MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

A LEGJOBB TANÁROK EGYIKE

2011.02.08. 06:23 Napi Maflás

Hideo Ochi számára a karate a test és szellem egységét jelenti. A tökéletes egyensúly, nyugalom, kiegyensúlyozottság, koncentráció és önkontroll művészete. A technikát csupán a fizikai-szellemi fejlődés eszközének és nem végcélnak tekinti, de hozzáteszi, hogy ha az eszköz nem tökéletes, a végeredmény se lesz az.

 

 

Igazi, régivágású mester, aki ráadásul olyan, mintha egy távol-keleti akciófilmből lépett volna elő: meggyőző, ugyanakkor végtelenül bölcs, mosolygós, ősz szakállú. Valljuk be őszintén, kora kamaszkorában az ember pont ilyen senseit álmodott magának.

Maximalista, de nem üvöltözős. Nem szájbarágósan tanít, mégis mindent átad, amire a tanítványnak szüksége lehet, és azután rábízza, hogy él-e a kapott tudással, vagy sem.

 

Határozott elképzelése van a harcművészetről, és úgy gondolja, hogy ha valaki nem megfelelően gyakorol, akkor nem karatét csinál. Ezen a felvételen láthatóan bepöccen. Alaptechnikákat végeznek a fekete övesekkel (00:02), és a mesternek érezhetően nem tetszik, ahogy a tanítványok dolgoznak (00:13). Nem kezd el magyarázni. Úgy gondolja, a tanítványok szelleme túl fáradt és szétszórt ahhoz, hogy figyeljenek rá. Leparancsolja a társaságot a földre, és egészen új dologba fog: erőnlétit vezényel, de nem büntetésből, hanem, hogy kifárassza őket.

Mosolyogva végezteti  a gyakorlatot, amit ő is velük együtt csinál (00:26). Mindvégig tartja a kontaktust a társasággal (00:56, 01:00, 01:09), mert tudja mennyire fontos, hogy mindenki úgy érezze, a mester figyel rá. A csapat erőnléte olyan, mint a figyelme (01:15) – persze nem tudhatjuk, hány órányi edzés van mögöttük. Természetesen megcsinálja azt a viccet, hogy egy kis időre abbahagyja a vezénylést (01:23), majd amikor már mindenki azt hiszi, vége, újra kezdi a számolást (01:24). Messze az öreg bírja legjobban. Amikor már végleg kinyúltak (01:39), és örülnek, hogy valami más, könnyebb feladatot kapnak, elkezdi a tanítást (01:43). Mostanra nyitottá váltak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó karate nincs megfelelő talajérzet nélkül, ehhez viszont az kell, hogy az egész talp – beleértve a lábujjakat is – belekapaszkodjon a padlóba. Ennek feltétele, hogy a talpizmok és a lábujjak kellően mozgékonyak legyenek. Ochi mester mindezt nem magyarázza el, csak csináltatja egyik gyakorlatot a másik után, kezdve a legegyszerűbbtől (01:43) az egyre bonyolultabbakig (01:52, 02:00, 02:12, 02:30). Meggyőződik róla, hogy mindenki érti, mi a feladat (02:31), majd folytatja (02:36, 03:05). Érdemes megfigyelni, milyen tudatosan képes használni a lábujjait (02:19). Az önkontrollhoz ez is hozzátartozik.

 

 

Amikor végzett, visszatér az eredeti alapgyakorlathoz (03:36). Mindaddig nem számol, amíg az emberek nem tapadnak a talajhoz (03:44) – elvégre erről szólt az egész kitérő. Aztán folytatódhat ott, ahol abbahagyták (03:52). Aki akar, az tud tanulni tőle. Van mit. Ráadásul végtelenül jó hangulatban, nevetve, mindenféle misztikus körítés nélkül adja át a tanítást.

Ochi sensei úgy véli, ha megfelelő módon gyakorolják a karatét, a pontosan végrehajtott technikák megőrzik az ember egészségét. Ezzel nem feltétlenül kell egyetérteni, egy azonban biztos: ha valaki naponta megcsinálja ezt a gyakorlatsort, nem lesz lúdtalpa.

A kiegészítő anyagokat a Maflás Facebook oldalán találjátok.

 

 

 

9 komment

Címkék: karate jka talajérzet hideo ochi

A bejegyzés trackback címe:

https://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr452645975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Beren 2011.02.08. 10:19:23

Úgy tudom, nem nagyon verték meg a németeket, mikor ő edzette a válogatottat.

Hozzá Szóló 2011.02.08. 18:31:47

@Beren: Ki tudja, lehet, hogy az öregnek jó a technikája, de a németek még precízebbek, főleg, ha olimpiai doppingkotyvasztásról van szó, ugyebár... nincs az a mester, aki a növitől vicsorgó, tesztótól szőrösödő olimpikonlányokat verni tudná. Német minőség, tudod :)

anyahajókabinajtóhajtogató 2011.02.08. 20:29:31

Azért inkább járok egy ilyen szintű mesterhez mint valami "sztár edzőhöz" legalábbis az én koromban. Hosszú távon többet tud nyújtani sokkal.

Közöd???? 2011.02.08. 21:03:35

Két hónapig jártam karatéra aztán jött egy új edző és nagyon megdolgoztatta a társaságot, többé nem mentem.

Kétségtelen, hogy az öregre ránézni is üdítő. De az a hasizomgyakorlat túl durva.:-)

Beren 2011.02.08. 21:16:06

@Hozzá Szóló:

Lehet, hogy igazad van, az ndk-s úszónők és az öreg edzősködése is bő 20 évvel ezelőtt volt. Gyanús az összefüggés, és egyforma hosszú szakálluk is :o)

Bambusznyárs · http://fighter.blog.hu 2011.02.08. 22:28:49

Kövezzetek meg, de szerintem csak a kezét emelgeti a hasizomgyakorlatok közben és főleg a végén.Az hogy 71 évesen ilyet tud csinálni az szép, de azért ennél sok öreg sportoló tud többet.
A levegőbe való ütögetés pedig nem igazán nyűgözött le.Tudom ez karate, meg kihon, de akkor sem.
Azt el kell ismerni, hogy kedves a bácsi, és valóban odafigyel a tanítványokra,.
A lábujjgyakorlat is izgalmas, érdekes.Látszik, hogy régóta tanít.

Beren 2011.02.09. 01:17:04

@Bambusznyárs:

Ha csak a videóból indulsz ki, akkor valóban vicces képet kapsz az öregről. Ettől függetlenül ő tényleg egy kivételes shotokan mester. A 60-as években négyszer egymás után lett "Grand Champion", vagyis kumitében és katában egyaránt dobogós volt és összesítve a legjobb. Asszem bunyóban szinte mindig első lett. Persze, nem MMA, de a régivágású karate azért nem picsipacsi.
Ettől függetlenül rossz látni, hogy 60-70 éves korban a "nagy öregek" gyakorlatilag már nem járnak, hanem totyognak. Gondolom sok térdük nem maradt. A nagypapám 80 évesen lendületesebben sétált. Szomorú jövő elé nézünk.

Tamura 2012.09.26. 08:15:20

Ő is elvégezte a JKA híres instruktor képzőjét... itt sok mindenre megtanítják az embert... Mellesleg nem csak a kezét emelgeti - a felső (az egész) teste magasan van szinte ülő tartásban - azaz a hasizmai folyamatosan feszülnek, ebből a pozicióból még rámozog egy-két centit, a kezével és a lábával is. Eredmény égő érzés a hasizmokban - a tanítványok nem is tudják utána csinálni...