MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

VISSZATÉRHET-E A HARCMŰVÉSZET ARANYKORA?

2017.09.08. 05:17 Napi Maflás

Kamaszkoromban, a ’70-es, ’80-as évek fordulóján harcművészetet tanulni egyenlő volt az istenkirálysággal. Már lazult a pártállami diktatúra szorítása, szabadon áramlottak be a nyugati kultúra termékei, még ha nem is lehetett szabadon hozzájuk férni. Számunkra ez elsősorban a zs-kategóriás kung-fu és szamuráj filmeket, akciófilmeket jelentette. Leginkább ezekből vettük a technikáinkat, az edzésmódszereinket és a harcművészettel kapcsolatos elképzeléseinket.

 tumblr_ojrl2x5ryw1vlgfsvo3_500.gif

 

A harcművészet egyfajta rést jelentett a pártállam ideológiai nagy falán. A harcművészet más kultúrát, más szemléletet, más filozófiát hordozott – és a mindent lefedő vulgármarxizmushoz képest alternatívát adott, sőt olyan ezoterikus mélységekkel, illetve többlettel kecsegtetett, ami teljességgel szemben állt az uralkodó ideológiával. A harcművészeteknek volt egy határozottan ellenzéki jellege. Hab a tortán, hogy semmit se fogtunk fel a távol-keleti társadalmak értékrendjéből: az egyén kiteljesedésének és önmegvalósításának eszközét láttuk a harcművészetben.

 

veqf4o.jpg

 (Forrás: https://giphy.com/search/enter-the-dragon)

 

Minden adott volt, hogy a harcművészet meghódítsa a béketábor legvidámabb barakkját: a szűk, kínálati piac, az egzotikum (ami ebben az esetben egy több ezer éves kulturális hátteret is jelentett), a hivatalostól eltérő világnézet egy ideológia-vezérelt társadalomban, a félig-meddig tiltott, de valójában inkább tűrt gyümölcs zamata, illetve az, hogy nemigen dúskáltunk a szabadon választható szabadidős tevékenységekben. Ráadásul a harcművészet ekkor tarolta le a nyugati világot, azaz még a vasfüggöny résein átkukucskálva is végtelenül trendinek számított.

 

karateujsag16.jpg

 (Forrás: http://www.garyokakudojo.eu/karate-ujsag-1980)

 

Ha az ember belépett egy dojóba, a létező szocializmustól teljesen eltérő világba csöppent – és aki élt azokban az időkben, pontosan tudja, milyen értéke volt azoknak a helyeknek, ahol azt játszattuk, hogy néhány órára kiszakadunk a pártállami diktatúra mindent lefedő világából. Tovább növelte a harcművészetek vonzerejét, hogy kevés volt a képzett oktató, és a hiánygazdaságban a nehezen megszerezhető dolgok felértékelődnek.

 

movar_1981_futas.jpg

 (Forrás: http://www.karate.hu/kepgaleria/A-magyar-karate-hoskora-a-70-es-80-as-evek#prettyPhoto)

 

Kétségkívül ez volt a nagy létszámú dojók, az elhivatott gyakorlók, az (alternatíva híján) erős szövetségek, egyszóval a magyar harcművészet sokszor visszasírt aranykora. Az is igaz, hogy a harcművészet az egész világon válságban van: nem csak nálunk, nem csak a nyugati világban, hanem a harcművészetek őshazájában, Délkelet-Ázsiában is. Ennek okaival részletesebben foglalkoztam a könyvemben, most nem ismételném magamat.

 

 karateujsag00.jpg

  (Forrás: http://www.garyokakudojo.eu/karate-ujsag-1980)

 

Az a kérdés, hogy a siránkozáson, a versenytársak kiszorítására irányuló törekvéseken, a piaci pozíciók bebetonozását célzó adminisztratív intézkedéseken és az állami pénzekért való kuncsorgáson kívül van-e bármilyen lehetséges eszközünk, elképzelésünk, tervünk arra, hogy nagy tömegek számára vonzóvá tegyük a harcművészeteket, azaz visszatérhet-e a harcművészet aranykora? A következő posztban erre keresem a választ.

A kiegészítő anyagokért kattintsatok a Maflás Facebook oldalára.

(Folyt. köv.)

Szólj hozzá!

Címkék: magyar aranykor harcművészet hiánygazdaság pártállam 1980-as évek 1970-es évek kínálati piac kung-fu filmek

A bejegyzés trackback címe:

https://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr7412810954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.