Annak, aki a mai erőjudón és MMA-n nevelkedett, egész biztosan furcsa lesz a mai anyag, de ebben az időben így képzelték el a küzdelmet. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki ezen a módon harcolt, de úgy vélték, a lágy elegancia diadalmaskodhat a nyers erő felett.
A titkos fogások, mágikus technikák bűvöletében éltek, amelyek révén a kis ember legyőzheti a nála nagyobbakat. Persze az ilyen jellegű bemutatókban mindig vannak túlkapások, amikor az uke inkább a mester iránti tisztelettől vágódik el (01:41, 01:54), de adott körülmények közt, amíg nem durvulnak el igazán a dolgok, így is megoldható a helyzet. Például a dojóban. Ezzel együtt van valami lenyűgöző abban a nyugalomban, ahogy az öreg lecsorog az ellenfeleiről (01:57, 02:55, 03:12, 03:19, 03:23, 03:37, 03:39), és amikor már kellően elbizonytalanodtak, kontrázza az akcióikat (02:32, 02:46, 03:06, 03:13, 03:17, 03:42, 03:51). És persze annak is megvan a maga bája, hogy az ellenfelek egyre nagyobbak lesznek. Ez szervesen hozzátartozott a korszak dramaturgiájához.
Ami a földharc technikákat illeti, vannak szokványos (04:02), vannak inkább vicces, sőt, talán az NMHH rosszallását is kivívó fogások (04:09), és akadnak a mai szemlélő számára inkább az MMA-ból ismerős megoldások (04:25, 05:11, 05:19) – meg persze az elmaradhatatlan, klasszikus jujutsu elemek (04:32, 04:49, 04:53, 04:58, 05:04, 05:22).
Mifune sensei ütés (05:27), rúgás (05:46), kés (06:19, 06:27), bot (06:33), vagy kard (06:49) elleni pusztakezes védekezést is bemutat, de az nem annyira a mester világa, mint a könnyed randori (06:53), ahol kedve szerint tudta irányítani az eseményeket (06:56, 06:58, 07:05, 07:10, 07:15).
Akit érdekel még Mifune sensei, illetve szeretné megnézni, milyen előzmények után alakult ki a mai judo, az kattintson a Maflás Facebook oldalára.
