Az egyetlen ember volt, akinek elhittem, hogy a tradicionális ninjutsu éles küzdelemben is működik. Erős volt, robbanékony, megvolt a kellő tömege is hozzá, villámgyorsan alkalmazkodott, fordított bármilyen helyzeten, és nagyon oda tudta tenni magát. Azt is tőle tanultam, hogy gyakran veszíteni kell ahhoz, hogy végül győzzön az ember.

 Áprilisi vizsgatábor - több napos sátrazás a hegyekben

A legendás Stephen Hayestől tanult, sokáig ezt a vonalat építette itthon is. Alapelveket tanított és nem a technikák neveit: egy-egy kétórás edzésen simán leszórt 40-50 technikát, és nemigen ismételte önmagát. Helyzetekben gondolkozott, az meg távolságtól, szögtől, támadástól, ellenféltől függően mindig más. Ő folyamatosan alkalmazkodott, és ezt próbálta tanítani nekünk is.

Nem szűkítette le a ninjutsut a denshók mozgásanyagára: a különféle fegyvereket ugyanúgy tanította, mint az álcázás-lopakodás-rejtőzködés művészetét, nyomolvasást, az ehető és mérgező növényeket, a csoportos küzdelem taktikai elemeit, a biztonságos táborverést, a megfigyelést, a tájékozódást, a megtévesztés művészetét, hírszerzést vagy a víz alatt küzdelmet. Gyakran vitte a csapatot táborozni, és a vizsgák is több napos tábort jelentettek. Az első vizsgatábora a legjobban felépített rendszer volt, amivel valaha találkoztam. Aki végigcsinálta, más emberként jött vissza.

 Áprilisi vizsgatábor

Zsigerből volt liberális, ami egész más hangnemet jelentett, mint amit itt megszoktunk. Nem vazallusnak vagy haszonállatnak, hanem partnernek tekintette a tanítványait. Együttműködésre törekedett, ami hol sikerült, hol nem – ebben nagyon amerikai volt. De ha valaki együtt akart és tudott vele dolgozni, az életre szóló barátra tett szert.

Nagyon odafigyelt az emberekre: mindig igyekezett csiszolni rajtuk valamit. Személyre szóló feladatokat adott, és megpróbálta ráébreszteni a tanítványait, hogy mi fontos az életben és mi nem. Folyamatosan szondázta, ki mit gondol, ki hol tart. Sokszor egy-egy mondattal vagy feladattal tanított, és az emberre bízta, hogy vonja le a tanulságokat.

 Karácsonyi bemutató a gyermekkórházban – Dave hívő keresztényként alapvetőnek tartotta a karitász gyakorlását

Az egyik legkedvesebb emlékem vele kapcsolatban az egyik vizsgatáborban történt: még az elején eltört a szemüvegem, és gyakorlatilag semmit se láttam – este pedig még annyit sem, ami a ninjutsuban nem kimondottan nyerő. Ennek megfelelő hangulatban voltam, és Dave, aki látta, hogy mennyire dühöngök, egyszer csak odafordult hozzám:

– Thomas, itt van valahol a kólám, ideadnád nekem? Fáj a hátam, nehezen mozgok.

Körülnéztem, megtaláltam, odavittem.

– És a kardomat is letettem valahol, ideadnád?

Megkerestem a kardját is a sötétben. Odavittem neki, megköszönte. Akkor esett le, hogy hiszen látok, ha nem is olyan jól, mint szemüvegben. Megnyugodtam.

Az általa alapított ninjutsu-iskola, az ANITA első zászlója, vizsgatáborban

Nagyon beteg volt, ami neki se tett jót. Kétségbeesetten próbálta biztosítani az iskola jövőjét, emiatt sok minden változott. Végül elváltak útjaink.

Sokat tanultam tőle. Nyugodj békében Dave.