Az utcai helyzetek megítélése sosem egyszerű – és még nehezebb, ha valaki meghal a verekedésben. Nem azt akarom eldönteni, hogy kinek volt igaza, hanem azokat a pontokat keresem, ahol még kezelhető lett volna a konfliktus.

Az látszik, hogy az elején még normális mederben folynak a dolgok – bár nem halljuk, hogy ki mit mond.

A helyzet akkor eszkalálódik, amikor megérkezik az azóta elhunyt biztonsági főnök, aki két ütéssel földre teríti az akadékoskodó vendéget.

Azt nem látjuk, hogy a vendég korábbi vitapartnere hogyan szakadt el a vendégtől, de az egyértelmű, hogy amikor már ketten mennek felé a biztonsági főnökkel, a férfi felszívta magát. Ez azonban nem indokolja, hogy plenyóból lenyomják – márpedig itt ez történt, ráadásul a későbbi áldozat boxerként használható taktikai kesztyűben támadt a vendégre.

Ha az volt a cél, hogy a vendég elhagyja a kerthelyiséget, arra rá lehetett volna venni. Ha nem akart távozni, négy-öt ember kivezethette volna. Ha erre valamiért nem volt mód, a biztonsági főnök hívhatott volna rendőrt.

Ehelyett ütött.

Ha ezt a megoldást választotta, még mindig rögzíthette volna társával a megborult férfit a földön, és kivihették volna az utcára. Ő viszont megvárta, hogy a vendég összeszedje magát.

Amikor előkerült a kés, nem tartott távolságot, nem keresett valami eszközt, hanem azonnal támadott – azaz tovább ütött –, és valószínűleg ekkor kapta a halálos sérülést.

Az látszik, hogy a későbbiekben is ütésekkel próbál operálni, és nem rögzíti a kést tartó kezet. Ez egyébként a társának se jutott az eszébe: rúgta, sörösüveggel, székkel verte a vendéget, de ezzel nem segített az áldozaton – aki a halálos sebe ellenére többször leterítette a késelőt.

Az, hogy ez önvédelmi helyzetnek minősül-e vagy sem – képzett támadó, fegyverrel, sötétben, váratlanul ütött – majd eldöntik a szakértők. Ami lényeges, hogy a késnek nincs stophatása, azaz nem tekinthető önvédelmi eszköznek. Gyilkolni lehet vele, de a veréstől nem véd meg.