Igor bá’ áll az ajtóban. Fordult a kocka. Most Alexre zárult a csapda fedele. Vele szemben Igor bá’, mi ketten meg a hátában. Tizedmásodperc alatt felméri a helyzetet, és máris támadásba lendül. Két-három lépéssel szeli át a kettejük közt lévő távolságot. Szélvészként ront a szálfatermetű tanárra. Leszór egy villámgyors ütés-rúgás kombinációt. Igor bá’ megroggyan, erre a sebességre láthatóan nincs ellenszere. Ráadásul tudom, mit érez: az idegpont támadások néhány másodperc alatt felőrlik az ember erejét.

Alex hátralép fél lépést, hagyja dolgozni az előbb bevitt találatokat. Kell pár pillanat, míg hatni kezdenek az ütések. A következő rohammal azután sokkal könnyebb kivégezni a meggyengült ellenfelet.

Nem vár sokat. Előrelendül, és beköszöntőnek hatalmas felütést mér Igor bá’ állára. Szinte magasba emeli az ütéssel. Még innen is látom Igor bá’ szemén, hogy egy pillanatra elment a kép. Alex kihasználja a megingást, üt két villámgyorsat, megereszt egy rúgást lábra, majd beugrik, hogy könyékütésekkel lemészárolja a másikat. Az első tisztán ül, Igor bá’ meginog, azután elkapja Alexet, és lerántja a földre. Legalább harmincöt kiló van köztük, Alex legfeljebb nyolcvanöt lehet, míg Igor bá’ alsó hangon százhúsz, ami megfordítja az esélyeket. De Alex gyakorlott a földharcban is, ütésekkel bontja a fogást, majd kétfelé gurulnak egymástól. Belém hasít, hogy most kellett volna közbeavatkoznom. Elszúrtam. Alex mindjárt elintézi Igor bá’t, azután velünk is végez. Nem tehetek róla, megbénít az élet-halál harc látványa. Tudom, néhány perc múlva súlyos árat kell fizetnem ezért.

Igor bá’ lassan, szinte megfontoltan emelkedik föl, akár egy kétlábra ágaskodó medve. Alex ezzel szemben villámgyorsan szökken talpra… majd elvágódik. Újra feláll, és ismét a földre zuhan. Arcára kiül az értetlenség, majd pár pillanattal később a tehetetlenség sebzett érzése. Igor bá’ csendes elégedettséggel figyeli. Hagyja, hadd tudatosuljon a másikban, mi történt. Csak ekkor veszem észre baljában a kést. Fogalmam sincs, mikor kapta elő.

Alex fél térdre emelkedik, de tisztában van vele, vége. Legfőbb fegyverét, a gyorsaságot veszítette el. Mostantól egyedül a tömeg és az izomerő számít, ráadásul a combján átvágott izom is hátráltatni fogja. Pár perc, és elintézi a vérveszteség. Igor bá’nak a kisujját se kell mozdítania.

Nem várja meg. Odalép Alexhez, és teljes erőből belerúg az egykori tanítvány térdébe. Hatalmasat reccsen az izület. Alex felüvölt, a térdéhez kapva fetreng a kövön. Igor bá’ lehajol, és egy alig látható mozdulattal halántékon vágja a kés nyelével.

– Ez nem a ring, galambocskám – dörmögi, és leköpi az ájult ellenfelet.

Május 5.

Misi bá’ sarkig tárta az irodája erkélyajtaját. Esik, de nem zavaró. Az eső kopogása festi alá a beszélgetésünket. Tudom, hogy Misi bá’ mindig gondosan elrendezi az erkélyén álló növényeket, hogy a lehető legtökéletesebbre hangolja az eső neszezését. A levegő párás, kora nyári illatokkal terhes. A felhők olyan alacsonyan lógnak, hogy néha az az érzésem, csak fel kell nyúlnom, hogy elkapjam az aljukat.

Mostanra egész jól rendbejöttem. A Szilviától kapott verés nem igazán tett jót. Néhány napig alig tudtam koncentrálni az órákon. Egyfajta tompa ködben éltem meg ezt az időszakot.

Amikor megtudtam, hogy Misi bá’ hivat, még egyszer végiggondoltam a történteket. Tudtam, arról akar beszélni velem, hogyan sikerült kibogoznunk a feladványt. Újra meg újra végigpörgettem magamban a részleteket. Nem maradtak elvarratlan szálak. Legfeljebb néhány apróság háttere nem világos, de remélem, Misi bá’ mindenre választ ad.

Ehhez képest láthatóan nem siet. Miután hellyel és kávéval kínált, hátradől a fotelében, és rágyújt egy hatalmas szivarra. Még sose láttam dohányozni. Meglep, milyen átszellemült arccal képes fújni a füstöt. Megvallom, kicsit sértve érzem magam, amiért engem nem kínált meg. Persze szó sincs arról, hogy elfogadnám… illetve nem tudom. Igazság szerint nem lenne ellenemre, hogy a fotelben elterülve, szivarozva beszélgessek Misi bá’val.

– Hát… először is gratulálok – mondja. – Tizenegyedikes csoportként megálltátok a helyeteket a szakmai gyakorlaton. Sőt, hogy pontos legyek, egyedül ti oldottátok meg a feladványt.

Finoman megköszörülöm a torkomat.

– Csak azt nem értem, hogy miért nem csaptak le előbb Szilviára – nézek kérdőn Misi bá’ra. – Az persze tiszta, miért jött utánunk Igor bá’ – mozgatom meg önkéntelenül a nyakamat. Még élénken él bennem a Szilviától kapott ütések emléke. – De nem volt veszélyes hagyni idáig fajulni a dolgokat? Nem lett volna jobb korábban lekapcsolni a tanárnőt?

Misi bá’ feltűnően hosszan foglalatoskodik a szivarjával.

– Nem tudtuk, hogy ő az – jegyzi meg közben, mintegy mellékesen.

Megáll bennem az ütő. Ezek szerint élesben ment az egész.

(Folyt. köv.)