Van egy előnyöm vele szemben: én pontosan tudom, hogy néz ki, míg neki fogalma sincs arról, ki vagyok.
– Na, mi a helyzet? – szegezi nekem a kérdést Stefi.
– Ma este dizsibe megyünk – válaszolom. – Meglátogatjuk a hírneves Pollack B-klubot. Csak tudnám, hol a fenében van…
– Megnézzük a neten – legyint Kálmán.
– Szerinted a tanárnő elenged dizsibe? – csóválja a fejét Marko.
– Nem izgat – vonom meg a vállam. – Én mindenképpen ott leszek.
– Ne aggódjatok, Szilvia nem seggfej – nyugtatja meg a társaságot Natalia. – Gondolom, kilenc előtt nem érdemes lekeveredni oda, úgyhogy jócskán van időnk. – Azzal átható pillantást vet rám. – Mondd, Geri, addig ülni akarsz a babérjaidon, vagy inkább hívod a következő számot?
*
Natalia elvállalta, hogy meggyőzi Szilviát, engedjen el bennünket ma este. A tanárnő készségesen beleegyezett. Gondolatban megemeltem nemlétező kalapomat a lány előtt, míg ki nem derült, hogy Szilvia is velünk tart. Ezzel természetesen csak induláskor szembesültünk.
Ami azt illeti, elég vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban. Egyfelől örülök, hogy nem kell azon törnöm a fejem, hogyan járhatnám meg észrevétlenül a Pollack B-t. Másfelől viszont iszonyat égő gardedámmal érkezni, nem beszélve arról, hogy Szilvia jelenléte erősen szűkíteni fogja az esélyeinket. A délutáni kimenő alatt legalább elvetődtem egy netcaféba, ahonnan végre kimerítő beszámolót küldtem Barnának a legújabb fejleményekről. Feltett szándékom, hogy még egy ugyanilyen részletes levelet küldök neki, mielőtt visszamennénk a suliba.
Most megbosszulja magát, hogy kevés cuccal jöttünk. Oké, nem festünk leprán, de azért el tudtam volna képzelni valami menőbb szerkót ma éjszakára. Bezzeg Szilvia és Natalia… meg kell vallanom, amikor megjelentek, egy szempillantás alatt szertefoszlottak a tanári jelenléttel kapcsolatos aggodalmaim.
Szilvia kifejezetten dögösre vette a figurát. Szűk nadrágja kiemelte izmos combját és fenekét. Testhez simuló, mélyen kivágott szaténpólója fölé könnyű selyeminget vett, és a mellei alatt csomóra kötötte. Nincs rajta melltartó. A hajával is csinált valamit, mert izzó felhőként úszik utána, ahogy végigmegy a folyosón.
Natalia legalább ennyire kitett magáért. Rikító harisnyában, hegyes orrú, buggyos szárú bőrcsizmában, combközépig érő, laza pulóverben jelent meg, amitől nem lehetett látni van-e rajta miniszoknya vagy sort. Hajába szőke csíkokat festett, gondosan sminkelt ajka bíborvörösen csillog. Megvallom, amikor Szilvia bejelentette, hogy velünk jön, tartottam tőle, hogy lesz némi anya-lánya jellege a kettősüknek, de be kell látnom, tévedtem. Elképesztően jól néznek ki együtt. Nataliát még sose láttam ilyen vadító szerelésben. Ha egyszer így jelenne meg, az egész „A”szárny kollektíven a lába elé vetné magát. Most viszont kifejezetten halványan fest Szilvia mellett. A tanárnő kiemeli, mennyire gyerek még Natalia. Bármit csinál, bárhogyan próbál idősebbnek tűnni, minden csak ezt a benyomást húzza alá.
Szilvia végignéz négyünkön. Egyetlen gesztussal, pillantással sem árulja el, mi a véleménye az öltözékünkről.
– Készen álltok? – kérdi.
Csaknem egyszerre bólintunk. Lesétálunk a kocsihoz. Míg elgurulunk a Pollack B-ig, Kálmán és Stefi egymással versengve igyekszik szórakoztatni Szilviát. Még a különben hallgatag Marko is elsüt egy-egy poént. Én nem szállok be a beszélgetésbe, csak csöndben mulatok az első ülésen sértetten kucorogó Natalián.
Szilvia lazán, magabiztosan vezet. Az a benyomásom, mintha már járt volna erre, pedig valószínűleg csak megnézte, merre kell menni. Most se használ se GPS-t, se autósatlaszt, se egyebet. Van benne valami lenyűgöző, ahogy könnyedén cseveg a srácokkal, miközben kizárólag a fejében lévő térképet követve kormányozza a kocsit úticélunk felé. Váratlanul lekanyarodik a járda mellé.
– Kiszállás! – veti oda.
Kikecmergünk a Roverből. Natalia az oldalsó visszapillantóban igazgatja a haját. Kétlem, hogy bármit is látna ebben a félhomályban.
– Most merre? – kérdezi Kálmán.
– Menjünk a fülünk után – feleli Szilvia.
Igaza van, idáig hallani a klubból kiszűrődő zenét. A dob ütemes ritmusára finoman remeg a talaj. Mégis, mindaddig tanácstalanul nézünk egymásra, míg Natalia meg nem unja a dolgot, és el nem indul a hang forrása felé. Pár lépéssel lemaradva, kicsit szégyenlősen követjük.
(Folyt. köv.)
