A portugál botvívás, a jogo do pau eredetén mindmáig vitatkoznak a szakértők. Vannak, akik szerint Indiából származik, ugyanis a technikák egy része rendkívül hasonlít az ottani harcművészeti iskolák anyagára. Ők úgy gondolják, hogy a jogo do pau technikai elemrepertoárja a nagy földrajzi felfedezések korában alakult ki. Mások úgy vélik, hogy a bot minden kultúrában alapvető fegyver, és nem kellett különösebb külső hatás ahhoz, hogy kialakuljon a portugál botvívás ma ismert rendszere.
Valójában mindegy, a harcművészeti rendszerek értékét nem az szabja meg, hogy milyen vélt vagy valós hagyományaik vannak, hanem a használhatóságuk. Régen rossz, ha egy technika értékét csupán az adja, hogy hány száz éve szerepel a ránk maradt sillabuszokban.
A portugál botvívás valószínűleg azért ennyire életszerű, mert a 20. század első évtizedében szinte még egész Portugáliában gyakorolták. A hegyi falvak pásztorai számára a bot a mindennapi élethez tartozott: segített hegyet mászni, hatékony védelmet jelentett a ragadozók vagy a tolvajok ellen, és természetesen az egymást közt felmerülő vitás kérdéseket se csupán szájkaratéval rendezték. Ilyenkor jól jött bármilyen eszköz, a bot pedig amúgy is kéznél volt. A harmincas években viszont szinte teljesen eltűntek a korábban virágzó botharcos iskolák. Úgy tartják ez alapvetően két okra vezethető vissza: a közbiztonság javulására, illetve a lőfegyverek elterjedésére.
Mindenesetre a mai anyagban látható botvívók komolyan veszik a dolgot. A kötött formagyakorlatokat teljes sebességgel és erőbedobással csinálják (00:08, 00:14). Aki már dolgozott bottal, az értékelni fogja a két srác lendületes bemutatóját.
A páncélos gyakorlatok már inkább a lovagi hadviselés mozgáskultúráját idézik (00:23). Talán a felszerelés súlya, talán a kendóra emlékeztető védőfelszerelés jellege miatt, de kicsit olyan érzésem van, mintha középkori metszeteket néznék (00:23, 00:28, 00:29, 00:37, 00:41). Persze minden eszköznek megvan a logikája, így a páncélban vívott szálfegyveres küzdelemnek is, ami óhatatlanul rányomja a mozgásra a bélyegét.
A rövidbot technikák viszont egyértelműen a kardvívással rokoníthatók (00:42). Ezeket a támadásokat és hárításokat karddal a kézben is végre lehetne hajtani (00:43, 00:44, 00:45, 00:50).
Ami valóban szokatlan elem az európai harcművészetekben, az a több támadó elleni védekezés (00:58). A mozgás mindenesetre elég gyors és erőteljes ahhoz, hogy meggyőző legyen (00:59, 01:00). Ami igazán szép benne, hogy lassításban nézve ugyanolyan pontosnak és hatékonynak látszik (01:04, 01:07, 01:09, 01:12, 01:13, 01:16).
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.