A kendo érdekes sport. Vívás, de bottal gyakorolják, ráadásul rendszeresen elhangzik, hogy csak ütnek és nem vágnak – ami egyébként nem igaz. Az átlagembernek az elefántfülként lobogó szárnyú sisakok, és a komikusan üvöltő, egymást csépelő versenyzők ugranak be. Akik mélyebben ismerik, középkori páncélos kardvívásnak látják a kendo mérkőzéseket.
Kendózni sokféle indíttatásból lehet. Van akinek versenysport – mély történelmi gyökerekkel rendelkező sport, de sport, akár az európai vívás. Mások számára a hagyományőrzés eszköze. Akadnak, akik számára egyfajta dinamikus meditáció, és olyanok is, akik a kendóban látják a harcművészet esszenciáját. Ismerek olyan felfogást, amely szerint minden kendo küzdelem, valójában egy halálos kimenetelű párbaj imitálása. Hogy ki melyik nézőpontot választja, az természetesen egyéni döntés kérdése.
Bárhonnan fogjuk meg, a kendo mindenképpen a kardhoz kötődik, és a kardot a nyugati ember – legalábbis a Highlander sorozat megjelenéséig – a középkorhoz, vagy a Zorro-filmekhez társította. A judóra, kungfura, karatéra mindenki önvédelmi sportként tekint, de a kendo ugyanúgy kiesik ebből a halmazból, mint hagyományos japán íjászat, a kyudo.
A kendósok viszont egészen másként látják. Ahogy a régi európai vívóiskolákban sem csupán kardforgatást, hanem elvezetéseket, dobásokat és ökölvívást is oktattak, sok kendo dojóban ma is egész testtel való küzdelemben gondolkoznak, és a kardot a test szerves részének tekintik.
A mai anyag sajátos módon képviseli ezt a felfogást. Bár nem látunk igazán magas szintű kardforgatást, az egyértelműen kiderül belőle, hogy Japánban a kendót hatékony önvédelmi rendszernek tartják. Az alaphelyzet persze nem tér el a megszokottól: vannak a rossz fiúk (00:45) és a potenciális áldozat (01:00), de némi huzakodást követően (01:15) „természetesen” megcserélődnek a szerepek (01:16, 01:30).
Bár kendo bemutatóról van szó, elég sokára kerül sor a botvívó technikák alkalmazására (01:35), egészen addig pusztakezes megoldásokat láthattunk, hiszen az ember a legritkább esetben sétál ölbéli kardjával vagy botjával a kezében. Mindenesetre a közönség hálás tapssal nyugtázza az első „kendós” megmozdulást (01:42) – érezni, hogy azért ez a harcművészet igazán a szívük csücske.
Az aprítás innen már a szamurájfilmekből megszokott koreográfia szerint zajlik (01:58, 02:01), legfeljebb annyi az eltérés, hogy az egyszer már hidegre tett ellenfél újból visszatér. Érdemes megfigyelni, hogyan bont a védekező ember bottal távolságot (02:08) Fel se merül benne, hogy ne a versenyen használt technikát alkalmazza. A lefegyverzés is klasszikus, vívásból ismert megoldás (02:15), ahogy a támadó kiiktatása is (02:16, 02:17). Mindez természetesen végrehajtható, bottal, esernyővel, golf-, vagy baseballütővel is.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
