A Maflásban már többször volt szó az egyik legkeményebb küzdősportról, a lethweiről. Még nem cuppant rá annyira média, mint a K-1-re, vagy az MMA-ra, ezért a közvetítéseknek mindig van némi sufnibunyó hangulata, de a csupaszöklös bunyónak az íreknél, vagy Amerikában is ez a védjegye.

A védőfelszerelés hiánya nem kedvez a látványelemeknek. Ha kesztyűben bunyózik az ember, könnyebben kockáztat – itt azért minden ütésváltásnak van egy kis halálugrás jellege. Cserébe patakokban folyik a vér, reccsennek a csontok – akit a reális bunyó érdekel, ebben a műfajban megkapja.

A lethweiben nincs földharc, viszont a könyék és térdtechnikák mellett megengedett a fejelés. A kiütött ellenfélt nem léptetik le azonnal, hanem egy kis pihenő után lehetőséget kap a visszavágásra – bár ez nemigen szokott összejönni.

A mai anyagban a robbanékony erő és a tapasztalat örök párharcát láthatjuk. A különbség már abból is látszik, ahogy a két versenyző bejön a ringbe (00:04, 00:14). A kék nadrágos ShweWa Toon nem csak azért tűnik öregnek, mert már alig van haja: bár kétségkívül fogyott a meccsre, megereszkedett teste mutatja, hogy elmúltak az ugrálós napjai (00:22).

Pár másodpercnyi tapogatózás után Lone Chaw úgy dönt, belecsap a lecsóba. Brutális combosokkal kezd (00:36, 00:54, 01:00), amire ellenfelének úgy látszik nincs ellenszere. Igaz, közben azért becsúszik egy feltartó pofon, ami jelzi, hogy az öreget korai leírni (00:45). Ezzel együtt az első perc végén úgy tűnik, nem fog soká húzódni a mérkőzés (01:01).

De az öreg feláll, és folytatja, sőt egy combost is mereszt, bár úgy tűnik, inkább csak illemből teszi, nincs benne komoly meggyőződés (01:07). Azután Lone Chaw következő combosánál csak kipattan az öregből egy újabb megelőző pofon (01:14), sőt neki is ugrik ellenfelének, akinek persze esze ágában sincs ott maradni. Tovább erőlteti a rúgásokat, ám kicsit már lelassult, és bár ShweWa Toon ellentámadásai nem érnek célt, jóval kiegyenlítettebbnek tűnik az összecsapás (01:26, 01:32, 01:38, 02:13, 02:25, 02:33). Lone Chaw korábban pusztító rúgásai szinte lepattannak az ellenfeléről (02:39), az öreg kontrái viszont egyre nagyobb veszélyt jelentenek számára (02:43, 03:02, 03:33, 03:51, 05:01).

Az összekapaszkodásokban viszont egyértelműen Lone Chaw van előnyben (02:47, 03:39), és mint tudjuk, a birkózás rohamosan zabálja az erőt. Meg is jön az önbizalma, újabb rúgással próbálkozik, de vesztére. Az öreg elkapja a lendülő lábat, és a földre gyűri ellenfelét (02:58). Ezt később többször megismétli (04:04, 04:28, 05:13, 06:35). Bár ezeknek az elemeknek nincs különösebb értéke, hiszen a lethweiben a földön fekvő ellenfél támadása nem megengedett, a közönség imádja.

Azután láthatóan fogyni kezd ShweWa Toon ereje (05:18). Összekapaszkodás közben benyal pár ütést (05:19, 05:32, 05:34, 05:36), és földre is kerül (05:38). Noha föláll, ellenfele könyörtelenül beteszi a darálóba (05:54).

A következő menet elején azért megmutatja, hogy korai volna még leírni (06:35). Lone Chaw azonban pokoli iramot diktál, és az öreg technikái rendre hatástalanok, vagy célt tévesztenek (07:15, 07:19, 07:24, 07:25, 07:28, 07:40, 07:41). És ez nem balszerencse, hanem a fáradtság, bár egy földrevitel még így is belefér (07:48). De egyre inkább fogy az ereje (08:12, 08:31, 09:00), szétesik a mozgása (09:12). Azután a dulakodásban bekap egy rögzített felütést, ami eldönti a meccset (09:18).

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.