Szögezzük le: Remy Bonjasky nem tartozik az apró termetű emberek közé. 193 centis magasságához 110 kg színizom társul, egyszóval nem az a tipikus Dávid-alkat. Persze minden viszonyítás kérdése, hiszen a K1 többszörös világbajnoka valósággal eltörpül a 203 cm magas, 233 kg súlyú Akebono mellett (00:35). Több mint 120 kiló van a két versenyző közt, ami valljuk be, elég húzós.
Bonjasky próbálja tartani a távolságot, de hiába. Akebono nekilendül, és villámgyorsan betereli a sarokba (01:07). A feltartó rúgást elhessegeti (01:09), akár egy kellemetlenkedő szúnyogot, és kezdődik a darálás. És ezek az ütések egy gyorsvonat tömegével jönnek. Bonjasky elég megviseltnek tűnik, mire kiszabadul. Egy combossal próbálkozik, amit viszont Akebono tökéletesen véd (01:18). Az ezt követő támadások is lepattannak a szúmós testéről (01:21, 01:24, 01:27, 01:30, 01:37). Aztán Bonjasky megereszti elhíresült fejrúgásainak egyikét (01:39). Csak annyit és el vele, hogy Akebono földhöz vágja, mint a rongyot (01:40). Ekkora súlykülönbségnél élesben akár itt is véget érhetett volna a küzdelem, de persze a ring sosem az utca.
A földre kerülés sokat kivesz az emberből, míg Akebono kicsit pihenhetett. Ki is használja, mert újult erővel esik neki ellenfelének. Ismét betereli a hollandot a sarokba, és keményen aprítja. Elképesztő, de Bonjaskynak van ereje válaszolni, kétszer is fejberúgja gyors egymásutánban a másikat (01:50, 01:51). Nem megy vele sokra, Akebono valósággal belepréseli a ring sarkába. Bonjasky azonban kiszabadul, sőt lendületes ellentámadásokra is képes (01:58, 02:00, 02:01, 02:11). Azután megint nekiszorul a köteleknek (02:20), hogy a birkózást követően ütésekkel, rúgásokkal válaszoljon (02:24, 02:25, 02:31).
Ekkorra már világosan látszik a két küzdő fél stratégiája. Akebono mindenképpen sarokba akarja szorítani ellenfelét, ahol maradéktalanul érvényesülhet a súlyfölénye, míg Bonjasky távolságot tartva húzza magára (02:46, 02:51), és folyamatos mozgással igyekszik kifárasztani a másikat, hiszen ekkora súlynál már a kitartó séta is felemészti az ember erejét. A szúmózó viszont meglepően jól zár le (03:05, 03:15), a testre mért ütések (03:07), rúgások (02:59) pedig semmit se érnek. Remy ennyi erővel egy hegyoldalt is rugdoshatna, pedig az ő rúgásai többször törtek bordát, sőt kart is.
De a szüntelen mozgás, és a bevitt ütések azért megtették a hatásukat. Akebono fárad. Ezt jelzi, hogy már nem védi a combosokat (03:22, 03:30), és hogy a mérkőzés során először, ő igyekszik távol tartani magától a hollandot (03:09). Azután Bonjasky úgy dönt, rövidre zárja a bunyót. Nekiugrik Akebonónak gyilkos erejű térdesével (03:38). Megint csak lepattan róla, és hiába visz be pokoli nagy találatokat (03:43, 03:48, 03:52), ismét a sarokban végzi (03:57). Úgy tűnik, vége, de azután Akebonóból elfog a lendület, Bonjasky kiszabadul, és hatalmas pofonokkal aprítja ellenfelét (04:07, 04:08, 04:12, 04:13, 04:14, 04:15, 04:16, 04:17). Akebono láthatóan kimerült (04:32), ám azért jön előre, mint a gép. Aztán a holland elenged még két térdest (04:37, 04:42), azonban úgy tűnik, ez csak belőle veszi ki a lendületet.
A harmadik menet elején azért érződik Akebonón, hogy most szívesebben lenne máshol (04:49). Neki-neki indul, de már nem üldözi olyan lendületesen a hollandot, mint az elején. Bonjasky viszont ugyanolyan ruganyos, mint az első percben, pedig ő is 110 kilót mozgat. Remekül tartja a távolságot. Beugrik, elhelyez pár ütést (05:12), azután már ott sincs (05:14). Végül megérzi a pillanatot, és egy letaglózó rúgás-ütés-rúgás kombinációval befejezi a találkozót (05:19). Akebono úgy nyúlik ki, mint a zsák (05:23).
A legtöbb bunyót a súlykülönbség dönti el. Az esetek jó részében a nagyobb és erősebb nyer. Az igazi klasszis viszont képes kiegyenlíteni az esélyeket. És valójában ez a harcművészet.
