A többiek viszont elég lagymatagon játszanak. Látszólag persze hajtanak, ennek ellenére hiányzik belőlük a motiváció. Az a többlet, ami ahhoz kell, hogy egy hajszállal a másik előtt érje el az ember a labdát, hogy kikanalazza a gyűrűből, elcsípje az ellenfél passzát, a védelmet áttörve zsákoljon, vagy éppen sorozatban szórja a hárompontosokat.

Ehelyett csupán erőtlen akciókra telik. Még az se működik, ami különben szokott. Amikor Stefinek adom a labdát, nem akarom igazán, hogy kosarat dobjon, és ez is azok közé az apróságok közé tartozik, amelyek megdöglesztik a játékot. Rajtam kívül senki se látja, milyen fontos lenne pár győzelem. Vagy csak azt látják, hogy nekem milyen fontos lenne. Azt, hogy mindannyiunknak szükségünk lenne rá, egyelőre csak én érzem.

A tegnapi napot két vereséggel zártuk. Ma egy győzelemmel nyitottunk a kilencedikesek ellen, ami természetesen kötelező körnek számít. Viszont volt néhány szép akciójuk, ami rendes körülmények közt elő nem fordulhatott volna, azonban most engedtük őket kibontakozni, és ez előrevetítette vesszőfutásunkat. Ezt követően rászaladtunk Jovanékra, akik csúcsformában játszanak, és valósággal lemostak bennünket. Láthatóan feldobta őket, hogy beletaposhatnak a betonba. A bécsi húzásukkal fordult a kocka: eddig mi nevettünk rajtuk, most viszont mindenki rajtunk mulat. Bár a mostani meccs korántsem olyan horderejű, mint az eddigi egymás elleni húzásaink, azért rendesen fáj a vereség. Jovan tudja a módját, hogyan élvezze ki a diadal minden cseppjét.

A mai harmadik meccsünkön a tizedikesek ellen állunk föl. Azon ellen, akik kiragadták a kezünkből a hashajtóval teli narancs dzsúszt Pesten. Akik összefogtak Bécsben Jovanékkal, hogy kikészítsenek. Most mindenesetre le akarom söpörni őket a pályáról. Látni akarom, ahogy összetörnek. Legalább olyan szintű győzelmet szeretnék, mint amilyet Jovanék arattak felettünk az előbb.

Megvan rá minden esélyünk. Mi vagyunk az idősebbek, és ezen az se változtat, hogy Nataliával súlyosbítva kell felállnunk. Az a stratégiám, hogy az elején lerohanjuk őket, és rendesen elhúzunk. Ez meg fogja törni a gerincüket. A többiek is rábólintanak a tervemre. Végre egységesnek tűnik a csapat.

Az elején úgy tűnik, bejön a dolog. Mi kezdünk, Stefi megszerzi feldobásnál a labdát, átadja Kálmánnak, aki előrevágja nekem. Nem tökölök, megkockáztatok egy hárompontosat. Bemegy. Ők jönnek előre, de elvétik a kosarat, és megszerezzük a lepattanót. Megismétlem az előbbi hárompontost. Alakul.

Innentől persze már elég szorosan fognak. Nem zavar, lekötöm két emberüket. Stefi nem is próbál finomkodni, végigvezeti a pályán a labdát, és bedobja. Diadalmas mosollyal fut vissza. Érzem, hogy megvan, elkaptuk a töküket.

Kicsit összekaparják magukat, lerohannak minket, és megszerzik az első kosarukat. Még javában örülnek, amikor előrevágom a labdát Markónak, Stefi közben beszalad a palánk alá, és bevarrja a következő kétpontost. Ez az! Ha tartani tudjuk a különbséget, előbb-utóbb felőrli őket, hogy nem tudnak befogni. Mostantól az idegek harcán múlik a győzelem.

Rendesen hullámzik a játék. Néha feljönnek pár ponttal, azután mindig kihagyják a ziccert, és visszaállítjuk a nyolc pontos vezetést. Persze, jó lenne tovább növelni az előnyünket, ám most nem görcsölök ezen. Lazán játszom, arra várok, hogy hibázzanak. Láthatóan jobban bírjuk, aminek persze elsősorban a korkülönbség az oka, azonban benne vannak a reggeli futások is. Az utolsó másfél percben őrült hajrába kezdenek, rendesen megszorongatnak, mégse sikerül beszenvedniük a kosarat. Elcsípem a lepattanót, és kilövök. Végigszáguldok a pályán, és dobok még egy kétpontost. Ahogy visszafutok a térfelünkre, összecsapjuk a tenyerünket Stefivel. Pont, mint az előbb Jovanék. A bíró lefújja a harmadot. Két perc pihenő. Nem mondom, ránk fér.

Nem ülök le, föl-alá járkálok a szünetben. Érzem, megvan a meccs. Látom a többieken, hogy ők is fel vannak dobva. Bevált a taktikám. Ha sikerül megnyernünk a mérkőzést, az össze fogja rántani a csapatot.

Jól kezdünk, Stefi ismét megszerzi a labdát. Megkísérlek kitörni, nem megy. Tapadnak rám, mint a csiriz. Marko indul meg a másik oldalon, azonban megakad a palánk alatt. Visszajátssza Nataliának, aki nekem passzol. Megindulok, magasra ugrom, de a védő is. Összeakadunk a levegőben, mindketten a földre zuhanunk. A labda persze elrepül a francba.

Sípszó. Kapok egy személyit, és a tizedikeseknek ítélik a bedobást. Vállat vonok. Szerintem nem egyértelmű, hogy én vagyok a hibás, de gondolom, kívülről jobban látszott. Meg persze, Bence a bíró. Nem várom, hogy kétes helyzetekben a javunkra ítéljen.

(Folyt. köv.)