Fenyvesi Kornél, Wing Tsun mester számomra a tavalyi év meglepetésembere. Nincs elszállva magától, de nem is álszerény, reálisan képes elhelyezni magát és az irányzatát a harcművészeti életben. Nem isteníti a tisztelettől félájultan a távol-keleti mestereket, nem akar valamiféle titkos, misztikus tudás letéteményese lenni, hanem rendkívül gyakorlatiasan közelíti meg a pusztakezes és fegyveres küzdelmet. Ugyanakkor mélyen ismeri saját stílusát, és képes annak elemrendszerét a 21. századi helyzetekre alkalmazni.
Napi Maflás: – Hogyan kezdtél Wing Tsunnal foglalkozni, illetve miért ezt a stílust választottad?
Fenyvesi Kornél: – 1990-ben, Kaposváron elmentem a HWTO bemutatójára, amit Dai Si-Hing Szabó Ferenc tartott. Nagyon logikus és praktikus rendszernek tűnt, úgy éreztem, hogy mindig is ezt kerestem és azonnal beleszerettem. 1997-ben lettem instruktor és azóta tanítok.
NM: – Amennyire én tudom, a Wing Tsun már eleve modernizált rendszer. Miért váltottatok a Real Wing Tsunra? Vitt a lendület, vagy más okai voltak?
Fenyvesi Kornél: – A legtöbb stílusban megfigyelhető egyfajta evolúció és ez igaz a Wing Tsunra is. Természetesnek tartom, hogy minden mester kicsit másképp tanítja a megtanultakat. Kiegészíti a saját trükkjeivel és azokat a dolgokat erőlteti a saját tanításában, ami neki nagyon mennek, vagy amit elképzelései, vagy éppen korlátai alapján megfelelőnek vél. A Wing Tsun családfában is végig követhető, hogy minden mester alakított valamit a rendszeren. Amikor beiratkoztam, ott az első órákon elmondták, hogy ez egy folyamatosan változó rendszer, ami mindig alkalmazkodik a kor kihívásaihoz. Ez így jól hangzik, viszont egyáltalán nem igaz. Yip Man nagymester óta minden mester, aki megpróbált hozzányúlni a rendszerhez, rebellisnek lett kikiáltva, mondván, hogy nem a „tradicionális” Wing Tsunt képviselik. Ez erőteljes ellentmondás és csak üzleti érdekeket takar. Persze az egyes szervezetekből kilépett, vagy ilyen-olyan oknál fogva eltávolított mesterek nem adták fel a gyakorlást és megalakították saját iskoláikat, egyesületeiket. A megkülönböztethetőség miatt, integráltak elemeket, átalakítottak bizonyos mozgásokat, de szinte kivétel nélkül megfigyelhető, hogy nagy reformokat nem mertek bevezetni, hiszen akkor már nem nézne ki Wing Tsunnak amit csinálnak és kevésbé lenne értékesíthető.
A Wing Tsun (a nagy Wing Tsun családot értem alatta) oktatási rendszere egyáltalán nem modern. A Wing Tsun oktatási rendszere egyáltalán nem modern, inkább a technikák átadására fókuszál, míg a készségfejlesztésre szinte egyáltalán nem. Egy olyan sportágban, vagy harcművészeti ágban, ahol a megmérettetés mindennapos, törekednek rá, hogy az edzések és a felkészülés a legmodernebb legyen. Azonban a legtöbb Wing Tsun szervezet iskoláiban még a nyomai sem lelhetők fel ennek. A világ minden tájáról láthatóak mesterek különböző közösségi médiákon és a hozzájuk kapcsolódó kommentekben jól megfigyelhető, hogy szinte mindenki a stílus által előírt pózok tökéletességéről és végrehajtásának helyességéről beszél. Viszont olyan, mintha ez a társadalom testmechanikáról, időzítésről, időkeretekről, ritmusokról, taktikáról stb. egyáltalán nem is hallott volna. Megszámlálhatatlan alkalmazást láttam már olyan támadások ellen, amik a valósággal köszönő viszonyban sincsenek, viszont nem láttam még olyat, hogy egy Wing Tsun mester intelligens módon és kreatívan folytatna edzőharcot Wing Tsun technikákkal és taktikával. Mi nem váltottunk egyik Wing Tsunról a másikra. Mi szeretjük a stílusunkat és továbbra is Wing Tsunozni fogunk, még akkor is, ha ez kívülről elsőre nem így tűnik. Az egyesületünk vezetője, Si-Fu Kun István nagyon nyitottan és elemző módon kezeli más rendszerek eredményeit és helyezi el őket a Wing Tsun oktatási tematikájába. Ez nem technikai, hanem módszertani integrációt jelent. Célunk az, hogy újra valós minőséget adjunk diákjainknak, nem csak egy nevet és pár fokozatot, egy méltán híressé vált stílus oktatásával.
NM: – A harcművészetekben megfigyelhető, hogy egyre több hagyományos stílus nyit az ökölvívás felé, és ti is rengeteg ökölvívó technikát használtok. Miért indultatok ebbe az irányba?
Fenyvesi Kornél: – A látszat csal. Egyáltalán nem az ökölvívó technikák használatát látod. A Wing Tsun mai képét leginkább az alakítja ki, hogy a legtöbb mester nem tanulta végig a rendszert, ez leginkább a stílus fegyveres részére igaz. Vagy ha formailag el is sajátítottak valamit, mögötte semmilyen funkció nincs. Viszont az is biztos, hogy jellegéből adódóan a fegyveres rész láb- és testmunkája sokkal fejlettebb, mint a pusztakezes részé. Ezzel az is együtt jár, hogy más ütéstechnikák is kézenfekvőnek tűnnek számunkra, hiszen bizonyos esetekben a fegyverrel is hasonlóan támadunk. Igazából annyi történik, hogy lerakom a fegyvert a kezemből.
NM: – Milyen szerepet kapnak a hagyományos Wing Tsun technikák az edzéseiteken?
Fenyvesi Kornél: – Természetesen nem csak névleg tanítunk Wing Tsunt. Amint a diákok ügyessége eléri a megfelelő szintet, erre az ügyességre felépítjük a stílus összes elemét.
NM: – Viszonylag nagy hangsúlyt fektetsz a késharcra. Ismerve a hazai jogszabályi környezetet és joggyakorlatot, egy utcai helyzetben mennyire tartod lényegesnek az eszközhasználatot?
Fenyvesi Kornél: – Szorosan ide tartozik, hogy az egyesületünk nagyon jó viszonyt ápol Oláh Istvánnal (Kőszeg) és megtisztelő, hogy magántanítványa is lehetek. Ez a kapcsolat nagyban hozzájárult, hogy átértékeljem az eszközös harcról és az utcai szituációkról alkotott elképzelésemet. A statisztikák alapján is látszik, hogy az utcai támadások döntő többsége eszközzel zajlik. Aki eszközzel, vagy az ellen tanul küzdeni, annak a pusztakezes mozgása is élesebb lesz. Sokszor, leginkább nők esetében csak az eszközhasználat (nem feltétlenül kés) teremti meg a győzelem esélyét. Szerintem pont a mai világban nem szabad az eszközös harc mellett elmenni és elengedhetetlennek tartom a tanulását. Amennyire ez lehetséges, megpróbálom a tanítást a még jogilag elfogadható mederben tartani.
A kiegészítő anyagokat szokás szerint a Maflás Facebook oldalán találjátok.