Nem mindegy, hogy az ember tudja-e, kivel fog összecsapni, és ha igen, módja van-e felkészülni az ellenfeléből. Bár ez a lehetőség már a középkori bajvívások korában is gyakran felmerült, igazából a mai profi bunyóban vált általánossá, ahol a másik korábbi meccseinek felvételeit elemezve készülnek a komolyabb tétmérkőzésekre. Az ökölvívás történetének egyik leghíresebb pillanata Max Schmeling és Joe Louis első összecsapása, ahol a német bokszoló ellenfele hibáját kihasználva készült a találkozóra.

A barna bombázónak becézett, veretlen Louis fejében meg se fordult, hogy ne végezzen könnyen a némettel. Schmeling viszont megfigyelte, hogy ellenfele a balegyeneseket követően mindig kicsit leejti a kezét, ahogy visszahúzza. Mivel egyik legerősebb fegyvere a keresztütés volt, biztosra vette, hogy meg tudja verni az amerikait.

Bár a mérkőzés előtt nem sokan fogadtak Schmelingre, a német a 12. menetben gyakorlatilag lemészárolta a barna bombázót. Louis elveszítette veretlenségét, Schmeling pedig egycsapásra a náci propaganda központi figurájává nőtte ki magát. A német sajtó az árja faj felsőbbrendűségének bizonyítékaként kezelte a győzelmet.

Pedig Schmeling egyáltalán nem azonosult a náci párt ideológiájával. Még Hitlerrel is vállalta a konfliktust, amikor kitartott zsidó menedzsere, Joe Jacobs mellett. A náci propaganda hatására azonban megfeneklett nemzetközi sportkarrierje, hiszen senki se akart újabb ideológiai muníciót szállítani Hitlernek.

Egyedül Joe Louis készült a visszavágóra. Bár a következő évben megszerezte a világbajnoki övet, azt nyilatkozta, hogy mindaddig nem tekinti bajnoknak magát, amíg nem sikerült Schmelinggel szemben megvédenie a címet.

Természetes, hogy az egész világ fokozott várakozással tekintett a készülődő összecsapásra, amit sokan a nácizmus és a demokrácia harcának tekintettek. Schmeling külön ideológiai felkészítésben részesült – állítólag Himmler személyesen felügyelte a kiképzését. Azonban Kelet-Európában az ember viszonylag hamar megtanulja, hogy ha a politika olyan dolgokba szól bele, amihez valójában semmi köze, abból hosszú távon nem sok jó származik. A német sajtó a felsőbbrendű fehér faj győzelmét várta az alacsonyabb rendű feketékkel szemben. Mindenestre Schmelingre túl nagy felelősséget pakoltak, ami rendszerint megbosszulja magát.

A mérkőzésen azután a barna bombázó alig több, mint két perc alatt lerombolta a német felsőbbrendűség mítoszát. Schmeling ideológiai felkészítése túlontúl jól sikerült, és a propagandisták elvárásai felülírták a józan megfontolásokat. Amikor Louis pofonját követően padlóra került volna, megkapaszkodott a kötélben, hogy ne essen el (02:29), aminek következtében hatalmas verést kapott (02:53, 02:54, 02:55, 02:56, 02:57), és ezt már nem tudta kiheverni. Ráadásul, ahogy egy újabb gyilkos ütést (03:05) követően padlóra került, azonnal felpattant (03:09), és folytatta a küzdelmet, ahelyett, hogy a számolás közben pihenni próbált volna, ami végzetes hibának bizonyult (03:15, 03:22). 

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.