MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

  • Napi Maflás: @Dr.Démonmac1: Bocs, de azt maguktól is tudják, hogyan kell csapatba verődve megfélemlíteni és bán... (2017.05.07. 21:15) AZ ASSZONY VERVE JÓ?
  • acidrain: @Audianer: azt a háborút hackerek és drónok vívják majd, nem puskával szaladgáló emberek. Mit gond... (2017.04.23. 12:50) MILITARIZMUS AZ ISKOLÁBAN?
  • Darky_: @SunyiSanyi: Nyilván mindkettő igaz. Az viszont tény, hogy bármely stílus ahol van megmérettetés, ... (2017.04.20. 12:04) WING TSUN A 21. SZÁZADBAN
  • cog3981: @karandash: "Akinek a szóbeli felelések stresszt okoznak (mármint az egészséges drukkon felül), a... (2017.01.20. 13:09) A VERSENY SZEREPE AZ ISKOLAI OKTATÁSBAN
  • László 88: @Napi Maflás: Megnéztem az általam linketl videót, úgy gondoltam, hogy az aikido nem is olyan ross... (2017.01.19. 14:33) AIKIDO TECHNIKÁK AZ MMA-BAN?

A KONTROLL

2015.11.02. 07:00 Napi Maflás

A kontroll, pontosabban az önkontroll (lánykori nevén: önfegyelem) sokáig a harcművészetek egyik leghatékonyabb hívószavának számított. A ’70-es, ’80-as években csillogó szemű, izgatott apukák hada tuszkolta le csemetéjét judo vagy karate edzésre (más nemigen volt a vasfüggöny mögött), hogy „egy kis önfegyelmet tanuljon a gyerek.” Valójában nem nyúltak mellé. A japán oktatás egyik legfontosabb eleme, hogy a gyerek ne lógjon ki a sorból, ne jelentsen problémát, hanem milliméterre pontosan szuszakolja be magát a társadalomban számára kijelölt helyre. A harcművészet feltétlen lojalitásra, a hierarchia tiszteletére és elfogadására, a kapott feladat tökéletes végrehajtására nevel. Aki átmegy ezen a darálón, annak a szervezet, amihez tartozik és az éveken át tartó hatékony munka sokkal fontosabb lesz, mint a személyes vágyai – illetőleg a legfőbb vágya az lesz, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

 

 

Persze mondhatjuk, hogy a nyugati oktatás is erre törekszik: hogy mindenki zökkenőmentesen illeszkedjen a társadalomba. A különbség a megközelítésben van: a távol-keleti társadalmakban azt akarják elérni, hogy az egyént belefaragják a neki rendeltetett helyre, míg nyugaton inkább az a cél, hogy az ember megtalálja helyét  a társadalomban – ami nagyobb mozgásteret enged, és inkább a puzzle elvét követi. Amikor arról beszélünk, hogy a harcművészeteket be kéne emelni a nyugati iskolai oktatásba, ezt a kérdést nem lehet megkerülni.

De az önkontroll jóval több, mint a megfelelési kényszer eszköze. Ha a harcművészetet pedagógia módszerként kezeljük, az önkontroll elválaszthatatlan az önismerettől, és elsődleges célja a határok megismerése és tágítása. Az önkontroll egyúttal azt jelenti, hogy tökéletesen tisztában vagyunk azzal, mire vagyunk képesek. A harcművészet alapvető eleme a mindennapos edzés, ami nem csupán a fejlődésünket szolgálja: ilyenkor méri fel az ember, hogy aznap mire képes, és ehhez igazítja taktikáját. A több tízezerszer begyakorolt drillek egy idő után nem a technika beiskolázását szolgálják, hanem a finomhangolást. Ezen a szinten már önmagunkat tanuljuk.

 

lock.jpg

 

Azonban az önismeret – bármilyen fontos eleme is a harcművészeteknek – önmagában még egyetlen küzdelmet se dönt el. Sokkal lényegesebb az ellenfél kontrollja. A végső cél természetesen az, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amiben a másik képtelen támadást indítani. Aki fogásra specializálódott, az rendszerint valamilyen leszorításra, feszítésre, fojtásra törekszik, aki üt vagy rúg, az inkább padlózni akarja a vele szemben állót. Persze el kell jutni idáig, ami kitágítja a kontroll fogalmát: kontrollálhatjuk a távolságot, a szögeket, az ellenfél egyensúlyát, ami szélsőséges esetben azt is jelentheti, hogy ki akarjuk billenteni a mentális egyensúlyából. Bármit teszünk, a cél az, hogy átvegyük az irányítást, és uraljuk a helyzetet.

 

csaj.gif

 

Játszhatunk azzal, hogy bemozgatjuk a másikat, de az egyidejűleg végrehajtott blokk-ütés kombinációk ugyanezt a célt szolgálják: a támadó kontrollját. A hagyományos ninjutsu arra törekszik, hogy egyidejűleg minél több ponton kontrollálja az ellenfelet – ujjak, ököl, csukló, alhas könyék, felkar, váll, nyak, fej mellkas, has, hát, csípő, lágyék, comb, térd, lábszár, boka, lábfej –, hogy a másik legkisebb mozdulatára is azonnal reagálni tudjon. Erre ugyanúgy rengeteg gyakorlatot dolgoztak ki, mint a tapadós kéz technikát használó rendszerek. Ezek a gyakorlatsorok arra szolgálnak, hogy a küzdelem egy adott szegmensét beiskolázzák – ahogy a késharc iskolákban a drillek. Egyéni döntés, habitus kérdése, hogy ki milyen szinten merül el ezekben (azon túl, hogy javítják a mozgáskoordinációt, számos reflexet kifejlesztenek, ami éles helyzetben is jól jöhet), de végzetes hibát követ el az, aki az ilyen jellegű gyakorlatokat összekeveri a küzdelemmel.  

 

kontrol.gif

 

A kontroll nem a fizikai érintkezéssel kezdődik, de előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor a fizikai-, technikai- vagy mentális erőfölény eldönti az összecsapást, azaz oda kell menni a pofonért, és lebontani a másikat. A technikai tudás – a lábmunka, az időzítés, a tökéletesre csiszolt testmechanika, a kellően kidolgozott, felkeményített test, vagy akár az olyan trükkök, mint az ütések benyelése persze kiegyenlítheti a fizikai hátrányt (valójában ez a harcművészet), de minél kisebb a két ember tudása közti különbség, annál inkább az erő és a tömeg dönti el küzdelmet.

A harcművészet gyakorlóiba ezért nagyon gondosan beleverik – fizikailag és mentálisan egyaránt – a rangban felettük állók iránti tiszteletet, ami szintén egyfajta kontrol. Ennek megvan a maga haszna, hiszen kevés ember akarja, hogy a tanítványai rajta mutassák meg, hol tartanak, de ugyanakkor megvan a veszélye is. Ha a mester hozzászokik, hogy kizárólag a legmélyebb tisztelettől áthatva támadják, és a tanítványok már a megtiszteltetéstől is elájulnak, ha végrehajt rajtuk egy technikát, kínos meglepetések érhetik a dojón kívül.

 

lany.gif

 

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

(Folyt. köv.) 

Szólj hozzá!

Címkék: időzítés önismeret tér testmechanika tömeg stratégia távolság erő szögek drillek finomhangolás határok megismerése- és tágítása közösség önfegyelem pedagógia rangok tiszteletadás

A bejegyzés trackback címe:

http://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr118042630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.