A harcművészetek örök legendája a legyőzhetetlen öreg mester. Ebben a figurában sok minden keveredik. Ott van a távol-kelet hagyományos, öregek iránti tisztelete, a harcművészetek állítólagos egészségmegőrző hatása, és persze a tapasztalat, a mentális fölény, illetve az, hogy bizonyos mesterszintű technikákat féltve őrzött titokként őriztek a régi iskolák.

Mindenesetre egy tőrvívó, ökölvívó vagy birkózó edzővel szemben senkinek sincsenek olyan elvárásai, mint mondjuk egy kung fu vagy karate mestert illetően. Az európai küzdősportok esetében természetesnek vesszük, hogy az életkor előre haladtával lelassulnak a reflexek, és az erőnlét is hanyatlik. A nyugati edző alapvetően a tanácsaival, tapasztalatával segíti a tanítványait. A távol-keleti harcművészetek esetében viszont csaknem elvárás, hogy a mester hetven évesen is csomagolja össze életük virágjában lévő tanítványait. Persze, ha a tanítványok nem tisztelik eléggé a kort, akkor elég kínos pillanatok várnak a mesterre.

A Hapkido japán eredetű, koreai harcművészet. Bár története nem túl régi – a 20. században alakult ki – rengeteg bizonytalanság van keletkezése körül. Az biztosnak látszik, hogy a Daito ryut ötvözték a taekkyon lábtechnikáival, különböző fegyverekkel, és belső erős gyakorlatokkal. Azonban a lényeg nem a történeti háttér, hanem, hogy egy rendkívül sokoldalú, dinamikus, dobásokat, feszítéseket, kontratechnikákat, ütéseket, rúgásokat, fegyveres technikákat és kyushót magába foglaló, komoly szellemi háttérrel rendelkező rendszer született.

Yoon Sae Kwon elég idősnek tűnik ahhoz, hogy senkire se jelentsen veszélyt. A seizából való felállás nem sok jóval kecsegtet a bemutatót illetően, azonban az első mozdulat sebessége (00:22) rádöbbenti az embert, hogy hiba volt lebecsülni az öreget. Természetesen bemutatót látunk, éles helyzetben nem röpködnek ilyen látványosan az ellenfelek (00:23, 00:55, 01:01, 01:04, 01:12, 01:19, 01:28), azonban az ugrándozásnak megvan az a haszna, hogy egyetlen izület se szakad szét, ráadásul a közönség is lelkesen tapsol.

Az mindenesetre jól látszik, hogy a Hapkido részben az irányváltásra épülő jujutsu technikákon alapul (00:34, 00:49, 01:01, 01:12, 01:19). Ezek nagyon szépek és szellemesek, de iszonyatos fizikai fölény, és rengeteg gyakorlás kell hozzá, hogy éles helyzetben is eladhatók legyenek. Gondolom, az utcán a Hapkido se ezeket részesíti előnyben. A mester és tanítványa nagyon összecsiszoltan dolgozik, épp ezért kár volt a látványos szenvedéssel (00:24, 00:36, 00:43), illetve cirkuszi ugrással (01:28) rontani a bemutató értékét. Yoon Sae Kwon gyönyörűen, pontosan és villámgyorsan mozog, ami ebben a korban több, mint lenyűgöző. Minden más, csak hab a tortán.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.