MAGAMRÓL

Szabados Tamás vagyok, 4. danos ninjutsu oktató. 2008-ban alapítottam és azóta vezetem a MAFC Ninjutsu szakosztályát. Amikor testnevelést kezdtem tanítani a BME-n, szembesültem azzal, hogy a testnevelés órák semmilyen módon sem illeszkednek az egyetem tananyagába. Ezért úgy állítottam össze az óráim anyagát, hogy segítsék a mérnökképzést, és összhangban legyenek a modern európai iskolarendszer anyagával, oktatási-, nevelési céljaival és módszereivel. Szabadidő szakosztály vagyunk, nem versenyzünk. Ezen az oldalon a harcművészettel, harcművészet oktatással kapcsolatos tapasztalataimról, gondolataimról olvashattok. A honlapunk: http://modernninjutsu.eu/

Friss topikok

TECHNIKA ÉS HAGYOMÁNY

2012.02.10. 07:31 Napi Maflás

A harcművészeti rendszerek előszeretettel hivatkoznak ősi gyökereikre. Számos iskola van, amelyik több száz éves múlttal büszkélkedik. Egyfelől érthető a dolog, ha arra gondolunk, hogy a folyamatos polgárháborúk korában egy-egy rendszer folyamatos jelenléte az adott stílus életképességét bizonyította. Másfelől meg tudjuk, hogy semmi sem avul el olyan gyorsan, mint az edzésmódszer és a technika, ezért a több száz éves mozdulatsorok hatékonysága legalábbis kérdéses az éles küzdelemben.

 

 

Természetesen nem arról van szó, hogy bizonyos elemek ne működnének. Az egyenes ütés, horog, felütés, combosok, térdesek, könyékütések, lábsöprések, földrevitelek, fojtások minden hatékony rendszerben megtalálhatók. Az ősi tekercseken rengeteg olyan technika van, amit ma is ugyanúgy csinálunk, és például az izületi feszítések szögén és irányán se lehet nagyon variálni. Az emberi test anatómiája nem változott az utóbbi kétezer évben, és azok a módok se, ahogy hatékonyan be lehet fejezni a pusztakezes küzdelmet. Viszont az, ahogy eljutunk oda, hogy kivitelezhessük az adott technikát, minden korszakban más és más.

 

 

Nem mindegy, hogy az ember fegyveres vagy pusztakezes küzdelemre készül, versenyekre, bevetésre vagy utcai bunyóra, ha van védőfelszerelés, az milyen jellegű, stb. Másképp működnek a technikák ökölvívó- és MMA-s kesztyűben, de ha visszamegyünk kicsit az időben, látni fogjuk, hogy a szteroidok és a modern erősítés milyen alapvetően megváltoztatta a test-test elleni összecsapásokat. Mindez nem csak a ringben jelentkezett, hiszen a szteroidoknak köszönhető megnövekedett izomtömegre, gyorsaságra és agresszióra válaszként villámgyorsan elterjedtek a különböző fegyveres stílusok – azért nem véletlen a késharc robbanásszerűen terjedő népszerűsége. 

 

 

Az ősi iskolák a hatékonyságtól egyre inkább a hagyományőrzés és a mozgásművészet felé tolódnak, és ezen az se változtat, ha gyorsan és erőteljesen hajtják végre a gyakorlatokat (01:18). Abban a percben, ahogy egy rendszer kiiktatja a full contact küzdelmeket, elveszti a kapcsolatot a valósággal. Megjelennek az irreális támadások (00:52, 01:23), ráadásul az uke sokszor rásegít a technikára (01:21, 01:24, 01:27, 01:30, 01:27, 01:59, 02:18, 02:38, 03:01), ahelyett, hogy harcolna és ellenállna. Hiába tanítják ezek a rendszerek jól az alapelveket, ha ezeket nem hozzák összhangba a való élettel. A gyakorlás egyfajta közös előadássá válik (01:41). A küzdelmet egy bizonyos szinten túl nem elég szimulálni. Vannak dolgok, amiket muszáj átélni, megtapasztalni ahhoz, hogy éles helyzetben is hatékony lehessen az ember. Ennek hiányában a stílus eszköztára előbb-utóbb elavul (03:56).

 

 

Mindez nem baj, ha tudatosítják a tanulókban, hogy amit gyakorolnak, az lehet mozgásművészet, hagyományőrzés (04:04, 04:20, 04:45), az önnevelés eszköze, de önvédelemre nem alkalmas. Ha viszont ilyesfajta szlogenekkel reklámozzák a stílust, hogy „több száz éve hatékony, miért ne működne most”, az a tanuló becsapása. Ezen az se változtat, hogy egyes technikák valójában a fegyveres küzdelemből származnak (00:53, 00:56, 05:07), mert viszonylag kevesen mászkálnak az utcán csatára felszerelkezve (04:53).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://napimaflas.blog.hu/api/trackback/id/tr994088796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Beren 2012.02.10. 22:44:56

Igyekeztem, hogy én legyek az első :o)

Azzal együtt, hogy mélyen egyetértek a valós küzdelem vs. mozgásművészetekről írt véleményeddel, érdekes, de ezeket klasszikus, bemutató jellegű technikákat egyetlen helyzetben sikerült eddig nekem alkalmazni, mégpedig a több ember elleni bunyóban. Aki egyedül van mozog, köröz, forog, hátrál, és ha meglát egy lehetőséget, mérlegelés, dekázás nélkül odavág. A támadók se cseleznek, el (utol) akarnak érni, bekeríteni, megütni, lerántani, összerugdosni. Na ilyenkor tudnak bejönni az érdekes lerántások, leforgások, amire páros bunyóban általában csak legyintünk, hogy bemutatóra való. Kb. akkora különbség, mint ami egy párbajtőr és egy huszárroham között lehet. Száguld szembe valaki, van egy teljes erejű mozdulatnyi időd, aztán a győztest már üti következő. Egész biztos, hogy ezeknek a technikáknak a jórészét ilyen szituációkra találták ki.

cannist 2012.02.11. 19:17:33

Értem én, hogy mit akarsz írni, de amit itt látunk,
az tipikus kata gyakorlás, ahol nem cél az, hogy
életszerű legyen, hogy a támadó fél szabadon mozogjon, szabadon kombinálja a technikákat, ellenálljon, stb. A japán rendszerekben ez a jiu-waza, illetve a randori területe, nem pedig a páros katáé. A páros katában van egy támadó, aki mindig úgy támad, ahogy neki kell, és van egy védekező, aki pedig a támadásnak megfelelően végrehajtja az előre definiált mozdulatot. Ennyi.

A másik, hogy egy adott rendszert adott korban érdemes értelmezni, ahol adott típusú fegyverekkel rendelkeztek az emberek.

Nem gondolnám, hogy a Yagyu ryusok úgy emlegetik magukat, hogy ők náluk utcai önvédelmet lehet tanulni. Ők egy nép kultúrális örökségét adják tovább.

Szeretünk íjazni, nem? Jó szórakozás, része a kultúrának. Ahogy a lovaglás is. Mégis, ezek elmaradott dolgok, hiszen ló helyett van autó meg motor, íj helyett meg puska. Mégis sokan gyakorolják.

Igy kell nézni ezeket a stílusokat, mint a történelem egy fennmaradt darabját. Helyén kell kezelni a dolgokat. Ennyi.

Napi Maflás · http://napimaflas.blog.hu/ 2012.02.11. 21:42:38

@Beren: Részint igazad van bizonyos technikákat illetően, részint itt nem több támadó ellen mutatják be a gyakorlatot, mint pl. a karatéban - ráadásul az utcai támadó se hátsó lábbal bázisszerűen előre lépve fog ütni, és amikor megragad nem fog mozdulatlanul állni, és várni, hogy végrehajtsd a technikát. Emellett itt rengeteg olyan elem van, amit kizárólag az uke hathatós közreműködésével lehet csak megcsinálni - vagy sehogy.
Én akkor szoktam morogni, amikor egy rendszer nem a működő alaptechnikákra épít elsődlegesen (a jobbegyenes pl. tapasztalataim szerint akkor is működik, ha a másik agyatlanul nekiugrik az embernek), hanem tele van himi-humi fogásokkal, és közben döngetik a mellüket, hogy ezek a csatatereken évszázadokon át bevált technikák, amelyek napjainkban is remekül használhatók utcai önvédelemre.
@cannist: Szerintem félreértetted. Épp arról szól a poszt, hogy a helyén kéne kezelni a dolgokat. Megjegyzem, ez a cikk nem a Yagyū Shingan-ryū ellen íródott, ehelyett több tucatnyi másik rendszert is betehettem volna illusztrációnak.
Amit az edzésmódszerről, illetve az adott rendszer és adott korszak kapcsolatáról mondasz, benne van a posztban.
Annak meg, hogy a Yagyū Shingan-ryū képviselői mit mondanak, néhány kattintással utána tudsz nézni. :)

cannist 2012.02.12. 07:57:29

@Napi Maflás: itt szerintem több különböző témáról beszélünk egyszerre.

Az egyik a gyakorlás módja. Ami videót felraktál, az egy bázisgyakorlást mutat be, ami kata szerű, ha csináltál japán harcművészetet, akkor tudod, hogy ennek mi a célja.

Ha nem, akkor elmondom: adott fix támadásra a védekező adott mozdulatsort ad elő. Ez az alap. Itt megtanulja hogy melyik keze-lába melyik, hogyan lehet lépni, hogyan kell a testsúlyával játszani, hogy mozog az ellenfél teste, stb. Itt az ellenfél nem igazi ellenfél, hanem egy "próbababa".

Egy idő után elkezdik növelni a támadás sebességét, változtatni a szögét, stb. Ezzel párhuzamosan bejön két gyakorlási mód, az egyik a kontratechnikák, a másik a mentés, amikor elrontjuk a technikát, hogyan tudjuk menteni a helyzetet valami másik technikával.

Ezután jön a korlátozottt eszközkészlettel történő gyakorlás, illetve bizonyos iskolákban a szabad küzdelem, shihai vagy randori néven.

Ezután még szokott lenni ún. titkos tanítás, amivel mélyebben megérti a gyakorló a rendszert. Semmi olyan dolog, amire manapság ne jöhetnél rá magadtól, inkább rendszerszintű összefoglaló okosságok lehetnek, vagy hogy miként lehet használni a valós helyzetben a tanult dolgokat, hogyan zavard meg az ellenfelet, hogy meg tudd csinálni a technikát, elmondják, hogy amiket gyakoroltál, az igazából mi is, ilyesmi lehet.

Ez teljesen más, mint a nyugati stílusú gyakorlási mód.

Ami ehhez hasonlít, és nyugati, az a középkori birkózások (Auerswald, Fiore, etc.), sajnos azonban a gyakorlási módról nem tudunk sokat.
Ezek a középkori stílusok is tartalmaztak töréseket, izületfeszítéseket, a kérdés, hogy gyakorló küzdelemben mit szabadott megcsinálni. Ezt csak azért mondom, mert nekem majdnem törték már el a könyököm egy ilyen feszítéssel szabad birkózásban, éppen tudtam menteni a helyzetet. Azóta nálunk a feszítések ezen kategóriája szabad küzdelemben bannolva van.

Utcai használhatóság: ez szerintem teljesen embertől és helyzettől függ. Jó dolog a combos a ringben? Igen. Utcán előadni, amikor a másikon vastag nadrág van, kezében nem tudod, hogy mi? Öngyilkosság. Jó a térdelés technika? Naná. Utcán, csúszós talajon előadni: dettó. Jó a földharc? Persze. Ha 2-en vannak? Nagyon nem kéne. Ha valaki modern önvédelmet akar tanulni, akkor klasszikus hm iskolában küldenénk? Egyértelműen nem. Vannak olyan iskolák (defendo, kravmaga, stb.) akik csak az önvédelemmel foglalkoznak, mind technikai, mind pszichológiai szinten. Nem fogsz megtanulni "ringben verekedni", de megtanulod, hogyan ússzad meg a necces helyzeteket, vagy hogyan keveredj ki belőlük.

Yagyū iskola: a japán nyelvű oldalukat kellene megnézni, az angol nyelvűek általában neccesek.
A videótól elvonatkoztatva azt mondanám, hogy 3 dologról van szó. Az egyik a technikák, amiket használ egy adott rendszer. Ez mindig egy adott kontextusra értelmezett. Ez lehet ruházat, vagy cél (sport vs önvédelem), vagy korszak (fegyverzet). A másik a gyakorlási mód. Miért úgy gyakorolnak, ahogy? A harmadik a technikai repertoár, és annak a végrehajtója közötti különbség. Jó technika béna által végrehajtva béna lesz, de a leghülyébb technika is működhet, ha ügyesen hajtják végre. Csak ugye a valószínűség ami itt bejátszik :D

És akkor egy ajándék videó.

www.youtube.com/watch?v=GzTCQk2KHyQ

Napi Maflás · http://napimaflas.blog.hu/ 2012.02.12. 16:37:02

@cannist: Mindaz, amit elmondtál a tradicionális japán iskolák edzésmódszeréről, igaz (mármint ideális esetben). De pont ezért írtam a posztban, hogy semmi sem avul el olyan gyorsan, mint az edzésmódszer és a technika.
Nem akarnék belemenni egy, a technikákkal kapcsolatos vitába, de pl. a combos éles küzdelemben való hasznával kapcsolatban nézd meg ezt a posztot: napimaflas.blog.hu/2011/02/26/kesharcos_a_pacban
Nem mindegy, ki rúgja a combost.
Ugyanakkor a rossz technika attól rossz, hogy nem működik. Kelemen Istvánt pl. amiatt jegyzik nemzetközi szinten is, mert ahelyett, hogy szolgai módon tovább adta volna a hagyományos technikákat, addig alakítgatta őket, amíg ismét eladhatók lettek éles küzdelemben.
Igen, vannak rendszerek, amelyek ugyanúgy "háborúban kipróbált" fogásokat tanítanak, mint a hagyományos iskolák, csak éppen nem több évszázados, hanem néhány évtizedes múltra tekintenek vissza. Ezekkel kapcsolatban számos probléma merül fel, és ebből az a legkevesebb, hogy kétméteres deszantosokra kitalált technikákat oktatnak 45 kilós nőknek. De itt van e tárgyban egy video, ami sokkal többet ér minden szónál, mert egyértelműen látszik, aminek látszania kell: www.youtube.com/watch?v=zrtxpLg5H50&feature=endscreen&NR=1
A videódat kösz, nem véletlenül nem azt raktam föl. :)

Beren 2012.02.13. 13:37:32

@cannist:
A combosról egy ellenpélda a közelmúltból:
Barátom rossz helyre parkolt, rögtön arrébb is állt, elnézést kért, de három morcos alaknak ez nem volt elég. Az egyik nekiment, de rögtön kapott egy combost és le is rogyott tőle. Erre a másik kettő: Nem együtt vagyunk! És balra el.
Persze combos és combos között van különbség, ez olyan igazi volt, szemből, mögötte a tömeg. Ütni már nem is kellett.
Hozzáteszem, abszolút van igazság abban amit írtál, de minden a helyzettől és embertől függ.
A videóról nekem rögtön ez jutott eszembe, elnézést a tiszteletlenségért:

www.youtube.com/watch?v=2yEdAbsAV3c

@Napi Maflás:
A videóban valóban vannak vicces megoldások, én sem a kiscsákány vs katana összecsapásra gondoltam :o)
Ettől függetlenül szerintem a klasszikus technikákat nem kifejezetten párharcokra találták ki, pláne nem sima talajra. Nemrég olvastam egy interjút a Kuro Obi című film egyik főszereplőjével, aki azt fejtegette, hogy a forgatáson (6. dan után) új értelmet nyertek neki a karate technikái, mivel erdőben, fűben, sárban kellett harcolniuk és a dojo-ban begyakorolt lépések, mozdulatok nem működtek.

Napi Maflás · http://napimaflas.blog.hu/ 2012.02.13. 15:43:21

@Beren: Igen, erre írtam, hogy részben igazad van. Egyénként érdemes terepen is edzeni - sárban, hóban, fagyott, jeges talajon, domboldalon, mezőn, süppedős homokban. Más kérdés, hogy erre sokkal nehezebb rávenni, mint arra, hogy dojóban edzzünk. A gomba pedig alapgyakorlat. :)

Napi Maflás · http://napimaflas.blog.hu/ 2012.02.13. 17:19:23

@Beren: Gomba: 6-8 ember, és mindenki mindenki ellen.

Beren 2012.02.13. 22:38:38

@Napi Maflás:
Nem tudtam, hogy így hívják. Ezért jó idejárni. Köszönöm. :o)
süti beállítások módosítása