Rájuk kulcsolom magam. Nem akarok győzni. Csak azt, hogy velem foglalkozzanak.

Javában huzakodunk, amikor Natalia elviharzik mellettünk, és beugrik a dojóba. Bence megkísérli utánavetni magát, de erősen tartom. Mire lefejt magáról, Izanagi szan kidugja a fejét a folyosóra.

– Vége – közli. – Szóljatok a többieknek.

Milan kelletlenül kászálódik le rólam. Ezt beszopták: a veszteseknek öt kilométer futás, a „halottaknak” – mint nekem – három.

Ahogy kifelé megyünk, a lány odalép hozzám, a fülembe súg, ad egy puszit, és elrohan a „B”szárny irányába.

Nem mondom, hogy túl jó hangulatban rovom a köröket a pályán. Jovan nem szeret veszíteni. Biztos benne, hogy nem tiszta módszerrel nyertünk, amiben félig igaza van, de képtelen rájönni, hogyan jutottunk be az épületbe. Addig jó nekem, amíg nem tudja.

Amikor végzek, visszatalpalok az épületbe, gyorsan letusolok, és bezuhanok az ágyba. Ma nem kell altatódal. Mielőtt magába szívna az álom, Natalia hangját hallom, amint a fülembe suttogja:

– Ott a padláson… köszönöm, hogy nem éltél vissza a helyzettel.

Egy pillanatig érzem, ahogy hozzám simult a teste a szalmabálák között. Azután összecsap fejem fölött az álom örvénye.

Március 12.

Marketingstratégia óra.

Tavaly egyszer már átmentünk ezen a tárgyon. Akkor Dani bá’ tartotta a maga szokásos, száraz modorában. Nem mondom, hogy nem untam, de köpöm-vágom az efféle dolgokat, mint funkcionális stratégia, operatív tervezési ciklus, SWOT, kérdőjelek és döglött kutyák, versenyanalízis, stb. Az idén viszont Fedor bá’ tartja az órákat. Ő nemigen foglalkozik elmélettel, illetve alapvetően két könyvet olvastat velünk: Szun cutól A hadviselés törvényeit, illetve Muszasitól Az öt elem könyvét. Mindent ebből a két műből vezet le. Ugyan használja a modern fogalmakat is, de valahányszor bemutat egy-egy gyakorlati példát, az elv magyarázatakor visszakanyarodik a két távol-keleti klasszikus valamelyikéhez. Vagy mindkettőhöz.

Persze Izanagi szan már évek óta próbálja belénk tölteni a két alapművet, csakhogy ez most egészen más. Fedor bá’ más dimenzióba helyezi őket azzal, hogy a modern élet egyik területén alkalmazza a rég leírt alapelveket. Vírusmarketinget, gerillamarkeninget tanít. Az órák zömében reklámfilmeket elemzünk. Mivel Fedor bá’ tanítja nekünk a pszichológiát is, óhatatlanul felmerül bennem, hogy bezzeg Nataliáéknak pornófilmet vetít Szilvia. Ami azt illeti, nekünk is vetíthetne. Szerintem nem lehetne beférni az órájára.

Persze, ez csupán álom. A véres valóság Fedor bá’ és a YouTube-os reklámfilmek a minden órára elkészítendő elemzésekkel fűszerezve. Ezzel együtt, ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell vallanom, nem is olyan rossz a helyzet. Legalább más szemszögből is végigrágjuk a harcművészeti klasszikusokat. Az utóbbi időben mintha Izanagi szan is sűrűbben idézgetné őket. Vagy lehet, hogy én fogom fel mélyebben, mit mond az öreg. Mindenesetre összevegyülnek bennem az edzésen és a marketingstratégia órákon tanultak, és lerakódik bennem a kettő szintézisének első, vékonyka rétege.

Miközben Fedor bá’t hallgatom, megragad egy mondat a fejemben. „A gerillamarketing során csak később derül ki, melyik cég termékére kívánják felhívni a figyelmet.” Igazából nem tudom, miért forgatom magamban pont ezt a mondatot. Evidencia. Mégis újra meg újra visszatérek rá.

Kikapcsol az agyam, már nem figyelek. Fedor bá’ szerencsére nem szúrja ki, hogy elkalandoztam, így van időm gondolkozni. Ismerősnek tűnik a mondat, de persze tudom, hogy nem… mégis van valami, amire rímel, csak nem jövök rá, hogy mi lehet az.

Azután beugrik.

A cég a fotókról. Nem az, ahol Palotás Kristóf dolgozott, nem Alex cége, hanem egy harmadik. Az, amelyik folyton előkerül a fényképeken, cikkekben, dokumentumokban. PASTRUJNO. Olyan, akár az árnyék: mindenütt ott van, aminek köze lehet a pendrive-on talált dokumentumokhoz.

És Palotás Kristófhoz is. Illetve egy újabb szál, ami megerősíti, hogy nem tévedtem. Palotás Kristóf halála és az idei szakmai gyakorlat megoldása valamiképpen összefügg. Egyre több dolog mutat ebbe az irányba. Félresöpröm a kétségeimet. Egymás után csusszannak helyükre az eddig még szabadon lebegő információmorzsák.

A konferenciák, ahol időről-időre felbukkan a cég neve. Dokumentumok, cikkek, termékek, adatbázisok. Kitörölhetetlenül ott van, szinte mindenütt. Mintha szándékosan hagyta volna ott a nyomát.

(Folyt. köv.)