Bár a ninjutsu rendkívül sokoldalú harcművészet, ha szóba kerül, a legtöbb embernek a fekete ruhában árnyékként osonó ninja ugrik be elsőre. Nem véletlen, hiszen a ninják – legalábbis a legendák szerint – a kíváncsi szemek elől rejtve tevékenykedtek. A ninjutsu hatékonyságának titka a váratlanságában rejlik: a ninjafilmekben tucatszám elhulló áldozatok többsége fel se fogja, hogy veszély fenyegeti, amikor végeznek vele.

A ninják az álcázás mesterei. Képesek eggyé olvadni a lombokkal, eltűnni a föld alatt, vagy a víz mélyén. Nesztelenül suhannak az éjszakában, és a legszigorúbban őrzött helyekre is bejutnak. Természetesen az álcázáshoz nem csupán az a képesség tartozik, hogy észrevétlenek maradjanak a természetben. Amikor a ninja nappal mozgott, szamurájnak, szerzetesnek, kereskedőnek vagy mutatványosnak öltözött – a modern kémfilmek szereplői is ezt a taktikát követik. Ennek ellenére az igazi ninja akció elképzelhetetlen koromsötét éjszaka, és megfelelő álcaruha nélkül. A ninja ekkor van elemében, hiszen mindent tud a fényről, árnyékról, észrevétlen mozgásról, perifériás látásról, ami ahhoz kell, hogy elérje célját.

Bár a ninjákról nemigen maradtak korabeli feljegyzések, Li Jü 13. századi kínai regénye, A szerelem imaszőnyege egész pontosan leírja, hogyan kell észrevétlenül behatolni a legjobban őrzött helyekre is. A könyv egyik szereplője, Szai Kun Lun így dicsekszik újdonsült barátjának: „Fel tudok mászni a falakra és otthonosan mozgok a tetőkön is. Nincs olyan vastag fal vagy olyan magas torony, ami gondot okozna nekem. Besurranok a belső lakosztályokba, de még a hálószobákba is.”  Pont úgy, mint a japán legendák rettegett orvgyilkosai, akiket semmi sem tarthatott vissza attól, hogy végrehajtsák feladatukat.

Mivel a ninjutsu Kínából származtatja magát, a ninjutsu kutatói megkönnyebbülten felsóhajthatnak, hiszen, végre itt egy független forrás, ami megerősíti a ninják művészetének ősi gyökereit. Aprócska bökkenő, hogy Szai Kun Lun ekként folytatja mondandóját: „Zsákom elnyeli mindazt, ami szememnek tetszik, s feltűnés nélkül távozom. Az emberek gyakran csak napok multán fedezik fel tettemet.” 

Szai Kun Lun ugyanis besurranó tolvaj, Bernie Rhodenbarr korai elődje. A shinobi iri (a lopakodás művészete) a tolvajmesterségből ered, ami megmagyarázza, miért kerülték a ninják a nyilvánosságot, és léptek előszeretettel akcióba éjjel. Illetve mégse. A láthatatlanná válás művészete kétségkívül szervesen hozzátartozik a mai ninjutsuhoz, azonban az első ninják ugyanúgy nem voltak tolvajok, mint ahogyan hegyi aszkéták, tenguk vagy magas rangú szamurájok sem.

A következő posztban innen folytatjuk.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

(Folyt. köv.)