A mondás a harcművészetekre is igaz, ugyanakkor ebben a műfajban a fordítottja is megállja a helyét: minden harcművészet ott hagyja a lenyomatát azon, aki komolyan műveli. Bár rengetegszer elmondták már, hogy a versenysport megöli a harcművészetek sokszínűségét, ez azért nem egészen van így. Kétségtelen tény, hogy a ringben a küzdelem leszűkül az adott szabályrendszerben működő technikákra, de még a viszonylag kötött, K1-típusú versenyeken is jól látható, ki, milyen irányzat képviselőjeként lép a kötelek közé.

Az öklöző például akkor is alapvetően a kezéből fog élni (00:08, 00:55, 01:32), ha időközben megtanulta a rúgásokat is, ahogy egy kickboxert se fog senki karatésnak nézni (01:21, 02:50). Az mma-s harcmodort szintén nehéz lenne összetéveszteni bármi mással (01:55), még akkor is, ha a térdrúgás (01:13, 01:54) leginkább a muay thaira jellemző.

A mai válogatásban a thai boksz dominál, bár ezeket a mérkőzéseket K1 versenyeken vívták. Kétségtelen tény, hogy a muay thai versenyzőknek sok szempontból előnyt jelent a K1, még akkor is, ha le kell mondaniuk a rögzített térdrúgásokról, és a könyéktechnikákról – bár egy-egy könyökös azért ezeken az összecsapásokon is bevillan (01:39).

A stílusra jellemző robbanékonyság (00:11, 00:34, 01:02, 01:04, 01:43, 02:44), az állóképesség (00:21), illetve az, hogy szorult helyzetben is képesek fordítani (00:23, 00:45, 01:47), a K1-ben is rangot biztosított a muay thainak. És persze vannak azok a megoldások, amelyek kifejezetten a thaiföldi versenyzőkre jellemzők (02:20, 02:27, 03:03).

Nem mondom, hogy nincs némi tendencia ebben a válogatásban, de nem akarom azt sugallni, hogy a muay thai legyőzhetetlen lenne, viszont pörgős pillanatokat, és szép kiütéseket láthatunk.