MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

IDŐZÍTÉS ÉS TÁVOLSÁG

2011.07.08. 23:00 Napi Maflás

Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy a támadásokat nem kivédeni, hanem kimozogni kell. Az ütések-rúgások valójában csak egy ponton veszélyesek: ahol elcsattannak. Ha az ember nincs ott a becsapódás pillanatában, a legtökéletesebb támadás is hatástalan. Az elv egyszerű, a megvalósítás már sokkal húzósabb – de a legnagyobbak épp azért a legnagyobbak, mert éles helyzetben is képesek kivitelezni az elveket. Sokan beszélnek a harcművészet filozófiai mélységeiről, ám ez valójában mindig alkalmazott filozófia. Csak az az elv ér valamit, amit a gyakorlatban is alkalmazni tud az ember.

 

 

 

A távolság és időzítés legalább olyan lényeges, mint a megfelelő ütőerő, vagy a sebesség. Ha az ember a megfelelő ütemben kínálja fel az ellenfélnek a célpontokat, és mozogja ki a támadásokat, akkor akár több lépéssel előregondolkozva irányíthatja a küzdelmet. Legalábbis elméletben. A valóság mint tudjuk más, sok múlik a reflexeken, és a másik se fog pontosan úgy mozogni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de azért a kellőképp bemozgatott ellenfelet mindig könnyebb jól eltalálni. Mindez persze kevés az üdvösséghez, ott van még a pontosság, ütőerő és az állóképesség, ami szintén eldöntheti a harcot, azonban a legtöbben mégse homokzsáknak állnak oda, ha felvállalják az összecsapást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Full contact edzéseken az egyik leggyakoribb edzői utasítás: „Tartsd fönn a kezed!” Aki már bunyózott élesben, pontosan tudja, milyen hasznos ez a tanács. Ehhez képest Muhammad Ali leengedett kézzel bokszolt, és többnyire bejött neki. Annak ellenére, hogy paralízises volt.

A mai videóban mégse Ali reflexei a legelképesztőbbek – az csupán a felszín. Az ő harcmodorának nem a lábmunka a titka, ahogy előrehaladottabbá volt a betegsége, már korántsem táncolt annyit, mint pályafutása kezdetén. Ami valóban elképesztő benne, hogy milyen pontosan ismerte a saját határait (00:17, 00:19, 00:21, 00:25, 00:26, 00:27), és ehhez képest az ellenfelei mennyire nem uralták a testüket (00:20, 00:22). Ehhez képest a sebesség és a reflex másodlagos csupán. De az, hogy mennyire tudta, mi az a távolság, ahol biztonságban van, már elvezet arra a szintre, ami a harcművészeteket igazából érdekessé teszi. Ez ugyanis tökéletes önismeretre utal, aminek hiánya a full contact világában nagyon keményen megbosszulja magát.

A kiegészítő anyagot most kivételesen a cikk alatt találjátok.

 

 

1 komment

Címkék: önismeret távolság muhammad ali

A bejegyzés trackback címe:

https://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr473048624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Asidotus 2011.07.11. 22:59:42

Szerintem ez nem igazán reflex, mozdulatgyorsaság, hanem inkább a másik gondolatainak előzetes olvasása. Az ellenfél legapróbb mozdulataiból is látom, hogy mi fog következni.
Erre rá lehet segíteni hamis információk küldésével. Úgy csinálok, mintha..., amit persze az ellenfél is lát, és erre reagál. Csakhogy én már két gondolattal előrébb vagyok:
1. tudom, hogy az ellenfelem mit fog reagálni
2. erre pedig én mit fogok csinálni.
Ehhez erősen hasonló, sőt szerintem lényegében ugyanez a jelenség zajlik le a fociban is, amikor megcsináljuk a cselt, vagy fordítva, elvesszük a labdát az ellenféltől.
És ezért szoktam piszkálni aikidos barátnémat, mert ott nincs full-kontakt, emiatt ez a metódus kimarad a képzésükből. Lehet azt mondani, hogy a kyokushin karate erősen limitált technikai repertoárral rendelkezik, de azokat viszont megtanultuk ilyetén módon alkalmazni.
süti beállítások módosítása