Amennyiben valaki pontosan olvassa a testnyelvi jeleket, és tudatosan használja a saját gesztusait – folytatja Misi bá’ – , jóval könnyebben eléri a célját, mint a legtöbb ember.
– Ezek szerint a testnyelv megtanulható? – kérdezi Áron.
– Bizonyos szintig igen – bólint Misi bá’. – A legtöbb szélhámos ebből él. De gondoljatok csak a színészekre: egész iparág épül arra, hogy meg se fordul a nézők fejében, a szereplő nem azonos azzal a figurával, akit játszik. Ehhez hitelesnek kell lennie.
Kis szünetet tart, hogy megemészthessük az eddig hallottakat.
– Természetesen vannak olyan gesztusok, amelyek tudatosan nem befolyásolhatók. Ilyen például a pupillareflex. Azonban sok, látszólag spontán reakció megtanulható. Épp ezért rendkívül fontos, hogy mindig az összképet figyeljük. Nem lehet minden apróságot tudatosan kontrollálni, és ha jól olvassuk a testnyelvi jeleket, könnyen kiszúrhatjuk a hazugságot.
Miközben beszél, Natalia jár az eszemben. Egyszer elmondta, hogy ők kőkeményen tanulnak testnyelvet. Vajon mennyire hihetek a gesztusainak? Azt jelentik-e, amit érzek, amire gondolok, vagy tudatosan manipulál bennünket?
– Nézzük, hogyan fest mindez a gyakorlatban – tapsol kettőt Misi bá’. A távkapcsoló után nyúl, és bekapcsolja a plazmatévét.
Először képeket mutat, különféle helyzeteket. Nekünk kell megfejteni, melyik testtartás, arckifejezés, pillantás mit jelent. Az elején könnyen megy, nagyon egyértelmű érzelmeket ábrázolnak a fotók. Ha bárhol megdöccen az értelmezés, Misi bá’ azonnal bekapcsolódik, és magyaráz. Nem nagy dolgok ezek, hiszen nap mint nap találkozunk velük, csak most végre megpillantjuk az eddig láthatatlan összefüggéseket.
Celebek, politikusok, más ismert arcok váltják egymást gyors ütemben. Élvezzük a dolgot, olyan, mintha kicsit belelátnánk az életükbe. A termen időről időre áthullámzik a nevetés. Misi bá’ remekül érzi, mikor lehet aláhúzni a dolgokat, mikor kell még némi háttér információ. Mi meg szinte észre se vesszük, és épül belénk minden.
Aztán filmeket kezd vetíteni. Nem hosszú alkotásokat, csak rövid, legföljebb másfél-két perces jeleneteket. Mindenféle van közte: reklámfilm, híradórészlet, talk-show, biztonsági kamerák anyaga, internetről letöltött házi videók. Míg ezeket elemzi, kommentálja, eszembe jut, hogy a lányok pornófilmeken tanulnak. Legalábbis Natalia szerint. Persze lehet, hogy csak etetett, és utána jót nevetett a hátam mögött, hogy bevettem. Mindenesetre van bennem egy kis titkos, ki nem mondott várakozás, de hiába reménykedem.
Misi bá’ az órájára pillant.
– Remek, egész jól állunk – állapítja meg. – Azt hiszem, belefér az időnkbe még néhány helyzetgyakorlat is.
Először kihív három embert. Külön-külön félrehúzódik mindegyikükkel egy kicsit, hogy ne halljuk, mit beszélnek. Amikor befejezik, hozzánk fordul:
– Rendben van – mondja. – Most három történetet fogtok hallani. Nektek kell eldöntenetek, ki mond igazat, és ki hazudik.
Bólintunk. Frissen szerzett tudásunk birtokában könnyűnek tűnik a feladat. Balázs az első. Leül velünk szemben a tanári székre. A mai napját meséli. Nem mond semmi különöset vagy szokatlant. Feszülten figyelek, hátha kiszúrok valami jelet, gesztust, apróságot, amiről az imént szó volt, de összecsúsznak bennem a dolgok. Viszonylag gyorsan befejezi, és hátradől. Misi bá’ végignéz a társaságon:
– No, kinek mi a véleménye?
Joci jelentkezik elsőnek.
– Szerintem kamuzott.
– És mire alapozod a véleményedet? – kérdez vissza Misi bá’.
– Hát…ööö…túl hihető és kerek volt az egész.
– Dramaturgiából jeles – bólint Misi bá’. – Csakhogy most nem Dani bá’ óráján vagyunk. Az élet nem feltétlenül követi a krimi logikáját. Ha állítasz valamit, azt tényekkel kell alátámasztanod. Jelen esetben, bár nem voltál ott, tehát nem tudhatod, igazat mondott-e vagy sem, a rendelkezésedre áll egy objektív mérce, a testnyelv. Tehát még egyszer kérdem: mit láttatok testnyelvileg?
Néma csönd borul a teremre. A legtöbben zavartan néznek maguk elé. Van, aki kibámul az ablakon. Kerüljük a szemkontaktust a tanárral.
– Oké, akkor kezdjük elölről – mondja Misi bá’. A távirányítóért nyúl, és csatornát vált. Megjelenik a biztonsági kamera képe az osztályról. Misi bá’ visszatekeri a felvételt. – Itt kezdtük – mondja, mikor megtalálja a pillanatot, ahogy Bálint leült velünk szemben. – Figyeljétek meg: próbál oldottnak tűnni, de a testtartása mást mutat. A válla kissé előregörnyed, bokáját összekulcsolja, ami arra utal, hogy nem érzi magát biztonságban. Láthatóan feszült, azonban ez még nem jelenti azt, hogy hazudna. Csupán szokatlan számára a helyzet. Ahogyan számotokra is. Ha meg akarjátok érteni mások reakcióit, elsősorban magatokat kell megfigyelnetek. A kulcs, mint már annyiszor, most is az önismeret.
(Folyt. köv.)
