Az MMA megjelenése óta előtérbe került a földharc. Kétségtelen tény, hogy nem ez a legelőnyösebb megoldás, amikor több támadóval kerül szembe az ember, de ha párharcban az egyik fél a földön akarja folytatni, akkor nagy valószínűséggel ott fog eldőlni a küzdelem kimenetele. Az gyorsan kiderült, hogy az, aki kizárólag állóharcra specializálódott, hosszú távon nem lesz eredményes azokban a szabályrendszerekben, ahol a földharc is megengedett. Természetesen nem arról van szó, hogy  földharc valamiféle csodafegyver lenne, de épp olyan kikerülhetetlen a bunyóban, akár az ökölvívás, vagy a könyéktechnikák.

Már korábban is volt szó arról a Maflásban, hogy a kung funak ugyanúgy szerves része a birkózás, ahogy a hagyományos okinawai karaténak is. Azt, hogy a Shalin kung fuba beletartozik a földharc, a ’80-as évek elejétől tudni lehetett. Azon meg, hogy a jujutsu feszítések Kínából származnak-e, vagy a japánok fejlesztették-e ki őket, mind a mai napig vitatkoznak a szakértők. Ha jobban meggondoljuk, valójában mindegy.

A mai anyagban mindenesetre keverednek a hagyományos földharc elemek (00:16, 00:18, 00:21, 00:27, 00:45, 00:51, 00:54), a földrevitelek (00:25, 00:30, 00:47), illetve a feszítések (00:23, 00:49, 06:10). Persze ezek nem mindig különíthetők el tisztán egymástól, de azt hiszem, valójában senkit se zavar a dolog. Kicsit kínosabb, hogy az anyag a klasszikus jujutjus fojtások ismertetésével kezdődik (01:33, 02:01), akármilyen átszellemült arccal, és szertartásosan is mutatják be azokat. Kétségtelen tény, hogy a kínai rendszerek használják a ruhát fojtásnál, mégis kiábrándító, hogy judo gít használnak a gyakorláshoz.

Gyakori hiba, hogy a technikákat úgy mutatják be, „ahogy a nagykönyvben meg van írva (02:18, 02:29, 02:51, 03:13, 05:50)”. Rengeteg iskola van, ahol nem különítik el a reális technikákat a testmechanika beidegzéséhez használt mozdulatsoroktól. Az utóbbiak a test és a mozdulat megértését célozzák, és hogyha valaki éles helyzetben próbálja eladni őket, az rendszerint kegyetlenül ráfázik – vagy ha nem, pokoli szerencsés.

A csinna technikák (02:57, 03:07, 03:23, 04:20) nem véletlenül kapcsolódnak a földharchoz. Az izületi feszítéseket földharcban a legcélszerűbb alkalmazni, ahol könnyű bázist adni a technikának. Mindenesetre kiderül a felvételből, hogy ebben a rendszerben rendkívül könnyen váltanak fogásból ütésbe (03:34, 05:04, 05:05, 05:11, 08:49), és előszeretettel használják  kyusho pontokat (03:40, 03:48, 03:54, 03:59, 04:32, 04:34, 04:37, 04:48). Ezzel együtt, aki már jobban belemászott a harcművészetekbe, túl sok új megoldással nem fog találkozni. Hogy ez abból fakad, hogy minden harcművészet a Shaolinból ered, vagy egy szerves folyamat eredménye, azt ki-ki döntse el maga.

Nekem személy szerint jobban bejön Chau mester, de ha valakit vonz, hogy széles mozdulatokkal, szertartásosan gyakoroljon, az azt hiszem, élvezni fogja a felvételt.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.