A harcművészeteket évszázadokon át a formagyakorlatok sulykolásával tanították. Ezek rögzítették az egyes stílusok mozgásanyagát. Hogy ki miért formázik, abban elég eltérőek a vélemények: van, aki mozgáskoordinációs gyakorlatként kezeli, mások a harci értelmezéseket próbálják felfejteni – a kyusho jutsu (életpont támadások) hívei szerint a kata a különböző halálos pontkombinációk térképe –, vannak, akik csikung gyakorlatnak tartják, azaz a kozmikus energiákat próbálják a testükben mozgatni, és van, aki egész egyszerűen élvezi.

A magam részéről sokkal jobban kedvelem a páros-, illetve bázis gyakorlatokat, de persze nem vagyunk egyformák. A lényeg, hogy nemigen szoktam katákat nézni, erre viszont rendszeresen rákattintok. Ebben keményen benne van, hogy Morio Higaonna azok közé tartozik, akik megtestesítik a harcművészetet. Az első, puskalövésszerű ütéseket (00:13) végtelenül lágy, hullámzó mozgás követi (00:21), amiben az a poén, hogy ezek a több centi vastag, halálos fegyverré edzett tenyerek hullámoznak ilyen puhán. Elképesztő, ahogy a talajhoz tapad: mindvégig recseg a padló (00:29), mikor belegyökerezik. Azok a süllyesztések pedig (00:51, 01:08) egészen lenyűgözők.

Akárhogy is van, ezekben az ütésekben, rúgásokban, blokkokban nem szeretnék benne lenni.

A kapcsolódó anyagok szokás szerint a Facebookon.