MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Rengeteg lethwei filmet nézek manapság a neten, ez a blog hívta fel rá a figyelmemet. Kőkemény. (2017.08.17. 14:08) A SUFNIROMANTIKA
  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: De nem is értem. A hülyeség netovábbja egy biztonsági őrre rátámadni és levinni földre. Tuti hogy... (2017.07.31. 08:32) SOK LÚD
  • J.R. Ewing: @Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Túl is értékeltelek, látom. (2017.07.26. 14:53) KŐKEMÉNY BUNYÓ
  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Amikor ez a film készült, Mifune már 70 felett volt. Ez hozzátartozik a képhez. Egy csomó esetben ... (2017.07.14. 09:50) A LÁGY MŰVÉSZET
  • Napi Maflás: @Dr.Démonmac1: Bocs, de azt maguktól is tudják, hogyan kell csapatba verődve megfélemlíteni és bán... (2017.05.07. 21:15) AZ ASSZONY VERVE JÓ?

NYOLC HÉTKÖZNAPI TÁRGY, AMIT FEGYVERKÉNT HASZNÁLHATSZ – ÉS NÉGY, AMIT NE, VAGY NE ÍGY

2017.02.22. 17:38 Napi Maflás

A hétköznapi tárgyak önvédelmi eszközként való használatát illusztráló, 12 képből álló sorozat robban végig a neten, amihez mindenki hozzáfűzi a maga okosságait. Sok új ötlet nincs benne – a téma örökzöld, több harcművészeti könyv is született e tárgyban – ráadásul az a pillanat, amikor a hős fegyverként forgat valamilyen szerszámot vagy lakberendezési tárgyat, az akciófilmek kedvelt fordulata.   

 

Tűzoltókészülék

porolto.jpg

 

A poroltó vagy haboltó elég komoly eszköz. Részint a súlya miatt – akit megkínálnak vele, érezni fogja –, részint a felhevült kedélyek lecsillapítására is remek, ha valaki az arcába kapja az áldást.

 

Toll

toll.jpg 

A toll, kihúzó, stb. klasszikus eszköz. Használhatjuk marokbotként, bár erre a kifejezetten ebből a célból gyártott, taktikai tollakat javasolnám. A másik lehetőség, hogy a behajlított hüvelyk és mutatóujj közé szorítva döfünk vele, ilyenkor elég, ha fél-egy centire lóg ki a hegy. Ezen a módon akár egy ceruza csonk is veszélyes fegyver. Fontos, hogy az eszközt ne támasszuk meg a hüvelyujj párnával – ha hátracsúszik, csússzon. Támadhatunk torkot, idegpontokat, de ha a másikon csak egy póló van, egy gyomorszára mért ütés is eredményes lehet.

 

Elemlámpa

elemlampa.jpg

 

Egy súlyos elemlámpa legalább olyan hatékony fegyver, mint egy rövid vascső. Ütni, döfni, feszíteni egyaránt lehet vele. Ha sötétben mozgunk, és váratlanul a támadó arcába világítunk, jelentős előny lehet.

 

Mobil

mobil_1.jpg

 

Ezt is marokbotként érdemes használni. A régi mobilok a súlyuk és kialakításuk miatt ideálisabb önvédelmi eszköznek számítottak, mint a mostaniak – a rövid antenna pedig külön bónuszt jelentett. A mai eszközök ráadásul jóval drágábbak – bár ha az ember életéről vagy testi épségéről van szó, nem biztos, hogy nem érdemes beáldozni az okostelónkat.

 

Öv, nyakkendő és társaik

ov_nyakkendo.jpg

 

A garotte gyakorlott kézben veszélyes fegyver, de szükség esetén egy vékony szíj vagy nyakkendő ugyanúgy megteszi – sőt akár az ellenfél pólóját is használhatjuk fegyverként, a szemét vagy a torkát támadva. A lánc a ’70-es, ’80-as években a vadmotoros- és ninjafilmek hatására kedvelt eszköznek számított, de mára kiment a divatból. Szükség esetén egy törölközővel is lehet hatékonyan védekezni, csak el kell felejteni az akciófilmes megoldásokat. A súlyos, tömör fémcsattal rendelkező öv pedig – a kezünkre tekerve – akár ólmosbotként is beválik.

 

Rovarirtó, dezodor, festékszóró

spay_rovarirto_dezodor_festekszoro.jpg

 

Fújjuk le vele a másikat – itt nyilvánvalóan a szem a célpont. Vagy akár marokbotként is használhatjuk, ez persze a flakon súlyától és méretétől függ.

 

Kávékiöntö

kavekionto.jpg

 

A kávékiöntőnek több előnye van, például a fogantyúja, vagyis nem feltétlenül vágja cafatosra a kezünket, ha odacsapunk vele. Ha jó sok kávét főztünk, van súlya is, az esetleg a támadó szemébe fröccsenő forró kávé pedig hab a tortán. Mondjuk nehéz elképzelni, hogy fegyveres támadás esetén pont egy gőzölgő kávékiöntő akadjon az ember kezébe – és szeretném leszögezni, hogy a lőfegyverek elég csúnya lyukat tudnak ütni az emberen –, de ha úgyis végezni akarnak velünk, egy próbát megér.

 

Kulcs

kulcs.jpg

 

Határeset, de a semminél jobb. Így biztos nem fognám, inkább úgy, ahogy azt a ceruzacsonknál írtam. A halántékra mért ütés megszédíti a támadót, de bonthatunk fogást, a kéztőcsontok közé döfve, vagy akár feltéphetjük az orrot vagy a szájat is. Persze egy csúnya seb nem feltétlenül állítja meg a támadót, ezért ha úgy döntöttünk, felvesszük a harcot, küzdjünk tovább teljes erőbedobással.

 

Termosz

termosz_kulacs.jpg

 

Így még véletlenül se próbálkozz vele, mert legfeljebb magadra jelentesz veszélyt. Persze semmi baj a termosszal, kulaccsal, kólás- vagy borosüveggel – elég jól meg lehet vele kínálni a támadót. Csaknem olyan hatékony fegyver, mint egy súlyosabb elemlámpa. A fejünk fölött pörgetni viszont fölösleges – aki már gyakorolt flexibilis fegyverrel, pontosan tudja, miért.

 

Bögre

bogre.jpg 

Figyelemelterelésnek jó – ütni azért nem ütnék vele, legalábbis nem így – persze a tele söröskorsó más műfaj –, de ha az ember tudja, mit fog csinálni utána, nem rossz kezdő lépés. Leszögezném, hogy ettől a maflástól nem fogja elejteni a fegyvert a támadó.

 

Karabiner

karabiner.jpg 

Ezen a módon biztos ne fogjuk. Többek közt azért, mert ütésnél szinte biztosan elfordul az öklünkben. Viszont marokbotként ugyanolyan hatékony lehet, mint a kanál, villa, toll vagy a mobiltelefon.

 

Óra

ora.jpg

 

Ezt így semmiképp se. Még az is jobb, ha a hüvelyujjunk és a mutatóujjunk közé szorítva használjuk, mint a kulcsot, ceruzacsonkot vagy öngyújtót.

 

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok – ha pedig kipróbálnátok az edzéseinket, kattintsatok ide.

Szólj hozzá!

Címkék: hétköznapi tárgyak önvédelem irodai önvédelem

SZERETHETŐ TÁRSASÁG

2017.01.26. 17:48 Napi Maflás

A hagyományőrzés kényes terület. Egyesek azt mondják, hogy az egyes mozdulatok korhű kivitelezése még akkor is kérdéses, ha egy harcművészeti iskola tudásanyaga mesterről-mesterre száll, hiszen a technikákra minden korszak, minden ember rányomja a bélyegét. A másik álláspont szerint az ember anatómiai adottságai nem változtak az elmúlt évszázadok során, és minden fegyvernek megvan a maga logikája, vagyis túl sokat akkor se tévedhetünk, ha a ránk maradt vívókönyvekből dolgozunk.

 

 

A komolyabb hagyományőrzők rendszerint azzal a nyelvi fordulattal oldják fel a dilemmát, hogy az általuk rekonstruált korszakban az általuk bemutatott módon is harcolhattak.

A legtöbben megragadnak a szigorúan vett gyakorlati régészetnél, és igyekeznek minél pontosabban újrateremteni az évszázadokkal korábbi világot – elvégre a hagyományőrzésnek ez a lényege. Mások megorrontották az üzletet, és a korszerű védőfelszerelések birtokában egyfajta kosztümös-romantikus versenysporttá igyekeznek fejleszteni a napjainkban feltámasztott, régi rendszereket. Ez valójában nem áll távol a hagyományoktól, hiszen a gladiátor viadalok, vagy lovagi tornák a maguk korában a legnépszerűbb sporteseménynek számítottak. És vannak, akik a régi vívókönyvekből kiindulva, kalandos szellemi utazásra indulnak, és a saját életükben próbálják bejárni a harcművészeti rendszerek több évszázados fejlődésének útját.

 

kinght.gif

 

A Club 1595 ilyen csapat. Ők abból – az amúgy közismert – tényből indulnak ki, hogy a jelenkori ökölvívás a reneszánsz szálfegyveres küzdelemből fejlődött ki, ezért a nyugati pusztakezes harc a vívás alaptechnikáira és lábmunkájára épül. (Az a felismerés, hogy a pusztakezes bunyó a fegyveres technikák lábmunkájával lesz igazán hatékony, összevág azzal, amit Fenyvesi Kornél mondott a vele készült interjúban, bár ő a Wing Tsunról beszélt.)

A belinkelt videót nézve meg kell állapítanunk, hogy a Club 1595 tagjai tisztességes színészi vénával vannak megáldva – ám egy hagyományőrző csapat esetében ez amúgy is alapkövetelmény. Persze felmerülhet, hogy az általuk bemutatott technikák mennyire működnek egy mai helyzetben, de ne felejtsük el, hogy nem profi bunyósokról van szó. Mindenesetre nem unatkozik az ember, amíg leperegnek a technikák, ami egy harcművészeti anyag esetében nem kis teljesítmény. Ráadásul teljes képet kapunk arról, hogyan jutottak el a késő reneszánsz ökölvívástól a 19. századi savate lábtechnikákig – bár nem tudom, mennyire mélyedtek el a francia boksz forrását jelentő muay thai, silat és yaw-yan rendszerekben.

 

boxe.jpg

 

Az biztos, hogy rengeteg mindennel foglalkoznak a kardtól a sétapálcáig, ami megint csak elvezet a régi latin mondáshoz, miszerint a művészet hosszú, az élet viszont rövid. De azoknak, akik vissza szeretnének zuhanni az időben Sherlock Holmes korába egy parázs kocsmabunyóra, a Club 1595-öt ajánlanám.

 

holmes.jpg

 

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

Szólj hozzá!

Címkék: hagyományőrzés savate csupaszöklös bunyó reneszánsz vívás

A VERSENY SZEREPE AZ ISKOLAI OKTATÁSBAN

2017.01.17. 11:37 Napi Maflás

Hulladékgyűjtő verseny, osztályverseny, iskolabajnokság, tanulmányi verseny, OKTV, szép kiejtési verseny, diákolimpia. Ismerős? Számon tartjuk, ki írta a legjobb dolgozatot, ki lesz félévkor és év végén az osztályelső, a szünetekben pedig mindig van idő egy gyors focira. A jobb középiskolákat versenyistállónak becézik. A diákok számára az iskola egy véget nem érő versenysorozat.

 dublin_university_american_football_club.jpg

 (Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/1/17/Dublin_University_American_Football_Club.jpg)

 

Ehhez képest finoman szólva kidolgozatlan a verseny szerepe az oktatásban. A legtöbb helyen „hulljon a férgese” alapon állnak a kérdéshez. Van a dicsőségtábla, amin azok szerepelnek, akikre büszkék vagyunk – és van a reszli. Ebből a szempontból az iskola nem változott Karinthy óta. Ugyanakkor a versenyeztetésnek nincs szellemi háttere – bár a verseny előnyeit taglaló hangzatos szólamokkal több vaskos kötetet is meg lehetne tölteni.

 

karinthy-frigyes-rossztanulo.png

 (Forrás: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/karinthy_tanar2.html)

 

Nem tanítjuk meg a diákokat győzni, és nem tanítjuk meg őket veszíteni sem. Elképzelésünk sincs arról, hogy mihez kezdjünk az úgynevezett vesztesekkel – és az oktatásügy jelenleg nem is akar a problémával foglalkozni. Ráadásul a társadalomban viszonylag csekély az A-típusú versenyzők száma – ellenben jelentős azoknak az aránya, akik rosszul tűrik a versennyel járó fokozott stresszt, viszont magas színvonalon és egyenletesen teljesítenek, ha nyugodt környezetet biztosítunk számukra. Az oktatásügy egyik alapvető hibája, hogy következetesen keveri a vizsga és a felmérés fogalmát. Bár előszeretettel idézik, hogy „teher alatt nő a pálma”, de ez a legmarkánsabb kultúrtörténeti félreértések egyike.

Miközben elvárjuk a diákoktól, hogy hibátlanul teljesítsenek, nem tanítjuk meg nekik, mi a feladat. Azt se tanítjuk meg, hogyan ismerjék fel, hogy mit várnak tőlük. Amikor a gyerek bekerül az iskolába, egy olyan elvárás rendszerrel találkozik, aminek nem ismeri a szabályait – és csak nagyon kevesen értik meg, hogy mit akarnak tőlük. Az iskola ezen a téren kritikán alul teljesít, miközben elvileg mindenkinek alapvető joga, hogy a lehető legmagasabb szinten elsajátítsa az iskolai tananyagot – ami nem mellesleg az egész társadalom érdeke.

 

equalityequity.png

 (Forrás: http://next50yearsproject.org/secret-language-of-equity/)

 

Az iskola nem hajlandó szembenézni azzal, hogy a különböző hátterű vagy személyiségű diákoknak eltérő jellegű oktatásra van szükségük – miközben a tananyag és az oktatási rendszer nem társadalmi konszenzus eredménye. Ráadásul következetesen összekeverjük a versenyt és a versenyképességet. Az oktatás egyik célja az lenne, hogy a diákok versenyképesek legyenek a nemzetközi munkaerőpiacon. Ehhez képest az egyetlen terület, ahol a kormány komoly segítséget nyújt ebben, az a sport.

Ez nem annyira meglepő, hiszen a jelenlegi magyar társadalom elutasítja a versenyt. Az egyre jobban intézményesülő kapcsolati háló győzedelmeskedett a piaci verseny felett. Versenyellenes közeget teremtettünk, és most azon siránkozunk, hogy aki versenyképes a nemzetközi munkaerőpiacon, az elmegy innen. A verseny egyetlen kormányzatilag elfogadott terepe a sport maradt.

 

felcsut.jpg

(Forrás: http://latabernaonline.com/tag/pancho-arena/)

 

Csakhogy a diáksport, és az iskolai testnevelés célja nem az, hogy olimpikonokat neveljen, hanem az, hogy segítse a diákokat a tanulásban, amihez az kell, hogy a testnevelés órák anyaga összhangban legyen az iskola oktatási-, nevelési céljaival és módszertanával.

Ha érdekelnek az ezzel kapcsolatos tapasztalataim, javaslataim, olvasd el a Modern harcművészet az iskolai oktatásban című könyvemet.

A kiegészítő anyagokat a Maflás Facebook oldalán találjátok.

11 komment

Címkék: verseny esélyegyenlőség győzelem versenyképesség testnevelés tanulmányi verseny diáksport A-típusú versenyző

AIKIDO TECHNIKÁK AZ MMA-BAN?

2017.01.09. 11:12 Napi Maflás

Ha megnézzük a mellékelt videót, látni fogjuk, hogy a készítője komolyan gondolta. Persze érthető törekvés, hiszen minden harcművészeti irányzat azt hirdeti, hogy az általuk tanított technikák élesben is működnek – és mi bizonyíthatná ezt egyértelműbben, mint a ketrecharc? Csak az a baj az ilyen jellegű próbálkozásokkal, hogy az illető mindent a saját irányzatának szemszögéből néz, miközben épp a saját stílusát nem látja. Más szóval: a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönti.

 

 

Gyakori hiba, hogy egy harcművészetet a technikai repertoárjával azonosítanak – ebbe egyébként szinte minden harcművész beleesik, csak van, aki később kinövi. Pedig a legtöbb stílus több, mint az általa rend szerezett és tanított elemek összessége. Legalább ilyen fontos az adott irányzat szellemi háttere. Nem arról van szó, hogy ne lenne meghatározó, hogy egy-egy iskola milyen fogásokat tanít és preferál. Ugyanakkor számos technika van, ami csaknem minden harcművészeti (vagy közelharc) rendszerben megtalálható. A gáncsok és dobások komoly szerepet kaptak a klasszikus ökölvívásban (ennek maradványait őrzi a profi bokszban a kapaszkodás és a fogásbontás), és még a 19. századi vívókönyvekben is találunk csuklódobást.

 

bare1.jpg

 

Az ütések és rúgások a dzsúdó szerves részét alkották, és a hagyományos karatéban is komoly szerepet kapnak az ízületi feszítések és a dobások, bár ez a versenykaratéból mára már kikopott. A chin-na és jiu jitsu technikák közt nem nehéz észrevenni a rokonságot, de a középkori Európában is hasonló fogásokat használtak. Mindez nem olyan meglepő, ha kicsit belegondolunk: az embernek két keze, két lába van, az ízület amerre nem hajlik, arra törik, és a vitálpontok is mindenkin ugyanott találhatók. Kétségtelen tény, hogy a különböző harcművészetek szinte végtelen módozatot dolgoztak ki az ellenfél elpusztítására, de az alaptechnikák száma véges, ezért gyakran előfordul, hogy a harcművészeti stílusok technikai elemrepertoárjában átfedések vannak.

 

aiki1.jpg

 

De a harcművészet több, mint a technikák összessége. Egy harcművészetet a szellemisége legalább annyira meghatároz, mint az, hogy milyen elemeket használ a küzdelemben. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki, miért, és milyen felfogásban gyakorol – és ez az a pont, amit a fenti video nem vett figyelembe.

Az aikido mélyen spirituális rendszer: a technikák a világmindenséggel való harmóniát célozzák. Aki aikidót gyakorol, az arra törekszik, hogy támadás energiáját elvezesse és a támadó ellen fordítsa. Instant karma, ahogy ma mondanánk. Amit a ketrecben látunk, viszont nagyon nem az.

 

 

Nem azért, mert a fenti technika a karatéban és a muay thaiban is ismert, hanem mert szó sincs arról, hogy átvenné és megfordítaná a támadó energiáját. Megtöri a lendületet és végrehajtja a technikát. A másik technikával (01:09) ugyanez a gond.

Nem akarom rangsorolni a stílusokat. Az, hogy éles helyzetben ki marad talpon, leginkább az emberen múlik, és nem azon, hogy milyen irányzatot csinál. Ráadásul tudjuk, hogy az MMA sem csodaszer.

 

 

Épp ezért fölösleges keverni a szezont a fazonnal. Ha valaki kíváncsi rá, hogy mit képes alkotni más irányzatok képviselőivel szemben, az ne a mestere reklámszövegét hallgassa, hanem menjen le más dojókba, és eddzen velük is. Aki igazán jó, az nem a stílusától az, hanem attól, ahogyan gyakorol. Ahogy mondani szoktam, minden rang a kocsmaajtóig érvényes. Mert előbb-utóbb jön valaki egy vascsővel hátulról, és elérkezik az igazság pillanata.

 

 

A kiegészítő anyagokat a Maflás Facebook oldalán találjátok.

(Foly. köv.)

3 komment

Címkék: karate judo realitás aikido spiritualitás jiu jitsu csupaszöklös bunyó MMA harvművészet chin-na

WING TSUN A 21. SZÁZADBAN

2017.01.01. 12:51 Napi Maflás

Fenyvesi Kornél, Wing Tsun mester számomra a tavalyi év meglepetésembere. Nincs elszállva magától, de nem is álszerény, reálisan képes elhelyezni magát és az irányzatát a harcművészeti életben. Nem isteníti a tisztelettől félájultan a távol-keleti mestereket, nem akar valamiféle titkos, misztikus tudás letéteményese lenni, hanem rendkívül gyakorlatiasan közelíti meg a pusztakezes és fegyveres küzdelmet. Ugyanakkor mélyen ismeri saját stílusát, és képes annak elemrendszerét a 21. századi helyzetekre alkalmazni.

 

 

Napi Maflás: – Hogyan kezdtél Wing Tsunnal foglalkozni, illetve miért ezt a stílust választottad?

Fenyvesi Kornél: – 1990-ben, Kaposváron elmentem a HWTO bemutatójára, amit Dai Si-Hing Szabó Ferenc tartott. Nagyon logikus és praktikus rendszernek tűnt, úgy éreztem, hogy mindig is ezt kerestem és azonnal beleszerettem. 1997-ben lettem instruktor és azóta tanítok.

 

 

NM: – Amennyire én tudom, a Wing Tsun már eleve modernizált rendszer. Miért váltottatok a Real Wing Tsunra? Vitt a lendület, vagy más okai voltak?

Fenyvesi Kornél: – A legtöbb stílusban megfigyelhető egyfajta evolúció és ez igaz a Wing Tsunra is. Természetesnek tartom, hogy minden mester kicsit másképp tanítja a megtanultakat. Kiegészíti a saját trükkjeivel és azokat a dolgokat erőlteti a saját tanításában, ami neki nagyon mennek, vagy amit elképzelései, vagy éppen korlátai alapján megfelelőnek vél. A Wing Tsun családfában is végig követhető, hogy minden mester alakított valamit a rendszeren. Amikor beiratkoztam, ott az első órákon elmondták, hogy ez egy folyamatosan változó rendszer, ami mindig alkalmazkodik a kor kihívásaihoz. Ez így jól hangzik, viszont egyáltalán nem igaz. Yip Man nagymester óta minden mester, aki megpróbált hozzányúlni a rendszerhez, rebellisnek lett kikiáltva, mondván, hogy nem a „tradicionális” Wing Tsunt képviselik. Ez erőteljes ellentmondás és csak üzleti érdekeket takar. Persze az egyes szervezetekből kilépett, vagy ilyen-olyan oknál fogva eltávolított mesterek nem adták fel a gyakorlást és megalakították saját iskoláikat, egyesületeiket. A megkülönböztethetőség miatt, integráltak elemeket, átalakítottak bizonyos mozgásokat, de szinte kivétel nélkül megfigyelhető, hogy nagy reformokat nem mertek bevezetni, hiszen akkor már nem nézne ki Wing Tsunnak amit csinálnak és kevésbé lenne értékesíthető.

 

 

A Wing Tsun (a nagy Wing Tsun családot értem alatta) oktatási rendszere egyáltalán nem modern. A Wing Tsun oktatási rendszere egyáltalán nem modern, inkább a technikák átadására fókuszál, míg a készségfejlesztésre szinte egyáltalán nem.  Egy olyan sportágban, vagy harcművészeti ágban, ahol a megmérettetés mindennapos, törekednek rá, hogy az edzések és a felkészülés a legmodernebb legyen. Azonban a legtöbb Wing Tsun szervezet iskoláiban még a nyomai sem lelhetők fel ennek. A világ minden tájáról láthatóak mesterek különböző közösségi médiákon és a hozzájuk kapcsolódó kommentekben jól megfigyelhető, hogy szinte mindenki a stílus által előírt pózok tökéletességéről és végrehajtásának helyességéről beszél. Viszont olyan, mintha ez a társadalom testmechanikáról, időzítésről, időkeretekről, ritmusokról, taktikáról stb. egyáltalán nem is hallott volna. Megszámlálhatatlan alkalmazást láttam már olyan támadások ellen, amik a valósággal köszönő viszonyban sincsenek, viszont nem láttam még olyat, hogy egy Wing Tsun mester intelligens módon és kreatívan folytatna edzőharcot Wing Tsun technikákkal és taktikával. Mi nem váltottunk egyik Wing Tsunról a másikra. Mi szeretjük a stílusunkat és továbbra is Wing Tsunozni fogunk, még akkor is, ha ez kívülről elsőre nem így tűnik. Az egyesületünk vezetője, Si-Fu Kun István nagyon nyitottan és elemző módon kezeli más rendszerek eredményeit és helyezi el őket a Wing Tsun oktatási tematikájába. Ez nem technikai, hanem módszertani integrációt jelent. Célunk az, hogy újra valós minőséget adjunk diákjainknak, nem csak egy nevet és pár fokozatot, egy méltán híressé vált stílus oktatásával.

 

 

NM: – A harcművészetekben megfigyelhető, hogy egyre több hagyományos stílus nyit az ökölvívás felé, és ti is rengeteg ökölvívó technikát használtok. Miért indultatok ebbe az irányba?

Fenyvesi Kornél: – A látszat csal. Egyáltalán nem az ökölvívó technikák használatát látod. A Wing Tsun mai képét leginkább az alakítja ki, hogy a legtöbb mester nem tanulta végig a rendszert, ez leginkább a stílus fegyveres részére igaz. Vagy ha formailag el is sajátítottak valamit, mögötte semmilyen funkció nincs. Viszont az is biztos, hogy jellegéből adódóan a fegyveres rész láb- és testmunkája sokkal fejlettebb, mint a pusztakezes részé. Ezzel az is együtt jár, hogy más ütéstechnikák is kézenfekvőnek tűnnek számunkra, hiszen bizonyos esetekben a fegyverrel is hasonlóan támadunk. Igazából annyi történik, hogy lerakom a fegyvert a kezemből.

 

 

NM: – Milyen szerepet kapnak a hagyományos Wing Tsun technikák az edzéseiteken?

Fenyvesi Kornél: – Természetesen nem csak névleg tanítunk Wing Tsunt. Amint a diákok ügyessége eléri a megfelelő szintet, erre az ügyességre felépítjük a stílus összes elemét.

NM: – Viszonylag nagy hangsúlyt fektetsz a késharcra. Ismerve a hazai jogszabályi környezetet és joggyakorlatot, egy utcai helyzetben mennyire tartod lényegesnek az eszközhasználatot?

Fenyvesi Kornél: – Szorosan ide tartozik, hogy az egyesületünk nagyon jó viszonyt ápol Oláh Istvánnal (Kőszeg) és megtisztelő, hogy magántanítványa is lehetek. Ez a kapcsolat nagyban hozzájárult, hogy átértékeljem az eszközös harcról és az utcai szituációkról alkotott elképzelésemet. A statisztikák alapján is látszik, hogy az utcai támadások döntő többsége eszközzel zajlik. Aki eszközzel, vagy az ellen tanul küzdeni, annak a pusztakezes mozgása is élesebb lesz. Sokszor, leginkább nők esetében csak az eszközhasználat (nem feltétlenül kés) teremti meg a győzelem esélyét. Szerintem pont a mai világban nem szabad az eszközös harc mellett elmenni és elengedhetetlennek tartom a tanulását. Amennyire ez lehetséges, megpróbálom a tanítást a még jogilag elfogadható mederben tartani.

 

 

 A kiegészítő anyagokat szokás szerint a Maflás Facebook oldalán találjátok.

4 komment

Címkék: interjú realitás 21. század késharc wing tsun Fenyvesi Kornél magyar mester

5+1 TÉVHIT A NINDZSÁKKAL KAPCSOLATBAN

2016.10.06. 12:50 Napi Maflás

A nindzsucut az egyik legsokoldalúbb, leghatékonyabb, legveszélyesebb harcművészetnek tartják, de ezek a vélemények elsődlegesen a popkultúrában látható nindzsaképen alapulnak. Ma el se tudnánk képzelni nindzsák nélkül a középkori Japánt, azonban a nindzsák tevékenységének semmi nyoma a korabeli krónikákban. A nindzsákat mind a mai napig elfedik a legendák.

 

ninja_assassin15_1.jpg

 

1. A nindzsák maszkban, fekete álcaruhában támadtak

A középkori Japánban nem voltak fekete ruhába öltözött, maszkos nindzsa kommandók. Ráadásul a fekete szín szinte világít a sötétben – ellentétben a mosott kékesszürkével, ami tényleg láthatatlanná tesz. A nindzsák védjegyévé vált fekete álcaruha és maszk valójában a bunraku bábmesterek öltözéke – és a színpadon nagyon látványos effekteket lehet csinálni vele. A fekete álcaruha diadalútja is jelzi, hogy a hagyományosnak tekintett nindzsaiskolák valójában a tömegkultúrában gyökereznek.

A mai nindzsák két okból hordanak fekete git:

a) rosszul értelmezett hagyományőrzésből,

b) praktikus okokból: ha sokat edzenek a természetben, a fekete ugyanis kevésbé látványosan koszolódik, mint a fehér gi.

 

bunraku.jpg

(Nem nindzsa támadás, hanem bunraku előadás)

 

2. A hagyományos nindzsaiskolák több évszázados múltra tekintenek vissza

Mint már mondtam, a középkori dokumentumokban semmilyen nyoma sincs a nindzsáknak. A nindzsákról szóló első feljegyzések a 17. században, a belháborúk után, a Tokugava sógunátus idején születtek. Kétségkívül tény, hogy a japán krónikákban itt-ott szó esik a sinobikról, azt azonban nem lehet tudni, hogy mit takar ez a szó, illetve milyen jelentésváltozásokon ment keresztül. A sinobi jelenthetett zsoldost, martalócot, a zsákmány reményében a fősereg köré verődött parasztkatonát, stb, akire adott esetben olyan feladatot lehetett bízni, amire a páncélba öltözött lovas szamurájok kevésbé voltak alkalmasak. De semmi nyoma annak, hogy a középkorban bármiféle szervezett nindzsaképzés lett volna, ahogy ezt a mai nindzsa szakírók sugallják.

A nindzsa figurája nagy valószínűséggel a 17. századi tömegkultúrában született, és innen került át a „tényirodalomba” – ahogy vámpírok, jetik, ufók, stb. esetében is történt.

 

ninjakepzes1.gif

(Hagyományos nindzsaképzés, ahogy a 20. századi nindzsák elképzelték.)

 

3. A nindzsák sokoldalúan képzett elitkatonák voltak

Bármilyen meglepő, az első nindzsakönyvekben nem esik szó a nindzsák harci technikáiról. A nindzsucu ugyanis a láthatatlanná válás (álcázás, lopakodás, rejtőzködés) és hírszerzés művészete. Az első „nindzsa-láz”leginkább az első világháborús kémhisztériához hasonlítható, és a nindzsákkal foglalkozó könyvek azokat a módszereket ismertették, amelyekkel a nindzsa észrevétlenül a kiszemelt célpont közelébe lopózhatott. Egy olyan, a népesség ellenőrzésére épülő szigorú diktatúrában, mint amilyen a Tokugava sógunátus volt, nem is meglepő, hogy a nagyközönség vevő volt a témára.

Más kérdés, hogy a harcművészeti hagyományokat ápoló mesterek később kipróbálták a korai nindzsa könyvekben leírt eszközöket és módszereket is – és ezekből a kísérletekből nőttek ki az első nindzsaiskolák. Az is árulkodó, hogy a 20. században híressé vált „utolsó nindzsák”, mindig a nagyapjuktól, esetleg nagybátyjuktól örökölték a tudományukat, amit az rajtuk kívül másnak nem adott át. A ma ismert nindzsa rendszerek valószínűleg a 20. században születtek, a klasszikus harcművészetek és a 17. századi nindzsa irodalom kereszteződéséből.

 

ninja-clambing.jpg

(Az első nindzsakönyvek csak a korabeli hírszerző technikákról szóltak)

 

4. A nindzsák mágikus képességekkel rendelkeznek

A nindzsák varázslatos képességeiről számos történet kering, de ezek legtöbbje Indiában, Tibetben, Kínában is ismert, klasszikus buddhista anekdota. A nindzsucuban tanított ujjcsikungot, a kudzsi-kirit, szintén sok misztikus irányzat tanítja. Én még egyetlen mágikus képességekkel rendelkező nindzsát se láttam, viszont rengeteg olyan színpadi trükköt tanultam, amivel le lehet nyűgözni a gyanútlan embereket.

 

kuji-kiri01.png

(A leghíresebb misztikus nindzsa gyakorlat, a kudzsi-kiri)

 

5. A női nindzsák a csábítás és a gyilkos technikák mesterei voltak

A női nindzsák, a kunoicsik a nindzsaromantika legnépszerűbb figurái közé tartoznak. Egyaránt értenek az emberek manipulálásához, a szerelmi technikákhoz, a mérgekhez, bájitalokhoz és a halálos harcművészeti fogásokhoz. Kicsit árnyalja a képet, hogy a kunoicsik 1946 után jelennek meg először a japán kultúrában: a világháborúban ugyanis számos, addig csak a férfiak által végzett munkát végeztek nők, és az újjáépítéshez szükség volt egy új, a hagyományos szerepkörtől eltérő nőideálra. 

 kard_no.jpg

 

+1. A legnagyobb nindzsamesterek híres szamurájok voltak

Ez megint a 20. századi nindzsaiskolák találmánya, amelyek kétségbeesetten keresték nemlétező történelmi és harcművészeti hagyományaikat. Így váltak nindzsává a „szokatlan” fegyvereket (pl. láncos sarló, dobócsillag) használó harcművészeti rendszerek. Ezt a törekvést az is erősítette, hogy a nindzsa hagyományosan a főgonosz szerepét tölti be a japán kultúrában. Azzal, hogy híres történelmi személyiségeket tettek meg egyes nindzsaiskolák alapítójának, a nindzsucu társadalmi presztizsét próbálták javítani.

 

samurai_1.jpg

(Semmilyen bizonyíték sincs rá, hogy szamurájok nindzsák lettek volna)

 

Hogy mi valójában a nindzsucu? Olyan filozófia, életszemlélet, ami a 20. századra a legendákból harcművészetté vált. Nindzsának lenni ma egyfajta gondolkozásmód, amit a különböző nindzsatechnikákat gyakorolva sajátíthat el az ember.

Amennyiben szeretnétek többet olvasni a nindzsucuról, kattintsatok ide.

36 komment

Címkék: ninja nindzsa ninjutsu Japán nindzsucu

TESTTUDATOSSÁG FEJLESZTÉS

2016.09.19. 07:06 Napi Maflás

Fris Ferenc 4. danos Kyokushinkai mester sok éves full contactos tapasztalattal a háta mögött dolgozta ki saját testtudatosság fejlesztő rendszerét, a Talentum Programot, ami harcművészeknek, fitness oktatóknak és gyerekedzőknek egyaránt hasznos lehet.

 

 

Napi Maflás: – Azt hittem, hogy a hagyományos harcművészetek belső erős technikáit fogod ötvözni a Kyokushinkai racionális szemléletével. Ehhez képest meglepő volt, hogy egy közel két órás – leginkább ezoterikusnak mondható – bevezetőt követően főleg egyensúlypárnás gyakorlatokat mutattál. Honnan jött az ötlet, hogy így rakd össze a gyakorlatsorokat?

Fris Ferenc: – Mivel négy egymásra épülő képzésben tervezem a programsorozatunkat elindítani, ez az alap, amire minden épül. Testhasználatot tanulunk, és erre ülnek a sportági technikák. Minden mesterem elsőként a gravitációs tengely használatát hangsúlyozta, Én magam is innen indulok. Az elméleti bevezető ennek hátterét volt hivatott megadni, tágabb perspektívába helyezve a mozgás és harcművészetek szerepét. Ezen felül minden egyensúly gyakorlat javítja a belső figyelmet, és a térben helyes pozíció kialakítását. 

NM: – Míg a harcművészetek többsége a talajérzettel kezdi, és alulról fölfelé építkezik, a te rendszered először a fejet hozza egyensúlyba – ami egyébként a gyerekedzéseknél alapvető, hiszen az ő fejük sokkal nagyobb arányaiban, és ha a fej megbillen, oda az egyensúly. Miért így építetted fel a felnőtt edzéseidet?

Fris Ferenc: – Azért, mert a felnőttek mozgás-terápiájában is a gyermekkorban kialakult és később megszilárdult szokások megváltoztatásával kezdünk. Ahogy a csecsemő először a fejét kezdi el mozgatni, majd fokozatosan idegzi be a testének többi részét, ugyanezen a folyamaton megyünk végig a hatékony szinkron létrehozásához, újra formázásához. Példaként a japán építészet egyediségét a sinbasira technológiát tudom még említeni.  Ennek technológiáját edzéseinken könnyen el lehet sajátítani, természetes és könnyed tartáshoz, jó energiaszinthez. A mai gyerekek sokat ülnek az iskolában, alig mozognak a szabadtéren, és legtöbbször hanyag tartásban különféle képernyőket bámulnak. Hogyan fogjuk edzőként terhelésnek alávetni őket? Először újra egyensúlyba kell hoznunk őket, a legalapvetőbb erő, a gravitáció helyes használatával.

 

 

NM: – Alapvetően egy ezoterikus rendszert tanítasz, de sokszor hivatkozol a tudományos megközelítésre is, a gyakorlataidat pedig bármelyik fitness edző megirigyelhetné – rég láttam sok danos mestereket ilyen önfeledten gyakorolni. Milyen alapokból építkezik a rendszered?

Fris Ferenc:Érdekes kérdés, hogy mi minősül ezoterikusnak manapság. A szó eredeti értelmében ez a beavatottak tudását jelentette - valami titkosat - és az exoterikus pedig a külső, tömegeknek szóló tanításokat jellemzi. Ki döntötte, dönti ezt el? Az, aki látja az összefüggéseket a háttérben, érti az emberi működés alapjait. Tanulmányaim során szembesültem azzal, hogy hosszú időkön át valóban csak szűk körnek adtak át a harcművészeti körökben lényegi információkat a testhasználatról és a szinkron létrehozásáról - különböző okokból kifolyólag. Sajnos folyamatosan derül ki, hogy ez ugyanúgy igaz a hétköznapi életünk szinte minden területére. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy időben találkoztam egy olyan mester-vonallal, akik mindegyike sok-sok évet töltött utazással és összehasonlító tanulmányokkal számos tudományos területen a harcművészetek gyakorlása mellett. Olyan mélységű, minőségi információkat adnak át – sokaknak meglepően önzetlenül - amiért az előző generációk évtizedeket áldoztak az életükből. Ezek az alapok a Talentum Program alapjai is. Az, hogy ennyire önfeledten gyakorolnak, a belső felismeréseknek köszönhető, egy-egy jó minta használatát lefuttatva.

NM: – Az előadásodban sokat hivatkoztál a mai világ veszélyeire – említetted a 4S-t (screen, sex, sugar, sport) –, illetve többször szóba hoztad a háttérhatalmakat, a rejtett manipulációt és láttuk, hogy kizárólag kerámiagolyókkal energetizált vizet iszol, hogy ezzel is védd magad. Szerinted valóban ennyire veszélyes világban élünk?

Fris Ferenc:Gondolj bele, csak pár példa: az utóbbi évtizedekben közel megháromszorozódott az orvosok száma, de egyben a nyilvántartott betegek száma is. Rengeteg az allergia, és a rettegett betegség mindenki környezetében. Az időjárás megbolondult, nincsenek hagyományos értelemben vett évszakok már. Az információ mennyisége soha nem ismert méreteket öltött - sorolhatnám még a példákat korunk furcsaságaira. A kérdés, ki tudja kezelni ezt a sok változót megfelelően? Ráadásul a média többsége a félelemkeltésre alapszik, de aki már tudja, mire figyeljen, átlátja az összefüggéseket, jobban kézben tudja tartani az elhasználódását, tovább élhet. Úgy tanultam, hogy az önvédelem első lépése, egy olyan test megalkotása, ami nem könnyen betegszik meg. Ehhez megfelelő információkra van szükség a működésről, lényegi információkra. Igyekszem a programunkon keresztül megosztani azt, amit megismertem és megtapasztaltam, pl. a Kamuna japán természetgyógyászati iskola képzésein.

 

kamuna.jpg

(Shigeru Uemura és Fris Ferenc - forrás: http://fightermagazin.hu/legendas-mester-oktatott-budapesten/)

 

NM: – Miért érezted úgy, hogy nyitnod kell az ezoterikus rendszerek felé? Magyarán: mi hiányzott neked a Kyokushinkaiból? Hozzáteszem, annak alapján, amit eddig láttam, hogy az eredmény téged igazol. 

Fris Ferenc:Ezekben a napokban lesz 30 éve, hogy lementem először karate edzésre, 16 évesen. Hosszú évek kemény edzései és megfelelő eredményei után találkoztam olyan mesterekkel, akik számomra akkor még érthetetlenül könnyed erővel kezelték a testüket és a segítők/ellenfelek mozgását. Ilyen volt többek között Yukio Nishida shihan, és Shigeru Uemura sensei. Kutatásaim beigazolták, hogy bizony a Kyokushinkai karate képzésben is benne volt eredetileg a belső-erős vonal, a Taikiken rendszeren keresztül. Ez sajnos a stílusunk popularitásának növekedésével kikopott, és marginális lett. Nyolc éve már, hogy a Kyokushin karate egyik legsikeresebb magyar képviselőjétől shihan Bencze Antaltól – akit mesteremnek mondhatok –, segítséget kaptam és válaszokat a fenti dilemmámra, és fokozatosan tanított meg az összefüggésekre, alapelvekre. Rajta keresztül kapcsolatba kerültem Szilágyi István harcművész mesterrel is, akivel mai napig szorosan együtt dolgozom. Ezeken a képzéseken kaptam meg, ami hiányzott: mitől is hatékony az emberi test, miképp érhető el a fizikális, mentális és érzelmi síkok szinkronja, az életösztönök és az érzékenység magas szintje. Ettől csak több lett a karatém, kiteljesedett a stílusjegyekben való megjelenés öröme, sőt az egész életvitelemet gyökeresen átalakította. Örülök, ha kívülről is így látszik már. Az amit saját tapasztalatként megéltem ezalatt, és közben megváltozott viszonyok is arra ösztönöztek  hogy elindítsam saját programomat, amit szívesen adok át nem csak a full-contact kedvelőinek.

 

 

Ha szeretnél többet megtudni a Talentum Programról, itt találhatsz további információkat.

Szólj hozzá!

Címkék: ezoterika egyensúly edzésmódszer kyokushinkai belső erős rendszerek magyar mester Fris Ferenc talntum program taikiken