Andrej Kocsergin az orosz harcművészeti élet kikerülhetetlen figurája. Egyszerre kemény, szadista, teátrális, atyaian jóindulatú és önmaga karikatúrája. A legviccesebb, hogy szinte 100%-ig hozza az oroszokról kialakult nyugati sztereotípiákat.

Amikor őt nézem, az az érzésem támad, hogy ez a fickó egy zs-kategóriás akciófilmből lépett ki. Bivalyerős, szétvarrt, nemegyszer odaáll, hogy megmutassa, a tanítványoktól se kér többet, mint amit ő maga megcsinál, ugyanakkor képes hosszú perceken át hinteni a sódert (02:21). A lelki egészség szobrát valószínűleg nem róla fogják megmintázni.

A szemináriumaival tele van a net, úgyhogy aki odamegy, azt nem érheti meglepetés. Mégis vannak elegen – a nagy piacnak megvannak a maga előnyei. Valószínűleg a sajátos orosz közbiztonság is közrejátszik abban, hogy ez a harcművészeti felfogás eladható az EU-tól keletre.

Pedig az első kockákat látva nem hiszem, hogy ezt túl sokan bevállalnák itthon (00:00). Kocsergin láthatóan nem jutalmaz, vagy büntet – egy-egy kiadós botütés mindenkinek kijár, aki befizetett a szemináriumára. Jelzem, az első emberek járnak jobban, mert ahogy halad a sorban, egyre jobban belelendül (00:04). Amikor mindenkit kiosztott, láthatóan elégedetten megy vissza a helyére (00:13), és teszi le az eszközt (00:16).

Nagy hangsúlyt fektet a mentális képzésre (00:29). Talán az egyik legelhíresültebb jelenet, amikor az egyik szemináriumán kihívott valakit, és ráparancsolt, hogy harapja meg (00:32). De nem találta elég erősnek a harapást, ezért úgy döntött, egy tockossal motiválja a fickót (00:38). A dolog túl jól sikerült (00:44), és eléggé megszenvedett vele, amíg sikerült levakarnia magáról a másikat (00:59). Az a legszebb az egészben, hogy mindezt annak illusztrálására szánta, hogy nem kell törődni a fájdalommal.

Az is az alapgyakorlatai közé tartozik, amikor fejjel kell eltolni az ellenfelet (01:14, 01:25). Természetesen a pálca itt is fontos szerepet kap (01:27, 01:32, 01:34, 01:37, 01:39, 01:40, 01:43), de ha kevésnek ítéli, akkor lábbal is rásegít (01:47, 01:48, 01:49). A fekvőtámasznál pedig láthatóan úgy érzi, hogy a kiegészítő ütlegelés nélkül nem lenne teljes értékű a gyakorlat (01:54). Sajátos pillanat, amikor a végén elhajítja a pedagógiai segédeszközt (02:00).

Az előbbi feladat (01:14) következő lépése, amikor úgy kell előre menni, hogy közben a partner puszta kézzel veri az ember fejét (02:32). Ezen a videón ugyan nem látható, de itt elég rendesen reccsennek az orrok, lazulnak a fogak.

Hasonló túlélőgyakorlat, amikor úgy küzdi magát előre, hogy közben ketten fojtogatják egy övvel (02:39). Ugyanezt a földön fekve is megcsinálják (02:49). Csikorgós, ridegen esetlen, vadkeleti romantika. Gondolom, aki úgy véli, hogy egy Kocsergin szeminárium hiányzik az életéből, az sokkal keményebbnek érzi majd magát tőle.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.