A karatéról legtöbben a fejrúgásokra, esetleg a formagyakorlatokra, na meg az elmaradhatatlan kiáltásokra asszociálnak, pedig ennek a harcművészetnek egyáltalán nem ez a lényege. Jelzem, gyerekkoromban a karate még egyet jelentett a téglatöréssel, azután ez sok helyen valahogy kihalt az edzésekből.

Elhittük Bruce Leenek, hogy „az ember nem fa”. Talán az előre preparált deszkákkal, téglákkal tartott bemutatók is csitították a lelkesedésünket. Ezek valahogy az igazi teljesítmények hitelét is aláásták. Pedig a karatéban a töréstechnika nem öncél. Az alapelv az, hogy minden ütésnek, blokknak, rúgásnak csontot kell törnie. És ehhez a karate technikákban használatos összes testrészt (00:09, 00:30, 00:37, 00:57, 01:06, 01:18, 01:39, 01:56, 02:25) megfelelően feledzik.

A klasszikus karate elképzelhetetlen makiwara edzések nélkül. Persze ehhez nem elegendő  dojóban díszhelyen tartott, egy szál makiwara. De a karate technikák kellően feledzett kéz és láb nélkül sose lesznek igazán hatékonyak. Egy igazi karatés keze, lába fegyver.

Maga a makiwara rugalmas ütőfelület. Betekerhetik kötéllel, tehetnek rá vékony szivacsot, gumit, bőrt vagy azt se. A lényeg, hogy elég ruganyos legyen ahhoz, hogy elnyelje az ütés erejét, és mégis elég kemény és ellenálló, hogy sérüljön a kéz – de ne nagyon. Felhívom a figyelmet, hogy kezdőként nem érdemes teljes erőbedobással nekiesni a makiwarának. Az filmen látható mesterek évtizedek óta gyakorolnak, kellőképp megerősödtek a csontjaik, és persze pontosan tudják, meddig mehetnek el. Ahhoz, hogy ilyen sebességgel és erővel üssék a makiwarát (02:23), hosszú évek kitartó munkája kellett. Ha túl lendületesen állunk neki a kézerősítésnek, életre szóló sérüléseket szerezhetünk, amelyek nem kiteljesíteni, hanem gátolni fogják harcművészeti fejlődésünket. Aki makiwarázni akar, keressen olyan edzőt, aki valóban ért hozzá. Meg fogja ismerni.

A töréstechnika arra szolgál, hogy az ember lemérje, hol tart ebben a folyamatban. Ugyanakkor nem árt, ha az ember tisztában van saját testének korlátaival. Mint mindent, a törésgyakorlást is túlzásba lehet vinni. Persze lehet élni összedrótozott kézzel, csak nem biztos, hogy az emberi élet célja az extrém jellegű téglatörésben csúcsosodik. Ez akkor is igaz, ha az igazi karate elképzelhetetlen fegyverré edzett kezek-lábak nélkül.