodik, amíg rá nem szalad egy megrendítő erejű pofonra (01:20). Innentől fordul a kocka (01:30) a thaiföldi többször is padlót fog (01:30, 01:41), és úgy tűnik, a fehér ember felsőbbrendűségét ismét sikerül bebizonyítani - csak éppen a thai nem adja fel, sőt visszaver.
Egy idő után ismét a fehér fiú térdel le (02:02). Láthatóan problémázik, hogy az ellenfele cipőben rugdalja, de ezen nem múlik, lekerül a lábbeli (02:08). Innentől egyre határozottabban verés jellege lesz a bunyónak (02:15, 02:17, 02:26, 02:28, 02:46). A fehér srác annyira szétesik, hogy eltalálni se tudja a másikat (02:19, 02:21, 02:24, 02:44, 02:51). Végül belefut egy köríves rúgásba, ami végképp beteszi neki a kaput (02:54). De hát ez benne van a külföldi utazásban: vannak kevésbé szép, sőt kifejezetten fájdalmas emlékek is.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.