A lethwei túlmutat a sporton. Igazi gyilkos küzdelem. Jóval közelebb áll a harchoz, mint akárhány, agyonreklámozott irányzat, pusztán abból fakadóan, hogy ezek a srácok olyan feltételek közt küzdenek, amit rajtuk kívül csak kevesen vállalnának be. Természetesen nincsenek illúzióim: bár hasonló jellegű bunyókra a világon mindenütt van példa, a csupasz öklös harc valamiért mindig a legszegényebbek sportja.

Korábban már írtam egy posztot a lethweiről, de az viszonylag szelíd küzdelem volt, részint mert jól képzett versenyzők vívták, részint mert a szabályokon is sokat finomítottak. A legtöbb lethwei harcos leginkább az elszántságában, a keménységében (00:33, 01:04, 01:15, 01:38) és a szerencsében reménykedhet. Gyakoriak a súlyos sérülések (00:13, 00:15, 00:17, 00:19), hiszen semmilyen védőfelszerelést sem használnak, viszont a cél az, hogy lebontsák a másikat (00:42, 00:43, 00:49, 00:58, 03:09, 03:14).

Valljuk be, ebben nagyon hatékonyak (00:32, 00:37, 01:20, 01:37, 02:26, 02:34). Ha valaki alkalmazott bunyóra kíváncsi, a lethwei tökéletes választás. Itt nem kell azon töprengni, hogy egy technika eladható-e élesben, vagy sem. Bárki a két szemével meggyőződhet róla, hogy mennyire életképes a rendszer (00:39, 00:52, 03:23). Ráadásul a lethweit folyamatosan az egyik legkeményebb küzdősporttal a muay thai-jal tesztelik – bár ennek elsősorban földrajzi okai vannak.

Kétségkívül tény, hogy ez a két harcművészet rendkívül hasonlít egymásra (00:55, 01:30, 01:44, 01:47, 02:01, 02:10, 02:49, 03:05), azonban a muay thai kesztyűben gondolkozik, míg a lethwei védjegye a csupasz ököl (01:50), és ez két egészen más világ. Persze ezek apró finomságok, mert a lényeg a harci szellem, a keménység (02:15), és a hozzáállás (01:54, 01:55, 01:59, 02:20, 02:56) – ezen áll vagy bukik minden, a kesztyű vagy a csupasz kéz pusztán technikai kérdés, ahogy a fejjel történő támadások megengedése is (02:44, 02:59, 03:01) – bár meg kell hagyni, hogy ezek elég hatékonyak.

A lethwei nem rég került föl az ismert harcművészetek palettájára, de úgy tűnik, a rajongótábora a full contact kedvelői között viharos sebességgel nő. Ami számomra a legszimpatikusabb – és ez jelzi, hogy azért a mianmari stílus valahol a sporttal rokon -, hogy ha az egyik versenyző sérülés miatt nem tudja folytatni, a másik azonnal odaszalad hozzá, és ő támogatja a helyére (03:29).

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.