A múltkor föltettem egy indiai urat két szöges óriásbuzogánnyal a Maflás FB oldalára, és többen kértétek, hogy mélyedjünk el egy kicsit a témában. Az aszimmetrikus súlyzók több távol-keleti harcművészet eszköztárában megtalálhatók – ezek formájában, méretében, illetve a gyakorlatok kivitelezésében vannak közös pontok és vannak eltérések. Általánosságban elmondható, hogy az aszimmetrikus súlyzót azokban a rendszerekben használják, ahol a fogásoknak, földreviteleknek komoly szerepe van.

Az extrém terhelés nem tesz jót az embernek, de ízületek különösen sérülékenyek, már csak azért is, mert az izmok sokkal gyorsabban fejlődnek, mint ahogy az ízület erősödik. Aki rendesen odateszi magát, az előbb-utóbb belefut a problémába. Sose felejtem el az a súlyemelő bácsit a BME-n, aki minden reggel ezzel a versikével kezdett neki az aznapi gyúrásnak: „Ízületek, ízületek, melyik sajog közületek?”

 (Forrás: https://hiveminer.com/Tags/2016%2Cakhara)

Persze mint az már többször is megírtam, megfelelő erőnlét nélkül nincs hatékony harcművészet. Hacsak nem sikerül valamely spirituális fortély segítségével a technikáinkba csempészni a világmindenség energiáját, vagy nem rendelkezünk az erőnket meghétszerező varázsgyűrűvel, nincs mese: erősíteni kell. A kulcsszó nyilvánvalóan a fokozatosság, mert mégiscsak jobb hosszú évek kitartó munkájával szétnyúzni az ízületeket, mint egy pillanat alatt gallyra tenni.

(Forrás: http://www.ycgf.org/ShuaiJiao/History/Performance.html)

A történelem során kitaláltak jó pár ízületgyilkos edzésmódszert, de az aszimmetrikus súlyzó mindenképpen az élbolyba sorolható. Ennek ellenére töretlen a népszerűsége – igaz, azt már korábban megírtam, hogy a harcművészet és az egészségmegőrző torna két külön kategória.

Tegyük hozzá, azért az aszimmetrikus súlyzónak megvannak a maga előnyei. Kiválóan erősíti a mellkast, a vállakat, az alkart, a csuklót és a fogást – nem véletlen, hogy a kardvívók is felvették a maguk eszköztárába. Maga az eszköz valószínűleg perzsa találmány, onnan került át Indiába, majd a különböző küzdőstílusok terjedésével Kínába, és tovább először Okinavára, majd Japánba.

 (Forrás: http://senseiopalenik.weebly.com/sensei-os-blog/category/hojo%20undo)

A formája, súlya, mérete sokféle lehet, van félkezes (00:04, 01:59) és kétkezes változat (00:37, 01:22), forgathatnak egyszerre kettőt (01:13, 01:40), vagy birkózhat az ember eggyel (02:06). Az aszimmetrikus súlyzó nem játék, és nem a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy bizonyítani akarjon az ember (00:40). Bár bizonyos gyakorlatok minden rendszerben megtalálhatók, minden küzdőstílus a saját felfogásához idomította az aszimmetrikus súlyzó használatát: az indiai rendszerekben folyékonyan robosztusak (00:24), a kínai alkalmazásban tetten érhető a könnyed elegancia (01:06), a karatés változat végtelenül szertartásos 01:38(). Okinaván és Japánban csi isinek hívják az eszközt, erről korábban már írtam egy posztot, amelyben Morio Higaonna mutatja be a goju ryuban kifejlesztett gyakorlatokat.

(Forrás: http://antikvariat-japan.ru/component/virtuemart/view/category/virtuemart_category_id/204.html)

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.