A csikung szinte minden hagyományos harcművészet anyagában megtalálható. A full contact versenyek elterjedése óta azonban a csikung megítélése két táborra osztja a harcművészeket: egy részük nettó szélhámosságnak tartja, és nem foglalkozik vele, a másik részük szerint csikung nélkül nincs hatékony harcművészet. Az igazság viszont a két álláspont között van.

A probléma ott kezdődik, hogy a harcművészeti iskolák meglehetős szabadsággal csipegetnek a különböző csikung rendszerek kínálatából. Számos stílus van, ami gyakorlatilag a sérülések gyógyításának felgyorsítására használja a csikungot, és némi spirituális felhangot ad ennek.

Más irányzatok számára a csikung elsődlegesen a testfelület keményítés segítésének eszköze. Bár a test, illetve a támadó és blokkfelületek feledzésének számos módját ismerjük, a légzőgyakorlatokkal összekötött meditáció és a csi (pontosabban: a csi érzet) meridiánokon való áramoltatása sok embernél hatékonyabbá teheti a folyamatot. Vannak iskolák, ahol még akupunktúrás kezeléssel is rásegítenek erre.

Egyes harcművészetek még ennél is tovább mennek, és arra törekednek, hogy a csikung révén összegyűjtött és mozgatott belső energiát felhasználva erősebbé tegyék a blokkokat és a támadásokat. Ezeknél a gyakorlatoknál a csikung nem csupán az izmok és a csontok ellenállóbbá tételére szolgál, hanem arra törekednek, hogy a csi erejét beletéve a blokkokba, ütésekbe és a rúgásokba, pusztítóvá tegyék a technikáikat.

A harci csikung legvitatottabb területe az ellenfél manipulációja. Ennek leglátványosabb eleme az érintés nélküli leütés, de ezen kívül számos olyan technika van, ami az ellenfél összezavarását, lelassítását, elgyengítését célozza. A kérdés ezekkel kapcsolatban mindig az, hogy működnek-e. A válasz az, hogy igen is, meg nem is. Az érintés nélküli leütés azokon működik, akik akarják, hogy működjön rajtuk – rajtuk viszont nagyon látványosan. Persze sokan megvonják a vállunkat, hogy ki akarhatja ezt, de nem vagyunk egyformák, és ha valaki maga is vágyik rá, hogy mágikus készségek birtokába jusson, az meg fogja tapasztalni a kiai jutsu erejét.

A gondok ott kezdődnek, hogy ha valakiben nincs meg ez a fajta nyitottság, azt a világ egyetlen kiai jutsu mestere se fogja földre teríteni – és a harci csikung mesterek látványos felsüléseiről legalább annyi videó kering a neten, mint ahány a csi erejét demonstráló reklámanyag. Viszont ha az ember gondosan elemzi ezeket az összecsapásokat, akkor a csivel célba vett ellenfélen az elején mindig megfigyelhető egy kis megingás, mielőtt beindulna a daráló.

Ezek a technikák a különféle harcművészeti iskolák legféltettebb titkai közé tartoztak. Ne feledjük, hogy nem pusztakezes versenyekre, hanem fegyveres harcra dolgozták ki őket, ahol egy tizedmásodpercnyi késlekedés már dönthet élet és halál közt.

Legközelebb innen folytatjuk.