Lassan gyülekeznek a többiek is. Alex öt-hat perccel kezdés előtt átöltözve érkezik. A haja nedves, gondolom, letusolt. Nem játssza túl a dolgot, de tapasztalt mesterként viselkedik. Láthatóan otthon érzi magát a közegben. Egészkor végez pár nyakkörzést, és kettőt tapsol:

– Kezdünk – jelenti be.

Abban a pillanatban elhal az addigi halk morgás. Várakozásteljes csönd telepszik a teremre. Alex végignéz rajtunk.

– Azt hiszem, ideje, hogy kipróbáljuk, hogyan működik mindaz, amit eddig meséltem. Energiával nem csak gyógyítani lehet: ahogy segíteni tudunk, úgy árthatunk is vele. Ha megfelelő sorrendben kötjük össze a pontokat, összeomlik a test energetikai rendszere. Kérek valakit, aki segít nekem.

Bizonytalanok vagyunk, senki se mozdul. Alex egyáltalán nem jön zavarba.

– Kérek egy támadást – fordul Jovanhoz.

– Hogyan támadjak? – kérdez vissza Jovan.

Alex vállat von:

– Az utcán is megkérdezed? Ahogyan akarsz.

Jovan érezhetően nem erre a válaszra számított. Pár másodpercig töpreng, azután megereszt egy balcsapottat. Gyors, pontos ütés, de nincs igazán benne szándék, se átütőerő. Alex válasza ezzel szemben olyan, akár a villám: brutális és elsöprő. A kontroll árnyéka sincs benne. Egy kőkemény kettős blokkal lebontja a támadó kezet, és ugyanabból a lendületből visszacsap nyakra. Jovan úgy esik össze, mintha kirántották volna alóla a lábát. Elterül a földön, és nem mozdul. Alex leguggol mellé, felülteti, és különböző pontokat nyomkod a hátán, megcsapkodja kicsit a nyakát. Jovan feje félrecsuklik, láthatóan teljesen eszméletlen. Pár másodperccel később kinyitja a szemét, és kábán körülnéz. Láthatóan fogalma sincs, hol van, mi történt vele. Döbbenten figyeljük a jelenetet. Izanagi szan vagy Igor bá’ igazán nem finomkodik velünk, de még sosem tapasztaltunk ehhez fogható, gyilkos keménységet. Alex nem pusztán hárította a támadást: gyakorlatilag megsemmisítette az ellenfelet.

– Ha úgy döntesz, hogy harcolsz, sose finomkodj – jegyzi meg Alex, miközben Jovant ápolja. – Valószínűleg az életedet kell megvédened. Ne törekedj humánus vagy elegáns megoldásra. Minél gyorsabban végezd ki a másikat. Inkább a bíróságon töprengj a történteken, mint a temetőben. Egyébként így fest, amikor valakinek egy pillanat alatt összeomlik az energetikai rendszere. De mint látjátok, viszonylag gyorsan helyre lehet hozni.

Feláll, és talpra húzza Jovant.

– Jól vagy? – kérdi.

Jovan bizonytalanul bólint. Én se vagyok különösebben meggyőzve.

– Ki lesz a következő? – néz ránk Alex.

Robi lép elő. Valószínűleg úgy számol, hogy Alex Jovan leütése után már valamivel visszafogottabb lesz. Hiába. Alig mozdul a keze, Alex gyakorlatilag kettétöri a támadást, és egy alig látható rúgás-ütés kombinációval letaglózza. Robi még a levegőben elveszti az eszméletét, tehetetlen rongycsomóként hull vissza a földre.

– Ha támadtok, támadjatok – folytatja Alex a tanításunkat, miközben eszméletre masszírozza áldozatát. – Mindig tegyétek oda magatokat száz százalékra, különben semmi értelme a küzdelemnek. Nem vehetitek fel úgy a harcot, hogy lélekben már vesztettetek. Ha így álltok hozzá, elkezdeni is fölösleges. Csak ez lesz a vége. Egyébként most az öt elem elvét használtam. Először föld pontokat támadtam. És mi emészti föl a földet?

– A fa – feleljük kórusban.

– Így van – bólint. – Ezért fejeztem be az epehólyag meridiánnal. Kérem a következőt.

Felsóhajtok. Valami azt súgja, hogy hosszú lesz a nap. A szemem sarkából észreveszem, hogy Izanagi szan a terem szélén ül és jegyzetel.

Alex pedig folytatja. Pár másodperc alatt végez a következő emberrel, azután amíg feléleszti, magyaráz. Ömlik belőle az információ. Aztán egy újabb srácra mutat. Hamarosan én is sorra kerülök. Felszívom magam, és nekiugrom. A következő emlékem az, hogy valaki ütemesen paskolja a nyakamat. Lassan kitisztul a kép.

– Jól vagy? – hallom Alex hangját.

Bizonytalanul bólintok. Fel akarok állni, de visszanyom a szőnyegre:

– Maradj még egy kicsit.

A kínai órakörről magyaráz. A szavakat értem, de nem áll össze, mit mond. Eltart egy ideig, amíg kirázom a fejemből a kábulatot. Fél perc múlva talpra kecmergek és folytatom az edzést. Mostantól más szemmel figyelem Alexet. Nem arról van szó, hogy nem ütöttek még le. Elég pofont kaptam már életemben. Ilyen jellegű technikával is találkoztam már. Izanagi szan már mutatott néhány életpont-támadás kombinációt. De Alex folyamatosan magyaráz, aprólékosan elmondja, mi miért működik. És nagyon-nagyon meggyőző, amit csinál. Meg kell vallanom, eddig nem hittem a kínai filozófiában, azonban most elbizonytalanodom. Végtelenül kerek és letisztult az egész. Hirtelen sok minden a helyére kerül, amit eddigi életem során a harcművészetekben tanultam. Egyre növekvő lelkesedéssel figyelem az edzést.

(Folyt. köv.)