Somrak Khamsing (vagy Somluck Kamsing, magyar átiratban Szomrak Khamszing) a legnépszerűbb thai bunyósok egyike. Amikor őt nézi az ember, olyan, mintha egy-egy villanásra visszazuhannánk az időben, mert előszeretettel használja a ringben a tekercsekről ránk maradt, ősi muay boran technikákat. Ugyanakkor 1996-ban olimpiai aranyérmert nyert ökölvívásban. Az elődöntőben a számunkra sem ismeretlen Pablo Chacónt (igen, ő vette el Kokótól a világbajnoki címet Budapesten) verte, a döntőben pedig a bolgár Szerafim Todorovot győzte le. Szóval nem Conor McGregor az első harcművész, aki ökölvívó szabályok szerint lép ringbe jól képzett ökölvívóval szemben. Ami Somrak Khamsingnak sikerült, a ketrecharc fenegyerekének is összejöhet.
A muay boran az Ong Bak című filmmel robbant be a köztudatba. Tony Jaanek köszönhetően kellően látványos, sokszor akrobatikus, ám végtelenül letisztult, hatékony harcművészetet ismerhetett meg a világ. Ráadásul a film rendesen rájátszott a romlatlan, ősi, misztikus tudás mítoszára. Persze az emberben mindig ott motoszkált a kisördög: működhet-e mindez élesben?
Somrak Khamsing hihetetlen virtuozitással mozog a ringben. Lenyűgöző az a könnyedség, ahogyan kifolynak belőle a könyéktechnikák, és nem csupán a muay thai versenyeken megszokott ütések (00:19, 00:21, 00:32, 00:33, 01:08, 01:21, 01:26), hanem azok az elemek is, amik rendszeresen visszaköszönnek az akciófilmekben, de senki se hinné, hogy el lehet sütni éles küzdelemben (00:29, 00:37, 01:00, 01:16, 01:22, 01:50, 02:11, 02:49). És mégis…
Persze a csillogó technika önmagában semmit sem ér, ha a versenyzőkből hiányzik a gyilkos ösztön, egy idő után unalmassá válik a bunyó. Somrak Khamsing viszont láthatóan szeret verekedni. Ez teszi végtelenül egyedivé a stílusát, illetve az folyékonyság, ahogy a tradicionális technikákból vált a nyugati ökölvívásra (00:40, 00:54, 01:10, 03:14), és vissza (00:45, 01:11, 01:38, 02:14, 02:23, 02:39, 03:09, 03:10, 03:13).
Nem kérdés, hogy miért akkora sztár odahaza. Ő szerezte Thaiföld első olimpiai aranyérmét ökölvívásban, odatéve a muay thait helyüket más versenyrendszerben is megálló küzdősportok közé. Remek állóharcos, akinek az eszköztárában ugyanúgy szerepel a látványos védekezés (00:41, 00:52, 02:39), mint a lerohanó támadás (00:26, 0:29, 01:11, 03:16), ha kell tartja a távolságot (01:04, 02:00), de otthon van a belharcban is (00:35, 02:49), nem idegenek tőle a földrevitelek (01:36, 01:53, 01:55, 01:56, 02:04, 02:34), és ha tiszta a célpont, a lába is elsül (01:18, 01:58, 02:36, 03:04). Igazából a kotrabokszban a legjobb (00:46, 00:52, 02:15, 02:20), ám bármikor benne van a pakliban, hogy padlóra küldi az ellenfelet (01:10, 01:26, 02:27). És persze leginkább azért szeretjük, mert sikeresen ötvözte az ősi muay boran technikákat a modern nyugati ökölvívással, megmutatva, hogy a bunyóban nem a tradíció vagy a modern edzésmódszer számít, hanem csak az, hogy az adott pillanatban, a velünk szemben álló ellenfélnek eladható-e amit az ember csinál, vagy sem.
A kiegészítő anyagokért kattintsatok a Maflás Facebook oldalára.
