Az Uechi ryuról már több poszt született a Maflásban. Persze mindenkinek a maga rendszere a legkedvesebb, de eltagadhatatlan, hogy ebben a stílusban tökéletesen ötvöződik a hagyomány és a hatékonyság. A „kisöregek” nagyon népszerűek, ezt a bemutatót Párizsban tartották, a harcművészeti fesztiválon. Ha valaki pontos képet akar kapni arról, miért hatékony a karate, nézze meg a mai anyagot.
Klasszikus erősítéssel kezdik. Ebben ugyanúgy szerepet kap a makiwara (00:35, 00:48, 00:57, 01:09, 02:06, 02:28), mint az elsődlegesen az ujjak erősítésére használt cserépedény, a nigiri game (00:40, 01:02, 01:26), a hawaii eredetű kongoken (00:47, 00:52, 01:23, 01:39, 01:56, 02:51), vagy a Kínából származó aszimetrikus súlyzó, a csi isi (01:14, 01:28, 01:45, 02:42). A rendező nem igazán tudja eldönteni, mit mutasson, amit meg lehet érteni, mert miközben az ember az egyik mestert csodálja, azon rágja magát, hogy eközben mi mindenről maradt le. Mindenesetre láthatjuk a nigiri game kevésé ismert használatát (01:36, 01:49, 02:01, 02:35), vagy a kongokennel végzett páros gyakorlatok egyikét is (00:44).
Tudom, vannak akik szerint lehetne meggyőzőbben is makiwarázni, de szerintem a mester elég nagyokat csap oda, és ne feledjük, hogy ezek az ütőfelületek a karate hagyományos eszköztárába tartoznak (00:37, 00:48, 00:59, 01:09, 01:13, 02:09, 02:10), és Kiyohide sensei láthatóan feledzette valamennyit. Egyébként a kongokennel is végeznek testfelület keményítő gyakorlatokat (00:52, 01:41). Természetesen ki-ki maga dönti el, mit tart jónak, de az az igazság, hogy szerintem már az is meggyőző, ahogyan bejönnek a mesterek (00:08, 02:55, 04:07).
Egy villámgyors önvédelmi bemutatót (03:08) követően töréstechnikával folytatják (03:25), ami akkor is lenyűgöző (03:36, 03:37, 03:41), ha Bruce Lee óta tudjuk, hogy a fa nem üt vissza. Bár a kinyújtott ujjakkal történő deszkatörés elsőre nem jön össze (03:39), nekem pont ettől lesz hiteles a bemutató. Ebből lehet látni, hogy nem „előkészített” fáról van szó, ami a sípcsonton való törés értékét (04:48) is jelentősen megdobja. A lábujjhegyen történő léctörés (05:36, 05:40) pedig akkor is elképesztő, ha „csak” harmadikra jön össze. A hagyományos okinawai karatéban gyakran rúgnak lábujjakkal, mert így sokkal hatékonyabban lehet támadni a kyusho pontokat.
A kézben tartott baseball ütőt nagyon gyorsan és erősen kell megütni (06:22) vagy rúgni (06:36), hiszen igazából nincs rögzítve a cél. Ráadásul KIyohide sensei nem a legvékonyabb ponton tör, hanem ott, ahol már elkezd vastagodni. Ennek ellenére mindkettőt eltöri, bár ha megfigyeljük, ezután korántsem olyan daliás a járása (06:41), mint amikor bejött az arénába.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
