A harcművészet sokoldalú fogalom. Valójában rengeteg elemből tevődik össze, és mindenkinek más dolgok fontosak. Ha az ember meg akarja határozni, mit ért harcművészet alatt, rendszerint hosszú felsorolás lesz a vége. De akárhonnan csűrjük, csavarjuk, egyvalami kihagyhatatlan belőle: a harc, az éles küzdelem.
A harcművészet a harcos útja. A fájdalom, a sérülések, a győzelem és vereség szervesen hozzátartozik. Akit pusztán az önismeret, az önnevelés, az önmegvalósítás érdekel, számos más módszert találhat erre. A célszerűség, a hatékonyság adott esetben élet vagy halál kérdése lehet. Hogy a küzdelemre milyen tanítások épülnek rá, az már a művészet része a dolognak.
A Kyokushinkai karate olyan irányzat, ami sose felejtette el ezt az alapvetést. Az alapító, Masutatsu Oyama nagyon jól érzett rá, hogy csupán a valós teljesítmény lehet hiteles. Mai szemmel nézve kicsit furcsa ezekben az anyagokban, hogy az ember nem csupán a természet részeként (00:11), de a természet uraként, legyőzőjeként (00:13, 01:15) jelenik meg, ám a múlt század vége ebben a tekintetben jóval közelebb állt a klasszikus, az ősidőktől a 19. századig tartó felfogáshoz, mint a maihoz. Ha innen nézzük, még a kavicstörések (00:19, 00:21, 00:45, 00:46, 01:03) is ebbe a kategóriába sorolhatók.
Persze valahol érthető, hiszen Oyamát a bikákkal vívott küzdelmei tették világhírűvé. Teljesen mindegy, mi erről a véleményünk, mert egy dolog eltagadhatatlan: ehhez iszonyatos fizikai erőre (00:13) volt szükség. A Kyokushin anyagok egyik legfőbb üzenete ez: a harcművész más, mint az átlagemberek.
Ahogy végignézzük a törésgyakorlatokat, ez nem is lehet kérdés. Lehet fa (00:20, 00:28, 00:43, 00:49, 01:02), üveg (00:22, 00:33, 00:48), beton (00:30), a levegőben ujjheggyel kettéütött dinnye (00:39), valamennyi gyakorlat azt sugallja, hogy hosszú évek fáradságos munkájával lehet elérni ide. A kólásüveg törése (00:54), vagy a homlokkal bevert szög (00:57) pedig már úgy is nehezen hihető, hogy látja az ember, ahogyan az is amikor a Ford kisbusz áthajt (01:21) valakin. A kínai csikungosok ezt csak jóval lájtosabban merték bevállalni. A tojásokon álló mester (01:36) töréstechnikai bemutatója akkor is poén, ha az ember pontosan ismeri a dolog magyarázatát.
A Kyóban az a szép, hogy a keménység és az erő pontossággal párosul (00:51, 01:24). És amikor már mindezt megmutatták, kezdődik a küzdelem (01:50), hiszen ekkor fogjuk igazán értékelni a dolgot (01:54, 01:58, 02:00, 02:07, 02:09, 02:11, 02:13, 02:15, 02:18, 02:21, 02:25, 02:27, 02:28, 02:29, 02:30, 02:31, 02:32, 02:33, 02:34, 02:35, 02:36, 02:37, 02:38, 02:40). A Kyokushinkai ugyanis a küzdelemből indul ki – az eddig látottak csupán arra szolgáltak, hogy harcosok minél hatékonyabbak legyenek. Azért nagyon más az a tudat, hogy ezek a kezek (00:25, 00:31, 01:11), lábak (00:37, 01:05, 01:10) csapódnak be a testekbe (00:42), fejekbe (00:38). A Kyokushinkai célszerűségét jelzi, hogy itt senkit se zavar, ha a nagy ember veri meg a kisebbet (02:04). Masutatsu Oyama a realitásból csinált legendát – és ebben a négy szóban benne van a harcművészet.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
