A legtöbb harcművész életében eljön a pillanat, amikor alászáll a kung fu filmek mesevilágából, és rádöbben, hogy a csillogó technikai repertoár, az elegáns mozgás, a szemmel alig követhető ütések, a fejmagasságban röpködő rúgások önmagukban semmit sem érnek. Ahhoz, hogy az ember földbe döngölje a másikat, oda kell menni a pofonért. Ha valakiben nincs meg a gyilkos ösztön, nem akarja széttépni az ellenfelet, az nagy valószínűséggel benézte a harcművészeteket.

Nem arról van szó, hogy bárkit arra bíztatnék, akcióra kész terminátorként közlekedjen az utcán. Kevés viccesebb dolog van, mint egy minden idegszálával figyelő, állandóan veszélyt orrontó harcművész. Viszont éles küzdelemben pont az ellenkezője igaz: ha valaki nincs ott fejben 100%-osan, akkor legfeljebb a szerencséjében bízhat.

A fókusz ahhoz kell, hogy eggyé váljunk azzal, amit csinálunk: a mozdulat kezdete és végpontja között maradéktalanul kitöltsük a teret. A szándék irányt ad a fókusznak. A fókusz a jelenlét és a harmónia. A szándék az emocionális töltés és az akarat. Bár a legtöbb küzdelemben az erősebb és nagyobb ellenfél az esélyesebb, számos olyan összecsapást ismerünk, amit a mentális fölény döntött el – látványosan kiegyenlítve a fizikai hátrányokat. Ha valaki maradéktalanul képes odatenni magát, az akár veszít, akár győz, mindenképpen emlékezetes bunyót fog csinálni.

A harcművészetek kiemelten foglalkoznak a szándékkal. A szándék felismerésére, érzékelésére rengeteg gyakorlatot dolgoztak ki az évszázadok során. Ezek többsége meditációs technika, és arra irányul, hogy még a támadás kezdete előtt felismerjük – pontosabban szólva megérezzük – hogyan fog mozdulni a másik. Aki magas szinten elsajátította ezt a képességet (érzi a bunyót), az komoly helyzeti előnyre tesz szert, hiszen még csírájában meg tudja kontrázni ellenfele támadásait. Megfelelő időzítéssel a nagyon gyors mozdulatokat is semlegesíthetjük. Sok múlik azon, mennyire látjuk előre, hogyan mire készül, hogyan reagál majd az ellenfél (vagy az ellenfelek), hogyan helyezkedünk el a térben, stb.

De a szándék nem csupán a küzdelemre szorítkozik. Én minden tanítványomtól megkérdezem: akarod, vagy szeretnéd? Mert ha csak szeretnéd, akkor váljunk el egymástól: én nem apasztom fölöslegesen a bankszámlád, te pedig ne kösd le fölöslegesen az időmet.

A harcművészet túlmutat a bunyón vagy az edzéseken: életstratégiát kínál. Az, aki hosszú évek munkájával maradéktalanul megismerte önmagát, bármit el tud érni, amit akar. Az önismeret ugyanis határaink és valós szükségleteink felismerése. Ha valaki valóban tisztában van önmagával, nem vágyakozik olyan dolgok után, amelyek megbolygatnák a harmóniáját. Reális célokat tűz ki maga elé, amelyek összhangban vannak a valós személyiségével, és folyamatos kitartó munkával képes megvalósítani ezeket.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

(Folyt. köv.)