A lethwei (más néven burmai boksz) csupaszöklös bunyó, ami azt jelenti, hogy a versenyzők nem használnak olyan védőfelszerelést, ami jelentősen csökkentené a támadások erejét, vagy – legalábbis az utcai bunyóhoz képest – irreálissá tenné a védekezést. A lethweiben megengedettek az ütések, rúgások, a könyökütések és térdrúgások, a földrevitelek (beleértve a nagyívű dobásokat is), és a fejelés.

A lethwei fiatal sportág, az 1950-es években hozták létre. Ugyanakkor a gyökerei, csakúgy, mint az indonéziai harci rendszerek többségének, több száz évre nyúlnak vissza. A modern lethwei megteremtése az 1952-es Helsinki Olimpián burmai színekben induló ökölvívó, Kyar Ba Nyein kitartó munkájának köszönhető. Ő volt az, aki felkereste a thaiföldi határ mellett lévő Kayin (korábban Karen) és Mon állam apró falvaiban a hagyományos burmai bokszot gyakorló embereket, számtalan mérkőzést szervezett és maga is rengeteg tanítványt nevelt. A mai lethwei ezekre az alapokra épült.

A lethweit a legbrutálisabb küzdősportnak tartják, bár tegyük hozzá, hogy ezt a jelzőt minden feltörekvő full contact bunyó megkapja. De bármilyen kemény is a lethwei, azért sport: ringgel, bírókkal, menetidővel, szabályokkal. Ezek közül számomra a legszimpatikusabb az, hogy nincs pontozásos győzelem: mérkőzést csak kiütéssel lehet nyerni. Ha valaki az 5. menet végén állva marad, kettős győzelmet hirdetnek, függetlenül attól, hogy ki mekkora verést kapott, és ki volt domináns a meccs során, aminek az a logikája, hogy ha valaki talpon van, azt nem győzték le.

Bár különböző szövetségek igyekeznek felpuhítani a szabályokat, és a szórakoztatóipar felé tolni a lethweit, a nyugati féltekén valószínűleg még sokáig nem rendeznek hagyományos burmai boksz viadalokat. Aki rendszeresen akar versenyezni, annak Mianmarba kell költöznie.

Ennek ellenére a lethwei már elérhető Európában. Nagy előnye, hogy elemrepertoárjának egy jelentős szelete – a védekezést is beleértve – a nyugati ökölvívásra épül. Ráadásul a lethwei eszköztára jelentősen finomodott az elmúlt évtizedekben: a 70-es évek sokszor agyatlan csapkodását mostanra pontos és hatékony technikák váltották fel.

Ha valaki viszonylag kötetlen, hatékony csupaszöklös bunyót keres, a lethwei ideális számára, hiszen a burmai boksz megoldásai a mindennapos éles versenyek során csiszolódtak ki. De annak is érdemes belekóstolnia a lethweibe, aki szeretné megtapasztalni, hogyan változtatják meg az állóharcot a fejelések vagy az, ha az ember leteszi a kesztyűt – de mégsem akar gyökeresen más logika szerint dolgozni, mint amit megszokott. Bár a burmai boksz mérkőzések védjegye a brutalitás, az edzések nagyon mások: itt elsődlegesen a biztonságra és a sérülések elkerülésére törekednek, technikákat gyakorolnak be, finomítanak, hiszen a versenyzőknek tökéletes fizikai állapotban kell lenniük az összecsapások kezdetén.