A csupasz öklös mérkőzések ritkán szépek technikailag. A legtöbb ilyen jellegű összecsapás valahol a sport és a kocsmai bunyó határán mozog, és inkább a szándék, ütőálló képesség, a reflexek és a szerencse dönti el, ki marad talpon a végén. A Maflásban már esett szó a kesztyű nélküli ír bunyóról, hiszen a szigetországban legalább olyan mély gyökerei vannak a belemenős, kemény adok-kapoknak, mint a mianmari-thai határvidéken. Bár itt is vannak bírák, menetidő, és több-kevésbé határolt küzdőtér, azért ez nagyon más világ, mint a kesztyűs küzdelem.
A tétmeccseket több ezer fontért vívják, úgyhogy jelentkezőkben sosincs hiány, pedig ezeken a mérkőzéseken nem ritkák a súlyos sérülések. Akármennyire is rendezetlennek tűnik néha a versenyzők mozgása, legtöbbjük tisztességes ökölvívó múlttal rendelkezik, és ha igazán jól csinálják, a csupasz öklös boksz legalább olyan látványos, mint a zártkesztyűs küzdelem. Igaz, itt nem találkozunk olyan táncos lábmunkával, mint a profi bunyóban, de azért ebben a műfajban elég nagy a tét. Egy-egy becsúszott ütés elég komoly következményekkel járhat (00:14). A legtöbbször egész testtel blokkolnak (00:14, 00:20, 00:27, 00:52, 01:00, 01:13, 01:23, 02:14, 03:44), azaz inkább igyekeznek kimozogni a másik ütéseit. Persze ezzel együtt sem árt, ha fent van az ember keze (00:26, 01:10), ahogy ennél a két srácnál végig látni lehet. Ha mégis blokkolnak, azt leginkább alkarral teszik (01:08, 03:23, 03:28, 03:59, 04:19), ahogyan a hagyományos muay thaiban is, pedig az európai ökölívásban nincs könyékütés. A karatéra jellemző söprés ritkán kerül elő (02:04).
Viszonylag sok az üresjárat, amikor keresik az ütőtávot, de ennek több oka van. Egyfelől jóval nagyobb a tér, mint a hagyományos ringben, másfelől a menetidők is jóval hosszabbak, harmadrészt az ütések is könnyebben törnek csontot, és ezekben a pofonokban a kontroll árnyéka sincsen. Épp ezért nemigen maradnak benn a támadások (01:36) után igyekeznek minél gyorsabban kikerülni az ütőtávból (02:12). A dukkolás (01:13) közel sem olyan kedvelt blokk, mint az egyenes vonalú hátrafelé mozgás (00:52), bár a legtöbb harcművészet oktató az ellenkezőjét javasolná. A megelőző ütések viszont sokkal jobban átrendezik az ellenfél mozgását (03:46), mint a kesztyűs küzdelemben.
Azért a döntő találat ezen a mérkőzésen is a hátsókezes egyenes (04:21). Ez már a sokadik sérülése a srácnak (04:30), mindenesetre van kedve tovább folytatni (05:24), ami azért elég sokat elárul a hozzáállásáról. De ettől szép a harcművészet.
A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.
