Szokásos kollégiumi partyba csöppenünk. Lüktető zene, zaj, kisebb tumultus a pult körül, félrészeg arcok, vonagló párok. Fiatal az este, még nem indult be igazán a buli. Amikor Szilvia belép, egy pillanatra megdermed a levegő. Túl jó nő ehhez a közeghez. Úgy tűnik, nem érzékeli, hogy a teremben szinte minden tekintet rá szegeződik. Vagy már hozzászokott ehhez a reakcióhoz. Lassú léptekkel a pulthoz megy. Szétválik előtte a tömeg. Kér egy koktélt, majd letelepszik a fal mellett álló üres asztalok egyikéhez. Beletelik pár perc, mire egy fickó összeszedi magát és odamegy hozzá. Pár szót beszélnek, nem lehet hallani, mit, azután Szilvia mosolyogva bólint, feláll, és kimegy a pasival a táncparkettre. Egész teste hullámzik, miközben táncol. Megbabonázva figyelem. Ha vele beszélek, nemigen jön a számra se a néni, se a tanárnő. A többiek ugyanígy vannak vele. Ha magunk közt vagyunk, csupán a keresztnevén emlegetjük.

Végignézek a termen. A félhomályos teret egy-egy színes hangulatlámpa tétova fénye világítja be. Felsóhajtok. Csaknem reménytelennek tűnik, hogy ebben a teremben megtaláljam a nőt, akivel délután telefonon beszéltem. Mindegy, el kell kezdenem, különben sose jutok a végére.

Ahogy elindulok, a szemem sarkából érzékelem, hogy Natalia megkísérli előadni Szilvia mutatványát. Nem sok sikerrel. A pult körül tülekedő tömeg neki nem válik szét. Ennek ellenére viszonylag hamar hozzájut koktéljához. Ugyanahhoz az asztalhoz telepszik, mint a tanárnő, de neki nem hoz szerencsét a hely. Jobban mondva, ő nem lóg ki a tömegből. Csupán egy placcra vágott kislány a sok közül, aki nagy nőnek akar látszani. Felmérem a kínálatot, és meg kell állapítsam, Natalia azért vastagon benne van az élmezőnyben, pedig egész jó a felhozatal. Ennek ellenére nem nyüzsögnek körötte a pasik. Nem értem, miért, ha nem ismerném, valószínűleg rástartolnék. Ha nem lenne dolgom… ha nem lenne itt kontrasztnak Szilvia.

A lány nem bírja soká az érdektelenséget. Felpattan a helyéről, és a táncparkettre megy. Nem keres partnert, csak lassú, érzéki mozdulatokkal táncolni kezd. Most már rátapad a férfiak szeme. Kálmán oldalba bök, és rám kacsint:

– Dögös, mi? – ordítja a fülembe, közel hajolva.

Bólintok. Egy másodperccel később leesik, hogy Szilviára gondol. Odakapom a szemem. Hát, az az igazság, hogy gondban lennék, ha választanom kellene kettejük közül. Szerencsére – vagy inkább sajnos – nem fenyeget ez a veszély. Figyelem Nataliát, aki tánc közben egyre közelebb sodródik Szilviához. Nem tudom, mit akar, de az egyértelmű, hogy készül valamire.

Azután váratlanul felgyorsulnak az események. A táncolók közül kiválik egy srác, Nataliához lép, és átöleli a lányt. Keze a fenekére siklik. Kívülről teljesen természetesnek tűnik a mozdulat, mintha ezer éve ismernék egymást, csak sajnos van egy aprócska szépséghibája – én tudom, hogy most találkoztak először. Fogalmam sincs, miért érzem olyan vérlázítónak a dolgot: a fickó pofátlansága miatt, vagy pedig azért, mert Natalia teljesen lefagy. Még sose láttam ilyennek. Egész egyszerűen nem reagál, miközben látom rajta, hogy gyűlöli a helyzetet. Valami miatt képtelen megmozdulni. Elönti agyamat a vér. Nem gondolkozom, megindulok feléjük. Ereimben dübörögve száguld az adrenalin. Mintegy lassított felvételként látom a történéseket.

Egy kéz nehezedik a vállamra. Hallom Marko nyugodt hangját:

– Hagyd, Geri, majd én elintézem.

Megpróbálom lerázni magamról a kezét, de erősen tart. Megpördülök.

– Engedj el – sziszegem.

– Nyugi – feleli. – Túl dühös vagy. Bízd rám.

Csak most jövök rá, hogy teli torokból üvölt velem. Mégse figyel ránk senki. A folyamatosan lüktető zene minden hangot, ingert elnyom. Hirtelen megértem, mitől bénult le Natalia. Néhány másodpercig hezitálok, azután átengedem Markónak a terepet. Igaza van, túlontúl elkapott az indulat. Azért titkon remélem, hogy nem tudja megoldani a helyzetet, és széttéphetem a fickót.

De az az igazság, hogy sokkal jobban csinálja, mint ahogy én tenném. A srác mögé lép, és kedvesen megpaskolja a seggét. Most a pasi merevedik le úgy, ahogy Natalia. Eltelik egy kis idő, mire megfordul. Arcát eltorzítja az indulat.

– Elmész a francba, hülye köcsög! – ordítja magából kikelve. Persze egy hangot se lehet hallani, csupán a szájáról olvasok.

– Nem tetszik? – kérdez vissza Marko mosolyogva.

– Kurvára nem, te hülye buzeráns!

– Aha – bólint Marko. – Nekem se tetszik, hogy a barátnőm seggét fogdosod.

(Folyt. köv.)