Nemrég volt egy kisebb vitám az utcai bunyóról, a több ellenfél elleni küzdelemről – főleg, ha összeszokott csapatról van szó –, illetve arról mennyire jó ötlet a földharc egy éles helyzetben. Nézzük.
Nem akarom agyonelemezni ezt az anyagot, önmagáért beszél. Természetesen mindenki akkora cápának hiszi magát, amekkorának akarja, és tény, hogy a kigyúrt izomzat és a versenyrutin sose hátrány egy éles küzdelemben, csak vannak helyzetek, amikor el lehet felejteni mindazt, amit a fair playről gondosan megtanult az ember.
Eleve kínos, amikor a jóval kisebb és véznább ellenfél nem fossa végig a gatyáját daliás termetünk láttán (ő persze tudja, hogy mindjárt jönnek a többiek.) Sajnos az a helyzet, hogy ha három-négy nyiszledék belecsimpaszkodik az ember egy-egy végtagjába, ott véget ér a játék. Főleg, ha villámgyorsan előkerül valamilyen eszköz, amit a gazdája megfelelő módon tud használni. Az, aki erre nincs felkészülve, elég hamar megadja magát.
A megalázó csomagolás a végén, amikor a delikvens úgy fest, akár a kötözött sonka, már csak hab a tortán. Ő tudja, megérte-e belemenni ebbe a buliba.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
