Mármint azon túl, hogy nagyot szakítsanak. Bár a kevert harcművészet szeret önálló stílusként tekinteni önmagára, az MMA valójában versenyszabály, ami – mint minden sportág – természetszerűleg meghatározza a ketrecbe lépők harcmodorát. De az aranykorban az tette népszerűvé a ketrecet, hogy a legkülönfélébb irányzatok képviselői mérték össze a tudásukat, és mindenki a saját harcművészetének fogásaival próbált fölülkerekedni a másikon.
Ma már csak elvétve akad olyan harcos, aki fölvállalja a saját irányzatát. A Machida család viszont pont ezt teszi, ráadásul a ketrecben aratott győzelmeik a sokak által elavultnak tekintett japán karate harcértékét bizonyítják.
(Yoshizo Machida, a Machida fiúk apja, 18 évesen)
A Machida családban valamit jól csinálnak: nem tudom, magukat veszik-e komolyan, vagy a karatét, de az eredmények őket igazolják. A tegnapi meccsen Lyoto Machida testvére, Chinzo mérte össze tudását Mario Navarróval, aki balszerencséjére minden hibát elkövetett, amit egy jól képzett shotokanossal szemben megtehet az ember.
Chinzo pontosan úgy küzdött, ahogy azt a shotokan elképzeli: folyamatosan tartotta a távolságot, nem ment bele belharcba, egy-egy jól elhelyezett ütéssel, rúgással megakasztotta a másik akcióit, kitért a lerohanások elől, és közben várta a lehetőséget, amikor egy tiszta találattal eldöntheti az összecsapást.
Ellenfele láthatóan nem tudott mit kezdeni ezzel a taktikával. Terelni próbálta Machidát, de a ketrec túl tágas ahhoz, hogy ezen a módon sarokba lehessen szorítani egy folyamatosan ki-be ugráló, elmozgásokban járatos ellenfelet - ráadásul nagyon sokszor bedőlt az ijesztéseknek, és mire összeszedte magát, hogy odacsapjon egyet, Chinzo már ott se volt.
Machida végig laza és nyugodt maradt, és amikor egy feltartó rúgással megakasztotta Navarrót, aki ettől annyira megzavarodott, hogy kinyílt, azonnal odacsapott egyet. Érdemes megfigyelni a shotokanos rúgástechnikát, ahol a visszajövő láb eleve blokkolja a másik támadását, illetve azt, hogy Machida végig megőrzi az egyensúlyát: igaz, hogy az első lába még a levegőben van, de rendesen tapad a talajhoz és az alátámasztás elég jó ahhoz, hogy megpadlózza a másikat.
A befejezés nem elég rutinos, Navarro össze is szedi magát, és talpra áll. A mérkőzés képe viszont nem változik: Machida elmozog, néha odaszúr, és amikor eljön a pillanat, egy hatalmas felütéssel újra földre küldi ellenfelét, a bíró pedig itt már megszakítja a küzdelmet.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.